Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Bökönyi Sándor: A bolyi avarkori temető állatmaradványai
96 BÖKÖNYI SÁNDOR Ló — Equus cáballus L. A ló sírbahelyezése a késő neolithikumban illetve a korarézkorban kezdődött meg, 21 s a bronzkortól kezdve vált különösen gyakorivá, megelőzve valamennyi házi- és vadállatfajt s ezt laz uralkodó szerepet egészen a népvándorláskor végéig, a kereszténység je^ lentős térhódításáig tartva. Az avar temetőkben is gyakran előfordul a ló, mégpedig csaknem kizárólag teljes csontvázakkal; magányos csontjai az avar sírokban a legnagyobb ritkaságnak számítanak. A bólyi temetőben is teljes csontvázai kerültek elő, éspedig tíz sírból, azaz a temető leggyakoribb állatának számít. A bólyi temetőből előkerült tíz lócsontváz koponyái közül mindössze négy volt olyan állapotban, hogy rajta a craniometriában szokásos méretek legnagyobb részét fel le^ he tett venni; e- koponyák közül is az egyiken az alaphosSiZ, azaz a legfontosabb hosszméret nem volt mérhető. Néhány koponyán csak egyes jelentéktelen méreteket lehetett felvenni, végül akadt több olyan koponya is, melyekről egyetlen méret sem volt felvehető, azonban, egyik vagy másik tájékukat illetően alkalmat adtak a szfubjektív értékelésre, azaz a temető, illetve más lelőhelyek lókopomyáival való összehasonlításira, A bólyi lókoponyák sok vonatkozásban nagy variációt mutatnak, leglényegesebb jellemvonásaikban azonban megegyeznek. Azok a jellemvonások, melyek lelőhelyünk valamennyi lókoponyájára jellemzők, a következők : 1. A koponyák kicsik, a három mérhető koponya alaphossza 458, 467 és kb. 490, átlagosan 471,7 mm. A Hankó által leírt két avar ló koponyája is hasonló nagyságú (485 és 487 mm-es alaphosszal), 22 míg a Besskó és Hankó-féle honfoglaláskori magyar lovak valamivel kisebb átlagot mutatnak, amenynyiben alaphosszuk 426—479, átlagosan 467,8, 23 illetve 426—500, átlagosan 464,0 mm. 24 Ezzel szemben a nyíregyházi Jósa András Múzeum, három honfoglaláskori lókoponyájáinak átlaga árnyalattal nagyobb, ezek alaphossza, ugyanis 465, 467 és 490, áifc21 H. Behrens: Quellenkritische Bemerkungen zu einigen neolitiseh-frühmetallzeitlichen Pferdeskelettfunden in Europa, Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 76 (1962) 189. 22 Hankó В.: i. m. 17. 23 Besskó J.: A honfoglaló magyar nemzet lovairól, Disszert. Budapest 1906. 152 sk. 24 Hankó В.: i. h. lagosan 470 mm, 25 Gejvall Rasbokilból (viking) 498, 26 Lundholm Valsgarda-ból (viking) 476, 27 Gokstad-ból (viking, IX. század) 451, Osebergből (viking, IV. század) 484—507, átlagosan 495,3, Islandról (874—1000) pedig 468 és kb 480 mm-es 28 alaphosszú lovakat, Müller pedig Grossörner-Molnieckből 483 és kb. 498 mm-es alaphosszú germán lovakat 29 írt le. A fentiekből úgy látszik, hogy a viking lókoponyák valamivel nagyobbak az avar és honfoglaláskori magyar lókoponyáknál. 2. A bólyi lókoponyák kis alaphosszukhoiz viszonyítva! szélesek. Homlokszéleisség-jelzőjük 43,7 44,3, 46,0, átlagosan 44,7. Gserszki nyomán Gromova a boimlofcszélesség-index alapján három csoportba sorolta a lovakat: a) keskeny homlokú lovak (homlofcszélesség-jelző 42,5 alatt); b) közép homlokú lovak (hornlokszélességjelző 42,6 és 45,0 között); c) széles homlokú lovak (homlofcszélességjelző 45,0 fölött). A Gromova-féle beosztásban, két bólyi ló a- középhomlokú, a harmadik pedig a széles homlokú csoportba tartozik. Már korábban felhívtuk a figyelmet, hogy a honfoglaláskori magyar lovaik széles homlokuk s s ennek következtében magas homlokszélesség-jelzőjük alapján elég jól elkülöníthetők a hasonlókori nyugati keskenyebb homlokú lovaktól. 30 Az előbbiek homlokszélesség-jelzőjének átlaga, legalább 42,3, az utóbbiaké pedig általában 41,9 alatt van. Lelőhelyünk koponyái e szempontból a honfoglaláskoriakhoz állnak közel, s az elkülönítésre vonatkozó korábbi megállapításunkat megerősítik -az osebergi viking lovak homiofcszjélesség-jelzői, melyek 40,4 és 42,3 között mozognak. 31 Természete^ sen a két csoport nem különül el éles határral, mindkét csoportban akadnak kivételek, ami az akkori kereskedelemből, illetve a népvándorlás- és kalandozásokból önként követ25 Bökönyi S.: Honfoglaláskori lókoponyák a nyíregyházi múzeumban (Crani da cavallo dell'epoca délia coinquistá della patria nel museo di Nyiregyháza). Jósa A. Múz. Évk. I (1958) Budapest 1960. 26 N. G. Gejvall: Über ein Pferd aus der schwedischen Wikingerzeit. Arkiv. f. Zool. 30 A (1938) 4. 27 В. Lundholm: Abstammung und Domestikation des Hauspferdes. Zool. Bidr. fr. Uppsala. XXVII (1949) ,277. 28 G. Nobis: Zur Frühgeschichte der Pferdezucht. Die Pferde der Wikingerzeit aus Deutschland, Norwegen und Island. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 76 (1962) 136. 29 H.-H. Müller: Osteologische Untersuchung der Pferde von Groesörner-Molmeck voro Ende des 5. Jh. n. Chr. Wiss. Zeitschr. d. Martin —Luther-Univ. Halle-Wittenberg. 4 (1955) 676. 30 Bökönyi S.: i m. 31 G. Nobis: i. m. 149.
