Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Reuter, C.: Földrajzinév-gyűjtések a Baranyában végzendő régészeti és településtörténeti kutatások szolgálatában

228 REUTER CAMILLO után a helynévgyûjtés ellen az előbb említett alaptalan vádaskodást,

21 Mint említettem, Györffy István mutatta legkiválóbb példáját annak, hogy a településföldrajz is sikerrel támaszkodhat a földrajzi nevekre. Újabban Mendöl Tibor kiváló munkája

22 emlékezik meg a hely- és helységnevek felhasználásáról a településföldrajzban. Külön úton haladt a régészet. Itt természetesen a magyar régészetnek csak arra a területére szorítkozhatunk, amelyet időben nagyjából — kezdőleg — a magyar honfoglalással határolhatunk el. Nagyon sajnálatos, hogy a magyar középkori falu életéről, az ott élő emberek gazdasági felszereléséről, munkaeszközeiről, lakóhelyéről, lakótelepének kialakulásáról, beosztásáról stb. viszonylagosan keveset tudunk, kevesek érdeklődését kötötte le. Ezen a téren pedig olyant mutathatnánk fel, amelyre jogosan számítana a kultúrvilág. E tárgykör feltárása a mi kötelességünk, legszebb és legértékesebb munkát a lelőhelyeknek területünkön való fekvése révén mi érhetjük el. Nem versenyezhetünk a külföldi, egyiptomi, görögországi, olaszországi, mezopotámiai, kisázsiai páratlan szépségű és értékű leletekkel sem mennyiségben, sem értékben, sem a ráfordított költségekben. Nekünk nincs Schliemannunk, lord Carnarvonunk, Woolleynk. akik vagyonokat költve, káprázatos kincsekkel töltik meg világhírű múzeumok tárlóit. De kell lennünk — áldozatkész intézmények mellett — áldozatkész kutatóknak, akik szívós munkával derítik fel honfoglaló népünk egyszerű fiainak életét, eszközeit. Szemünkben nagyobb jelentőségűnek kell lenni egy szerény női fejdísz összeállításának

23

, mint Sub-ad királynő sértetlenül megtalált fejékének.

24 Az említett kincsek kutatására mindig akadnak gazdag nemzetek, intézmények, akik készek ilyenre pénzt, időt és tudást számolatlanul áldozni. Saját régészeti anyagunk felkutatását azonban nem fogja elvégezni helyettünk senki. Nagyon helytelen irányba terelte régészeti kutatásainkat az ún. tárlószemlélet is. Értem alatta azt, hogy sikeres ásatásnak, kutatásnak — természetesen elsősorban a helytelen irányban tájékozódott nagyközönség — azt tekinti, 21 Mód Aladár, Az anyanyelvi oktatási és a magyar nyelvtudomány néhány kérdéséről. Társadalmi Sziámié 8: 51. 22 Mendöl Tibor, Általános településföldrajz. Bp., 1963. 23 László Gyula, A honfoglaló magyar nép élete. Bp., 1944. Ш—<1@4. lap. 24 Woolley, C. L., Vor 5000 Jahren. Stuttgart, é. п. amely elsősorban nemesfém drágaságokat, tárolóban bemutatásra tehető tárgyakat eredményez. Pedig mennyi — mennyi megoldatlan kérdés merül fel népünk életével kapcsolatban, amely csakis hangyaszorgalmú kutatással, az apró adatok gyűjtögetésével, összevetésével oldható meg. Sokszor egy-egy mindennapi házieszközöket, szerszámokat adó feltárás sokkal jobban bővíti népünk életére vonatkozó ismereteinket, mint, hogy másra ne hivatkozzak a nemrégiben az Alföldön előkerült több kiló súlyú aranypénzlelet, amely felé élénk érdeklődéssel fordult az ország lakossága.

25 Dolgozatom elsőrendű célja is ez. A figyelmet a régészeti kutatás területén a magyar középkor felé fordítani. Olyan segítséget nyújtani a földrajzi nevek gyűjtéséből levont megállapításokkal, amelyeket régészeink, elsősorban megyénk kutatói haszonnal vehetnek, illetőleg a gyakorlati módszereket ismertetni, önálló felhasználás céljából. Azt, hogy a régészet a VIII—IX. századi népvándorláskori leletekben nem foglalt minden kérdésben egyöntetű állást, régebben ismerjük. Különösen jelentkezik ez a kérdés az ún. avar, majd szlávnak, azután honfoglaláskori magyar leletanyagnak nyilvánított régészeti eredményekben. Legutoljára, a kérdésösszességet tömören összefoglalva Györffy György tárgyalta,

26 újra az érdeklődés fényterébe vive e megoldatlan kérdést. Sajnos még kevesebbet tudunk a magyarság megtelepülésének kezdetiről, a nomadizálás felhagyásával kapcsolatos eszközváltozásokról, a szilárd, rögzített, nem hordozható lakóhelyek készítéséről. Tudjuk, hogy eleink a földmívelés ismeretét magukkal hozták, de tősgyökeres földmívelőkké jelenlegi hazánkban lett népünk. Az ezzel kapcsolatos leletanyag igen szegényes, alig ismerjük. Györffy György megállapítja,

27 hogy tele25 Ilyen leletben szegény (hangsúlyozom!, hogy ismét a kiállításra vihető anyagra értem e kifejezést), és mégis Baranya megye történetére rendkívül fontos, jelentős; kutatás volt az Erdőmeoske határában lévő Várhegy, és Mecseiknádasd területén üévő Rákvár romijainak részbeni feltárása, átkutatása, amien lyet dr. Papp László múzeumigazgató végzett. Mindkét ásatás megyénk középkori történetéhez szolgáltatott becses adatokat —' olyan korszakból — amelybe írásbeli adatok nem világítanak bele. Akik ismerik a „terra Britanorum" és a Rákvár körül hosszú évtizedek óta folyó vitát, tudják az ásatást értékelni. 26 Györffy György, Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Kurszán és Kurszán vára. Bp., 1959., 119—126. 27 Uo. 124.