Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Andrásfalvy, B.: Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben

152 ANDRASFALVY BERTALAN A kalodq '/ deszka tornásztól 2. kép. A kaloda alkalmazása gyúrt sárfal rakásá­nál. Decsi szőlőhegy, Tolna m. és 8 cm széles lyuk maradt, amin át le­hetett látni. E kalodalyukakat csak belülről" tapasztották be, a külső oldalon nyitva ma­radtak. A ma 50—60 éves férfiak gyermek­korukban még sok verébfészket szedtek ki a tanyák kalodalyukaiból. Az épületeket régen nem meszelték, csak később, s ekkor kívülről is be kellett, hogy tapasszák. A kalodával ké­szített gyúrt fal erősebb volt száradás után, mint a századforduló körül általánossá vált tömött fal. Ezért vékonyabb fallal már ele­gendő szilárdságot értek el. Sokan, akik az ily módon épített kis tanyáikat lebontották, hogy nagyobbat építhessenek, bizonygatták, milyen nehéz volt e falakat csákánnyal szét­verni. A földmunka megtakarításán kívül előnye volt még az is, hogy nem kellett hoz­zá annyi leállított gerenda és deszka, mint a tömésfal építésénél. A kalodás fal emeléséhez kevés ember is elegendő volt, lóban pedig an­nak idején bővelkedtek. Hogy egykor a falu­beli házak is kalodás eljárással készültek-e, nem tudhatjuk. Ügy gondoljuk azonban, hogy csak elvétve, mert az árterületen szí­vesebben építkeztek sövényfallal. 19 Hasonló kalodás építkezés emlékeit találtuk meg észak-kelet Baranyában a szállás- és szőlő­beli présházépületeken. 20 A tanyák tetőszer­19 Csalogovits 3., 1935. 4—6. 1. 20 Pl. Szebényben, ahol hasonijoan kalodás sárfal­nak nevezték. kezete a keresztbe fektetett gerendákba csa­polt ollófákon vagy a keresztgerendák végére helyezett koszorúgerendákra (a Sárközben varró vagy sárgerenda) támaszkodó szarufá­kon (itt szalufa) nyugodott. A szalufák alsó végei túlnyúltak a többnyire lapos sárgeren­dán, azokhoz derékszögű bevágott rovással illeszkedtek („oda tatyolták őket"). A sárge­rendát a gerendákhoz, a szalufákat a sárge­rendához hosszú faszögekkel erősítették, me­lyeket a dunai öntéseken termő, jól hasadó pöngő-malát fából készítettek. A szalufák két szárát fent vízszintes, rövid, vékonyabb ge­renda fogta, össze, melyet kakasülőnek nevez­nek. A szalufákra a nádat tartó fákat és léce­ket fűzfagúzzsal kötötték fel. Ha a tanya högynek épült, vagyis a lejtő irányában, úgy annak högyfelöli (vagyis nyugati) végén, ha hogy hosszába épült, úgy az északi végén a nádtető farazatos vagy bogárhátú volt, hogy az ebből az irányból érkező vihar a tetőt meg ne bontsa. A tanyának így csak egy csúcsfala volt, amit régebben vesszőfonással, deszká­val, később vályogtéglával vagy téglával re­kesztettek be. A lepadlásolatlan és kémény­telén tanyabelsőből a füst a csúcsfalon ha­gyott nyíláson át távozott. A nádtető mindkét oldalon, de különösen a délin, illetőleg a ke­letin., 70—80 cm-rel is túlnyúlt az alacsony falon, ezt nevezték csurgásnák. Ez részben a falat védte az esőtől, részben a fal mellé hú­zódó embereket vagy az odarakott szerszá­mokat és terményt. E keskeny tornácnak fol­ajjá a neve, s különösen akkor, ha a tanya előtt magas szőlőlugas állt, gyakran vetettek rajta éjszakai és délutáni nyughelyet. A ta­nya belsejében középen a földön vagy az aj­tóval szemben lévő oldal közepén, a fal mel­lett, ritkábban a tanya valamelyik sarkában volt a tűzhely. A tanya közepén lévő tűzhely a földön volt, szintjét padkával nem magasí­tották és föléje szikrafogó cserényt sem tet­tek. Csak kis lánggal tüzeltek. Ha olyan nagy volt a termés, hogy télire is maradt bor kinn a tanyán a kádakban, akkor nagy fagyok ide­jén így fűtötték a tanyát, óvták a bort a be­fagyástól. Azokban a tanyákban, melyekben a tűzhelyet a fal mellé helyezték, a tűz ala­csony padkán égett, s föléje szikrafogót sze­reltek. Ez két gerenda közé feszített és nyers vesszővel befont, polyvás sárral tapasztott, vízszintes vesszőalkotmány volt, mely meg­védte a nádtetőt a tűztől. A tanya gerendá­zatát és nádazatát vastagon lepte a korom. A füst a csúcsfal lyukján és az ajtón talált utat magának. Ezeket a tanyákat tréfásan máig így emlegetik: „oan tanya vót, hogy a kémé­nyén kellett ki-be járni." A tűzhely a tanyát kétfelé választotta. Az egyik oldaián külön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom