Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Dankó, I.: Adalékok pécsi piacok és vásárok néprajzához

176 bÁNKÓ IMRË összekötő vásár-utcának, a Király (Kossuth) utcának az ide való közelsége is. Nagyon fontos a vásárok vonzásterületének a vizsgálata. Ezt több szempontból is elvégez­hetjük. Gazdasági szempontból pécsi vonat­kozásban különösen jelentős az egyes áruk­nak egymással való kapcsolata. így például a pécsi bortermelés és borkereskedelem termé­szetes alapja az itten és a környéken virágzó kádáriparnak. Közlekedési szempontból sem közömbös jobban megnézni ezt a kérdést, hi­szen a pécsi piacok és vásárok felvirágoztat­ták a város és környéke kocsigyártó iparát és létrehoztak egy jelentős fuvarosréteget, amelynek tagjai a pécsi vásárokat Béccsel. Grázcal, Zágrábbal, Pesttel, Belgráddal kötöt­ték össze. Etnikai szempontból sem lényegte­len a pécsi vásárok vonzásterületének vizsgá­lata, hiszen ezeken az alkalmakon igen sok kölcsönhatás érte az, itt megforduló különböző nemzetiségű népeket, sőt a távolabbi országok vásárlátogatói sem voltak hatástalanok. Mint érdekességet említjük, hogy a pécsi vásárokon megforduló zsidók számára 1788-ban zsidó­konyhát szándékoztak felállítani. 25 . Bár a pé­csi vásárnak nem volt lány vásár jellege, rá kell mutatnunk, hogy Baranya megyében több lány vásárt is ismerünk, amelyeknek etnikai hatását, fölösleges most itt hangsúlyozni. Az etnikai kutatás áll legközelebb az általános művelődéstörténeti tájékozódáshoz, amely a pécsi vásárok és piacok hatása tekintetében érdekes eredményekhez vezethet. A vásárok, piacok vonzásterületének érdekessége az, hogy különböző tényezők hatására időnként változ­nak. A közlekedési viszonyok fejlődése általá­ban csökkenti a vásárok vonzásterületét, az ál­talános visszafejlődés keretén belül is. Így van ez a pécsi vásárok esetében is. Csak sajnálhat­juk, hogy Pécs nem tartozik azon kevés helyek közé, amelyek vásár-piachagyományaikat át tudták menteni a jelen korba és fel is tudták új tartalommal tölteni. Ez az új vásárforma, a nagyobb tájakat összekötő árúmintavásár, árubemutató formája, amelyre Pécs tájakat összekötő szerepéből kifolyólag városunk is igényjogosult lett volna. A régi, a hagyományosnak vehető pécsi vá­sárt a századforduló vásáraival azonosítjuk. Vonzásterülete a következőkre terjedt ki: mindenekelőtt egész Baranya megyére, Tolna megye déli részére és Somogy megye keleti szegélyére. Baranya megyéből meg kell emlí­tenünk a Hegyhátat, ahonnan tűzi- és épület­fával jelentkeztek az eladók, illetőleg külön­25 Cserkuti Adolf: Az első pécsi zsidók. A Pécs­Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője 1914. 6—7. böző fatermékekkel: faszénnel, hamuzsírral, égetett mésszel. Ezen kívül állatokkal jelent­kezett a Hegyhát. Baranya megyéből még Sik­lós vidékét kell külön megemlítenünk. Innen főleg mezőgazdasági termékeket és élemisze­reket szállítottak eladásra Pécsre. Déltolna juhokat hajtott föl, főleg gyapjút és nyersbőrt hozott eladásra. Szigetvár környéke, azaz Ke­letsomogy szarvasmarhát, baromfit, nádat és különböző kisipari termékeket hozott Pécsre árulni. A Dunamellék hallal látta el a pécsi piacot, de jelentős ez a vidék a pécsi vásárok­ra és piacokra irányuló közvetítő kereskede­lem szempontjából is. Zomboron, de elsősor­ban Baján keresztül jutott el Pécsre az alföl­di búza, tengeri, kender, len, dohány és gyap­jú. A Drávamellék halat, faféleségeket, nádat és különböző élelmiszereket szolgáltatott. Szlavónia Eszék közvetítésével fát, sertést, nyersbőrt és gyapjút juttatott városunkba, Észak-Balkán különböző területeiről Nis, Sa­rajevo, Belgrád közvetítésével bőrök, fa­anyag, gyapjú, rézműves munkák, lovak és sertés jött a pécsi vásárokra. Alsó-Ausztria, Tirol-vidék és Csehország főleg, mint vevő jelentkezett. Szarvasmarhákat, sertést, lovat, juhot, nyersbőrt és gyapjút vásároltak legin­kább. A pécsi vásárok egységesek voltak, ameny­nyiben nem választották szét az állatvásáro­kat az úgynevezett kirakodó, vagy iparcikk­vásároktól. Mintahogy azt másutt a legtöbb esetben láthattuk. Nagyon érdekesen ezt az­zal indokolták, hogy a szétválasztással csök­kenne a vevők száma, mert az előbb tartott vásár eladói és vevői nem vennének részt a későbbi vásáron. De nemcsak időben nem vá­lasztódott szét a kétféle vásár, hanem terü­letileg sem. A legrégibb időkben minden kü­lönösebb rend nélkül, mondhatni teljes ösz­szevisszaságban árulták egymás mellett a legkülönbözőbb árucikkeket. A XVI. század táján vált külön az állatvásár, és az ipari, úgynevezett kirakodó vásár. De a termény­vásár még ezután is vegyesen, a két másik­fajta vásár között volt található, önálló ter­ményvásár kialakulásáról csak a XVIII. szá­zad végén beszélhetünk. Mint minden vásáron, így a pécsin is, a vá­sári rend fenntartása igen nagy gondot oko­zott. Ennek előfeltétele volt, hogy az egyes árucikkek árusítási helyét kijelöljék és azt következetesen betartassák. Idevonatkozólag több próbálkozás történt, de megnyugtató módon csak 1906-ban rendeződött ez a kér­dés, amikor új vásárteret létesítettek. Nagy fontosságot tulajdonítottak a közvetítő keres­kedelem, a kofaság megfékezésének is. Már 1846-ban törvényesen igyekszik a város ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom