Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Andrásfalvy, B.: Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben

150 ANDRÁSFALVY BERTALAN volabb eső dombokon másképp meg sem művelhették a szőlőt. Nem tudjuk, milyen szőlőbeli építmények voltak a XVIII. század végéig a sárközi hegyekben. Valószínűleg már akkor is álltak ott nagyobb, szilárd falu hajlékok, (melyekre külön tetőrészt építettek, s így már azokat ta7iyáknák nevezhették, szemben a kunyhókkal, melyeket függőleges fal nélkül, csak nádkévék összetámasztásával alakítottak ki) az olyan csúcsos nádkunyhók mellett, melyeket hellyel-közzel még most is látni lehet nemcsak a szőlőkben, hanem a vizek melletti réteken is. Ezek a csücskös kunyhók összetámasztott nádkévékből készültek (fejlettebb formájukban középső tartó oszloppal és ember magasságig belülről sározva és meszelve). Ilyenek állottak az árvízmentesítés előtti időkben az állatteleltető szállásokon és szénásikertek mellett. Ezekben háltak az állatokat őrző öregek és legények. A szőlőművelés akkor még elsősorban a fiatal házasok dolga volt, éppen úgy, mint a földművelés és a robot. A szőlőmunkák nehezét a közös munkákkal járó hangos mulatozással egybekötve végezték.

15 Hosszabb időt nem tölthettek kint a szőlőben egyéb dolguk mellett. Ahogy azonban nőtt a szőlő gazdasági jelentősége, egyre több lett munkaigénye is, egyre több idejüket kötötte le a szőlő. Lényeges változásokat hozott az árvízmentesítés is. A víztől elhódított egykori árterület fekete földjét feltörik. A szántóterület a sokszorosára nő. Az állattartás jelentősége visszaszorul a földművelés mögé. A korábbi állattartó szállások átalakulnak a mezőgazdasági munka központjaivá. A megnőtt munkáskézigényeket a szomszédos vidékek (a Duna bal partjáról sükösdi, foktői, bajaszentistváni stb. magyarok és a szekszárdi dombvidékből alsónánai, mórágyi, szálkai németek) szegénysége elégíti ki, akik mint aratók és részesek jönnek a Sárközbe. A sárköziek meggazdagodnak. A földművelő szállások nagy fedett istállóiban piros-tarka teheneket fejnek, de az állatokat már nem a család feje, legöregebb tagja, a vagyon tényleges birto15 „1876-ban apám április 8-án metszett kint a szőlőben. Többen mentek ki, és dudásuk (aki dudán játszott) is volt, (akinek a dudája) kutyabőr (bői volt). Ivott, reggelire meghalt... 28 eves volt. Nagybátyám akarta feükőteni. Ladikon hozták haza..." Széki J. emlékezésié, öcsény. — „1876 előtt, mikor még ladikon jártak ki, nem laktak kint (az öregek)." Mozolai J. emlékezése, Decs. — Az 18l59~es nagy tűzvész augusztusban vollt, mikor már az aratással és a nyomtatással végeztek, s mindenki kiment a szőlőbe gyomlálni. Otthon csak az asszonyok és a gyerekek maradtak, — így halottá B. Széli A., Decs, í- kosa kezeli, hanem a cselédek. Azok, akik nyáron részes, aratók voltak, télen állatgonk dozásért kapnak fedelet a fejük fölé. A csa>_ ládfő, az egykori szállási öreg, átmegy a sző;

t lőhegyre. Ezentúl minden idejét ott tölti, hasonló magánosságban, mint egykor az állatok mellett kint a réteken. De amíg az állatok ;

_ mellett a többszöri helyváltoztatás, az évenként ismétlődő árvíz, csak egyszerű, könyz nyen pótolható és szállítható nádkunyhók l emelését tette lehetővé, a szőlőkben már szili lárd, sárfalú hajlékokat kell építeni, amelyek л a hosszabb ideig való kinttartózkodást több l ember számára is lehetővé tették. Az öregek szőlőbe való kiköltözésének ideje előtt már lehettek ugyan itt lepadlásolt szobácskák, с melyet a íanyaépületből rekesztettek el. (Taz nyán а Sárközben és Szekszárdon is, mindig z szőlőbeli épületet értenek. Az elnevezésre még visszatérünk.) Az öregek kiköltözése , után ezek általánossá váltak, és mellettük l egyre sürgetőbben szükségessé vált a tüzelő korszerűsítése, és a falubeli lakóházak igé3 nyeihez való alakítása. A sárközi hegyekben, 5 különösen a kocsival megközelíthetetlen me1. kép. Csücskös kunyhó, öcsényi szőlőhegy, Tolna m. Andrásfalvy Б. felv