Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

8 GEBHARDT ANTAL hideg felszíni víz a levegő páráinak lecsapódása folytán szárítja a barlangot. A talaj hőmérséklete a levegő és a barlangi patak hőmérsékleténél túlnyomó esetben alacsonyabb s általában a víztócsák hőfokát közelíti meg. A hőmérséklet havi ingadozása a barlang leghátsó üregeiben is figyelemre méltó, ami ugyanazokra az ismertetett okokra vezethető vissza, mint a léghőmérséklet havi értékeinek: nagyfokú váltakozása. A patakvíz hőmérséklete a nyári hónapokban nagyjában a levegő hőfokával egyezik, amelytől csak néhány tizedfokkal tér el. A téli hónapokban ellenben a patakvíz hőfoka a levegő hőmérsékleténél valamivel magasabb. Maximum: 11,0 C°, minimum: 8,2 C°, ingadozási amplitúdó: 2,8 C°, évi középhőmérséklet: 10,4 C°. A víztócsák hőmérséklete a patakvíz hőmérsékleténél minden esetben alacsonyabb. Maximum: 10,5 C°, minimum: 6,5 C°, ingadozása különbözet: 4 C°, évi középhőmérséklet: 9,6 C°. Ügy a patakvíz, mint a víztócsiák hőmérsékletié általaiban csekély ingadozást mutat. A patákvíz februári és az állóvizek márciusi — feltűnőién alacsony — hőmérséklete a hóolvadási árnak az utóhatása. A csepegő víz hőmérséklete 9—11 C° között ingadozik. Mivel feltételezhető, hogy a barlangi patakvíz vegyi összetétele az átlagos patakvizek ismert kémiai sajátosságaival nagyjában egyezik és mert a barlang állóvizeit a szervezetek nagyobb számban lakják, ez okból az utóbbiak vízkemizmusának megállapítása fontosabb. A barlang leghátsó szakaszának fenékszintjét elöntő tavacskából merített vízpróba vegyvizsgálata eredménye a következő: , P I. II. középérték Mész GaO 0,170 0Д62 0,166 Maigtnézáa MgO 0,0459 0,0455 0,0457 Vasoxyd Пе^Оз nyomokban АДшшпштохуа AI2O3 nyomokban Kénsav 0,0109 0,0097 0,0103 Klór (kötött) Cl 0,060 0,060 0,060 Fóliigköitöitt szénsav C0

2 0,160 0Д160 0,160 Kovasav Sá0

2 0,0104 0,0104 0,0104 Száraz maradék 0,4066 0,4072 0,4064 Liúgösségi Wantha fok 7,27° 7,27° 7,27° Az elemzési adatokból látható, hogy a Mánfai-barlang állóvized a közepesen lúgos, meglehetősen kemény vizek közé tartozik. A száraz maradék fő tömegét kalcium, hidrokarbonát, klór és magnéziumoxyd, továbbá kisebb menyiségben kénsav és — mint metakovasav előforduló — Si0

2 alkotja. Ellenben a vas- és alumínium oxydja csak nyomokban van jelen.* * Mindkét barlang vizednek vegyi összetételemé vonatkozó adatokat dr. Bartiha Andior,, vegyészmérnöknek köszönöm. A bariangi fauna osztályozása A barlangok élettani tanulmányozásának keretében az olvasó és a barlangot látogató közönség egyaránt feleletet vár azokra a kérdésekre, hogy milyen állatok élnek a Mecsek barlangjaiban, hogy kerültek azok oda, hogyan, milyen eszközökkel gondoskodik róluk a természet, hogy a mi számunkra sivár, mostoha környezetben életüket és fajukat fenntarthassák. Ezeknek a kérdéseknek vizsgálata különösen akkor tanulságos, ha az állatok élettani sajátosságait nem a környezetükből kiragadva igyekszünk megismerni, hanem tekintetbe

1 vesszük, hogy az állat fajtársaival és más fajokkal együtt zárt keretek között, meghatározott életközösségben él. A barlangi állatok között négy csoportot különböztetünk meg. 1. Barlanglakó (eutroglobiont) szervezetek, melyek kizárólag barlangokban élnek, s rajtuk a barlangi életmódnak megfelelően többkevesebb alaktani elváltozás is észlelhető. A barlangokban ezek a fajok a légritkábbak. 2. Barlangkedvelő (hemitroglobiont) szervezeteknek azokat tekintjük, amelyek ugyancsak a barlangokban szaporodnak s életműködésüket is ott fejtik ki, viszont fajtársaik a barlangon kívül, a külszínen is előfordulnak. A barlangi életmód rajtuk szervezeti elváltozást nem idéz elő, a szaporodási periódus megszűnése azonban ezeknél is gyakori jelenség. 3. Barlang járó (pseudotroglobiont) fajok az élővilágnak azok a tagjai, melyek nem tartoznak állandóan a barlangi életközösséghez, hanem időszakosan, de mindenkor önként keresik fel a barlangot, vagy pedig egyébként is üregekben (bánya, pince

1 stfo.) élnek. Ezek csak kivételesen szaporodnak a barlangokban s a behatoló napfény határát ritkán lépik át, 4. Barlangi vendégek (tychotroglobiont) az olyan szervezetek, melyeknek előfordulása a