Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

216 PATAKI ANDRÁS bírta elódani. Ügy leverte, úgy elverte a főbírót . .. Mikor, asztán hogy teljesen, má hát kia . . . öntötte rajta bosszúját, akkor mëgmonta neki, hogy: — Tudodë, hogy mijér van ez? Én vagyok az a Pétör, akinek a libaj it elloptad és . . . elvetted. Hát tudd meg, hogy ez a bosszú azér jár. De még ez nem elíg, még kapsz, még többet is. Most én elmegyök, të mëg ëtt maracc. Akkor h . . . ott hattá a zerdő közepibe. A Pétör, az a Csaló Pétör ammëg kiment. És akkor mëgmonta ja kocsisnak, —

г mer az mëg kívű várta űket a hintóval, mëgmonta a. kocsisnak, hogy mennyön be, mer ott össze van kötve és ű eressze el. Mer ű mëg addig maj elmén. Mikóra a kocsis szépön bement a bement a Pétör bácsijér, addig a Pét. . . addig a Csalóp . . . főbíró úrér, addig a Pétör bácsi fölüt a hintóra és elhajtott. így a kocsis a főbíró úrral a .. . zerdő közepibe maratt. Űgy, hogy alig tutta hazavezetni a kocsis a főbíró urat. Az ojan rosszú lëtt a sok ütéstű. Ö, a Csaló Pétör mëg elhajtotta a fijákert. Elhajtotta a lovakat és elatta a lovat is, mëg a fijákert is. Akkor a főbíró úr ... Ű kerestette észtet a Csaló Pétört. Hotyha mast mëkf ogi, hát akkor csuda módon, hát elbán ű is vele. De sohase bírta elfogatni, mer az mindég elszökött. De a főbíró ör soká jig beteg vót. Űgy, hogy nagyon sokájig. Akkor mëg kerestek neki doktort. Mer, ami doktort hívattak hozzá, ëgy se nem tudott neki. . . rajta segíteni. Akkor mëg fölkészűt doktorruhába a Csaló Pétör. Jakkor mëg ű magát kijabálta, hogy ha valakinek doktor kell, ű messzírű gyütt. Nem tudom má hogy is monták akkor azt a nevet, hogy hol tanút ki doktornak. Nagyon hírős doktor, mer ú még a halálos betegöt is mëg tuggya gyógyítani. És akkor az a Csaló Pétört nagyon ajánlotta mindönki a főbíró úrnak, hogy csak oda mennyön, mer a főbíró úrnak nagy híre vót, hogy halálos beteg. Be is hívták hozzá. Akkor bement a Csaló Pétör és asz-monta ja főbírónak a feleségének, hogy mennyön ki a házbú, mer csak ú úgy tuggya mëg . . . kikezelni a főbírót, ha maga van. Mer ennek csodálatos nagy bajjá van. Akkor magára hatyták a Pétör bácsival, a Csaló Pétörrel a főbíró urat. Ott mëgen kirakta. Mëgen mëgmonta, hogy ű kicsoda. Igön nagyon megverte. Akkor a . . . akkor asztán, hát a Pétör bácsi elment. . . má Csaló Pétör. A főbíró úr mëg hát többet nem kívánta a doktort. De mnidég pekkőt rá

; hogy hát, ha mekfokhatná, majd ugyan elbán vele. A ... a Csaló Pétör, ammëg azér mégis nem bujdosott. Mindég más öltözetbe, mindég a huncuccságon vót. Elment, ivott, kártyázott. Bandába ment s . . . ij ijen betyárbandába. És elkeztek inni a kocsmába. A betyárokat becsapta. Körű-uték az asztalt. Körűhozatta a jó ételökkel, italokkal. És vót neki ëgy nagy sapkája, nagy bundás sapkája. Mikor odavitte a pincér mëg a ... az a kiszolgáló, aki az ételöket viszi, nekik a holmit, amit berendőt, akkor levette a sapkáját, osztán odavákta a födhöl. Oszt nagyot durrant. Akkor aszmonta a kiszolgáló, az a pincérjik, hogy rendbe van. most minden ki van fizetve. Akkor a . . . ezök mëg a... a betyárok nagyon törpenköttek rajta. Hogyan kéne megszorozni asztlat a sapkát, akijér nem kell fizetni. Akár mit esznek vagy isznak csak a sapkát odavágik és mingyá nem kell fizetni. És ez a Csaló Pétör azoknak is aszmonta, hogy ű eladi a sapkát. De nagyon sok péndzre tette ki. Ha azt a sok pézt mëgadik neki, ű oda adi a sapkáját. Azok mëg nagyon örűtek neki és mëg is vették tülle a sapkát. És mingyá a lekközelöbbi kocsmába kipróbáták. De űk hiába verték a betyárok sorba oda, de a sapkára ja pincér nem hallgatott, hanem aszmonta nekik, hogy fizessenek. Azok mëg nem akartak fizetni. Mer ez a sapka ojan. hogy ak . . . ha oda vági a gazdája, ez akkor mingyár mindön ki van fizette, Az mëg aszonta, hogy: — Magukná ojan, de a kocsmába nem ojan. Magik be lettek csapva. — Akkor üldözték a Csaló Péter bácsit, de ászt nem taláták mëg. Akkor a Csaló Pétör elment. Lopott két lovat. A farkát levákta. A lovat mëg elatta. Akkor elment ojan sáros hejre, ahol sippedő sár vót. A deszkát benyújtotta a sár tetején és ame . . . két deszkát. Eggyiket. . . úgy előre csúsztatta, a másikat húszta. Nagyon bement, És akkor a lónak a farkát belëdukta, ahol legsüppedős vót a sár. Mind a két lójét, És akkor a. . . ahun becsúszott a deszkán, úgy ki is csúszott. És a nagy bankos fát tett, a lovaknak a lábajinak a helét csínáta. És akkor a lovat mëg keresték. Ü aszmonta, hogy a lovakat látta szalanni, de alighanem ara szalattak a nagy sárnak. Mer — azongya — ott vannak még a nyomok is, Hát keresték a lovakat a csedőrök, keresték, mentek, hogy majd ük majd előteremtik. De azok nem mertek a sárnak menni, hanem a gazdáját kütték, hogy hát megvannak a lovak. Csak mennyön be. mer hát ott van. És a zembör annyira lësijjett, hogy torkig ért a sárba. Nem bírták a lovakat ki. . . sëm a farkát. . . Nem vót ojan okos embör, hogy ászt tette vóna, mind a Csaló Pétör. hogy deszkát të . . . tëtt vóna, és azon csúsztatta vóna magát be. Hogy ëggyikre ráát vóna, és a másikat elődopta vóna. Akkó mëg a másikra át vóna. Akkor mëg a másikat dopta vóna elő. A Csaló Pétörnek annyi esze vót,