Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Kalmár, J.: Népvándorláskori sisakok

DAS LANGOBARDISCHE GRÄBERFELD 127 A MOHÁCSI LANGOBARD TEMETŐ KISS ATTILA—NEMESKÉRI JÁNOS A mohácsi Farostlemezgyár víztárolójának építésekor 1958-ban sírokból származó leleteket találtak. Az 1960-ban végzett ásatás során egy hat sírból álló VI. századi, langobard temető feltárására került sor. A dolgozat I. fejezete a temető helyének meghatározását; az ásatás körülményeit; a sírok leírását és rajzait; az előkerült embertani anyag meghatározását; a régészeti anyag leírását és rajzait tartalmazza. A temető és egykor hozzátartozó telep földrajzi helyének jelentőségét a Duna-menti egykori limesút, utóbb hadiút felett való ellenőrzés lehetősége adta meg. A dolgozat II. fejezete a temető időrendiének kérdésével; valamint a régészeti és embertani adatok kapcsolatának időrendi kérdéseivel foglalkozik. A temető langobard időszakon belül való pontosabb keltezését három megfigyelés alapját lehet elvégezni. 1. A lelőhely a legdélebben fekvő összefüggő langobard temető Valeria-ban. Ezért kicsi a valószínűsége a temetőt használó közösségnek a langobard honfoglalással egyidős mohácsi megtelepedésére. 2. A temető sírjai egymástól jóval távolabb fekszenek, mint az a többi temetőben megfigyelhető. Ebből arra lehet következtetni, hogy az elvándorlást megelőzően a közösség rövid ideig használta a temetőt, s így nem volt idő annak megtöltésére. 3. A temetőben eltemetettek elhalálozási életkorának sora igen tagolt és szakadásos. Ez arra mutat, hogy a temetőt a koraközépkori nemzedéknyi időnél jóval rövidebb ideig használhatták, s így nem volt mód arra, hogy benne kialakulhasson az a rendes demográfiai kép, amikor az eltemetettek elhalálozási életkorának sora folyamatossá válik a 0 életkortól a senium korcsoport életkori éveiig. E megfigyelések együttes értékelése szerint a temető használati idejének alsó-, és felső határát 540 és 568 között lehet megvonni, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen az időegységen belül a felső határhoz közelebb való keltezés látszik még valószínűbbnek. A langobardok rövid pannóniai tartózkodási ideje miatt a pannóniai temetőkben két korosztálylyal kell számolni: azokkal, akik életüket még a Pannoniába való megérkezés előtt élték le, de már itt haltak meg; és azokkal, akiknek élete java része Pannoniában zajlott le, de az elvándorlás előtt még itt haltak meg. A mohácsi temető esetében a pontos életkor-meghatározások birtokában a temetkezések esztendejének több lehetőségével számolva az eltemetettek születési, majd felnőtté válásának esztendejét megbecsülve az volt megállapítható, hogy a temető valóban egy pannóniai rétegre (Pannónia megszállása táján születettekre, itt felnőttekre, és meghaltakra) és az előzőknél idősebb rétegre bontható fel. akik a praepannon korosztály képviselői voltak. A kronológiai vizsgálat közben vált nyilvánvalóvá, hogy a temetőben az eltemetettek elhalálozási életkora és a régészeti mellékletek között szoros kapcsolat állapítható meg: a régészeti mellékletek az eltemetettek egymástól élesen elváló életkorának megfelelően oszlanak két, kronológiailag elkülönülő csoportra. Ebből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a kora-középkori temetőkben levő személyes használati tárgyak készítési és íöldbe-kerülési időpontja közötti különbség (kettős kronológia) embertani adatok felhasználásával határozható meg. A III. fejezetben a VI. századi germán női sírok leleteinek a sírokban való elhelyezkedése alapján a merowing-kori női viselet rekonstrukciójára történt kísérlet.