Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Andrásfalvy, B.: Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben

NÉPI ÉPÍTKEZÉS A SÁRKÖZI SZŐLŐHEGYEKBEN ANDRÁSFALVY BERTALAN A sárközi falvak szőlőhegyeit a Sárvíz egykori medrétől nyugatra, öcsény, Decs, Sárpilis és Alsónyék helységektől átlag 5—7 km távolságra találjuk.* A szőlők már a dombos Dunántúl keleti szélén kapaszkodnak fel, és a fentről visszatekintő szemlélő előtt laposan nyúlik el a dunai erdők sötétlő vonaláig a tulajdonképpeni Sárköz. A Sárköz két földrajzi táj határvonala, Pannóniáé és az Alföldé, de a Sárköz elnevezés régebben és ma is túlnyúlik a földrajzi táj határain, a Dunán és Sárvízen, s átterjed a dunántúli dombok s|zélső, Szekszárdtól Bátáig nyúló vonulatára is. A dombok nélkül a Sárköz nagyobbrészt árterületi szintjén állandóan megélni nem lehetett volna. Az áradások idején, amikor a Sárköz felszínét elöntötte a víz, csak a szigetszerű dombokra települt falvak maradtak szárazon. A nyájak kihúzódtak a rétekről, s a dombok tetején várták meg a. víz visszahúzódását. Feltehetően így volt ez a honfoglalástól egészen a XIX. század végéig. A vizek évenként megismétlődő járásához igazodott e kis táj ember- és állatvilágának élete és mozgása. A nyájak a vízmosásoktól elmélyedt utakon vonultak fel, a domboldalak szőlőskertjei között, a tetőkön lévő erdőkbe és irtott szállásföldekre, ha a Sárvizet közvetlenül nyugat felől kísérő egy-két kilométer széles, vízmentes teraszon, a nyomásnak (legelőnek) hagyott legelőrészen már elfogyott az; eleség. Ilyenkor igen gyakran ráverték a nyájat a vetésekre is, hiszen az állatok adták a terület fő jövedelmét és nem, a gabona. A dombok alján húzódó nagy fontossságú Eszék—Buda-i út mellé a középkorban egész sor kisebb-nagyobb falu és mezőváros települt, tehát a mai sárközi falvak és a szőlőhegyek közé. Ezek a települések a kereskedelmi út adta lehetőségekből (szállítás, ipar, vásár, vám, rév stb.) és szőlőművelésből éltek. A XVII. század harcaiban azonban a hadfel* Tanulmányom az 1960 júniusiában Spányi Balázs építészmérnökkel végzett adatgyűjtési nyomán készült. Fényképei és rajzai átengedéséérlt ezúton mondok köszönetet vonulások útjába kerültek, és ezért elpusztultak. Népük egy része az árterület rejtett és védett falvaiban talált menedéket, és részben ezen a jogcímen is a sárközi falvak elörökölték, és igényt tartottak az elpusztult falvak határára s a domboldalak szőlőföldjeire.

1 A domboldalak szőlőművelése az ókorba nyúlik vissza. Az ugyanitt áthaladó római hadiút mentén több római telepen és sírban szőlőmetszőkéseket is találtak. Valószínűen itt kell keresnünk a pécsváradi és szekszárdi apátság alapítólevelében említett szőlőbirtokokat és szőlőműveseket is.

2 Amíg a falvak fennállottak, a török idők alatt az útmenti telepek elsősorban szőlő után fizettek tizedet. Egyes falvak pedig csak szőlőtizeddel adóztak, semmi mással.

3 A törökkori defterek tájékoztatnak bennünket arról, hogy a szőlőhegyekben távolabbi falvak népének is voltak szőlői. Pl. Ebesen (ma öcsény-szőlőhegy) 89 helybeli lakoson kívül 101 öcsényi, tolnai, decsi, etei, kövini (?) és kalocsai jobbágygazda fizetett musttizedet, tehát az ebesi szőlőhegyek nagyobb része nem helybelieké volt. A Csatárihegyen (ma részben szekszárdi, részben öcsényi szőlőhegy) 10 helybeli mellett 77 tolnai, 5 öcsényi, 20 sági, 10 faddi, 5 fejérvízi, 5 gerjeni, 5 kömlődi, 5 mőzsi lakos adott musttizedet. Kesztölcön (ma decsi szőlőhegy) 10 helybeli, 120 etei, 29 pilisi, 15 decsi, 4 pesti, 6 asszonyfalvi, Kürt faluban 20 helybeli, 15 tolnai, 25 bátai, 6 szeremlei, 13 bereki, 2 szentmártoni, Étén pedig a 15 etei mellett 86 decsi must1 Pataki J., 1936. 21. 1.; Holub J., 1968. 31. 1. 2 Az 1015-ből való pécsváradi apátsági alapítólevél (melynek hitelességét egyesiek kétségbe vonják) szőlőművesek adományozásáról szól. Az 1061-ből való szekszárdi apátsági alapítólevél Szekszárd közeléből említi a Kön, Bika és Fövesltelek nevű szőlőket. 3 1660-ban a szigetvári várkapitány összeíratja, hogy a hatáskörébe tartozó falvak mit adóznak a töröknek .Az összeírás szerint Chythar <Csatár), Keztewcz (Keszttöllc), Langfew (Lángfő), Ohiwe (Cséve), Üjfialu sárközszéli falvak a töröktől csak a musttizedet váltják meg és „décima trit. non h. enl" Adataimat Kammerer J.-nak a sízekszárdi levéltárban őrzött kéziratos hagyatékából vettem. 10*