Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Huszár Lajos: Négy éremlelet Baranya megyéből
170 HUSZÁR LAJOS 7. kép, A babarci tallérleletet rejtő fémkancsó második felében vett nagyobb lendületet és ezt a tényt a mi leleteink is pontosan igazolják. A másik megfigyelés az, hogy az 1531-i leletben még nincs hamis veret, az 1542. és 1593. években elrejtett leletekben pedig már arányos mennyiségbein ott találjuk a hamisítványokat. Mindez a közismert főúri magánpénzverés eredménye, ami tudvalevőleg a század közepén a kettős királyság idején virágzott. Végül a harmadik megfigyelés, hogy a három lelet egyikében sem fordul elő egyetlen dénár sem Zápolya János király veretei közül. Írott forrásokból ismeretes, hogy Ferdinánd minden erővel küzdött János pénzeinek a forgalma ellen az uralma alatt álló területeken és e cél elérése érdekében különböző rendeleteiben János pénzeinek a jóságát is állandóan kétségbe 1 vonta, 3 A leletekből az derül ki, hogy az ország nyugati részében ez a küzdelem eredményes volt és János denárait sikerült kiküszöbölni a pénzforgalomból. IV. ^Babarc__ (tallér-lelet). Időrendben az utolsó a babarci tallér-lelet, mely 152 darab érmet tartalmazott. Az érmek főként tallérszerű veretek (tallér, féltallér, negyedtallér és 2 /s tallér), valamint kisebb számban 15 krajcárosok, Képviselve vannak a leletben magyar pénzek, továbbá az osztrák tartományok veretei, továbbá német pénzek, néhány németalföldi és egyetlen francia veret. A legfiatalabb veret évszáma 1700, tehát a lelet elrejtése a századforduló idején történhetett meg. A pontos lelőhely Babarc—Szajki hegy. Az érmek fémkancsóban voltak elrejtve, amelyet Blum Bálint talált meg, s tőle, illetve a babarci termelőszövetkezettől vette át a pécsi múzeum, 1961. május 9-én. A rézkancsó ibrik néven ismert színezett vörösréz edény. Köz^ ismert XVI. századi török eredetű edénytípus, melyet eredetileg talán olajtartóként használltak (7. ábra). Magassága 15 cm. A megállapított elrejtesd idő szerint a lelet már a török hódoltság utáni időben került a földbe és ugyanolyan összetételt mutat, mint az egykorú hasonló éremleletek. Anyagát főként a Magyarországon és az osztrák tartományokban vert 15 krajcárosok, majd a német 2 /з tallérok teszik ki. Ez utóbbiak a 10 i / 2 talléros zinnai pénzláb szerint készültek és a birodalmi talléroknál könnyebb veretek voltak, Németország tekintélyes részén, az Oderától a Weserig terjedő területen ezek voltak a forgalmi pénzek, 4 Pénztörténetileg érdekes az egyetlen francia V2 écu 1655-ből, tekintve, hegy a francia tallérszerű veretek a magyar és osztrák pénzforgalomíban a XVIII. század elején nagy szerepet játszottak és az itt előforduló példány mintegy előhírnöke a későbbi tömegesebb előfordulásnak. A leletek legfontosabb történeti jelentősége, hogy elrejtésük minden bizonnyal a török háborúk viharos évtizedeinek állandó bizonytalanságát tanúsítja. 3 Huszár Lajos: János király denárai. Num. Közi. 4 Fr. Schrötter: Wörterbuch der Münzkunde. BerL— LI. 1951—52. 38—47, Цп— Leipzig 1930,
