Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Bökönyi Sándor: A bolyi avarkori temető állatmaradványai
98 BÖKÖNYI SÁNDOR riációs szélessége miatt sem lehet elkülöníteni. 89 A bólyi lovak hosszúcsontjain nyert eredményék is ellene mondanak Duerst feltételezésének: bár ezek kétségkívül keleti eredetű lovak, közülük mindössze egyetlennél közelíti meg a humerus-metacarpus jelző l. sír 2. sír 3. sír 19. sír 20. sír s d s d s d s d s d Se 144,6 145,5 139,5 — 140,4 141,3 143,4 — 134,7 — H — 132,0 131,5 130,5 131,5 132,0 132 0 132,0 — — R 141,0 141,i0 138,0 137,5 140,2 139,7 138,4 138,0 136,3 — Mc 133.6 133,6 130,4 130,4 134,8 136,4 134,2 133,6 131,7 131,7 F — — 132,3 132,3 137,9 137,9 — 133 4 132,7 133>4 T 140,7 — 138,5 138,5 138,9 138,9 137,7 137,7 136,4 — Mt 138,5 138,5 133,2 133,7 141,3 141,8 134,8 134,8 132,2 131,6 Átlag 139,9 134,3 137,8 135,8 133.4 55. sír 59. sír 60. sír 61 .sír 63. sír s d s d s d s d s d Se — — 149,7 — — — — — 143,7 143,7 H 133,5 — 131,0 131,0' 128,0 129.0 129,5 — 130,0 131,0 R 140,2 139 3 141,6 141,1 — — — — 134,4 134,4 Mc 134,2 134,2 136,8 136,8 134,8 135,4 131,2 131,7 129,9 130,6 F 136,8 136,2 — — — — — — 132,7 132,3 T 140,3 140,7 137,2 137 2 — — — 134,2 135,1 134,2 Mt 139,1 139,1 144,0 144,0 142 8 142,8 — 134,3 133,2 132,7 Átlag 137,6 139,1 135,5 132,2 134,7 L futó lovakra jellemző 134-et, egyébként —148,5, átlag 138 cm, 18 az osebergi viking le a szinte mindig a 131 alatt marad. A bólyi lovak marmagasságát a végtagosontok hoisszimérete alapján a Kiesewalterféle viszonyszámok 40 segítségével határoztuk meg. Az így nyert eredményeket az táblázat mutatja. A fenti táblázatból láthatjuk, hogy a bólyi avar lovak marmagassáiga 132,2 és 139,9 cm között van, átlagosan 136,0 cm. Valószínűnek látszik, hogy a nagyobb marmagasságú egyedek közt több herélt ló is van, mint azt a metapodiumok karcsúsági viszonyai is mutatják (lásd alább). A nagyjából hasonlókorú lelőhelyeken előkerült lovak közül a rasbokili viking ló marmagassága megközelíti a 140 cm-t, 41 a trelleborgi viking (1000 körül) lovaké 132—149 (átlag 137) cm, 42 a grossörner^molmecki lovaké 134—140 cm,, 43 a toftingi lovaké (2—10. szd.) 135 cm körül, 44 a nydami népvándorláskori lóé fob. 130 cm,, 45 az anderteni Meiroving-kori lovaké átlagosan 138 cm,, 46 a beekumi lovaké 131,0—145,5, átlag 137,6 cm, 47 a gokstadi viking lovaké 135,5 39 G. Nobis: i. m. 140. 40 L. Kiesewalter: Skelettmessungen am Pferde. Diss, Leipzig. 1888. 41 IV. G. Gejvall: i. m. 9. 42 M. Degerböl: Dyreknogler fra Trelleborg Nordisk. Fortidsmind IV-1 (1948) 246 skk. 43 H.-H. Müller: i. m. 672. 44 G. Nobis: Die Haustiere von Tofting. A. Bantelmann: Tofting, eine vorgeschichtliche Warft an der Eidermündung. Offa-Bücher. 12 (1955) 124. 45 G. Nobis: Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 76 (1962) 139 sk. 46 Uo. 47 G. Nobis: i. m. 136. vaké 136,0—145,0, átlag 140,8 cm, 49 az izlandi honfoglaláskori lovaké 124,0—143,1, átlag 134,2 cm. 50 a bernolákovoi avar lovaké pedig 138—140 cm. 51 A fenti összeállításból úgy látszik hogy az északnyugat-európai késő népvándorMskori, illetve kora-középkori lovak közt az avar lovaknál nagyobb testűek is előfordulnak, elsősorban az észaiknyugiateurópai viking lovak között. (Az európai népvándorláskori-korafcözépfcori lovak nagyságviszonyait lásd az 1—2. ábrán). A bólyi avar temetőből előkerült valamennyi lóról a szemfogak (dentés caniná) előfordulása és a medence alakulása, alapján azt kell feltételeznünk, hogy azok miének voltak, a metapodiumok karcsúságviszonyai (3—4. ábra) viszont arra mutatnak, hogy köztük több herélt is (a 3., 55., 59. és 60. sír lova) lehetett. A temetőnkben eltemetett lovak — még a fiatalok is — igen elhasznált állatok benyomását keltik. Három, állaton biztos sántaságra utaló csointelváltozások mutathatók ki a metapodiumokon, hármon pedig csigolyaösszenövések figyelhetők meg, melyek közül az egyik (a harmadik sír lován) súlyos fokú, miután az utolsó hat hátcsigolyára vonatkor zik, s azokat mereven köti össze, végül pedig a 60. sír lován rendellenes fogkopás látható. Mindezek egyrészt arra utalnak, hogy e lovak túlzott, igénybevételnek lehettek kitéve 48 Uo. 49 Uo. 50 Uo. 51 C. Ambros: i. m. 253.
