Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

8 GEBHARDT ANTAL hideg felszíni víz a levegő páráinak lecsapó­dása folytán szárítja a barlangot. A talaj hőmérséklete a levegő és a barlan­gi patak hőmérsékleténél túlnyomó esetben alacsonyabb s általában a víztócsák hőfokát közelíti meg. A hőmérséklet havi ingadozása a barlang leghátsó üregeiben is figyelemre méltó, ami ugyanazokra az ismertetett okok­ra vezethető vissza, mint a léghőmérséklet havi értékeinek: nagyfokú váltakozása. A patakvíz hőmérséklete a nyári hónapok­ban nagyjában a levegő hőfokával egyezik, amelytől csak néhány tizedfokkal tér el. A téli hónapokban ellenben a patakvíz hőfoka a levegő hőmérsékleténél valamivel maga­sabb. Maximum: 11,0 C°, minimum: 8,2 C°, ingadozási amplitúdó: 2,8 C°, évi középhő­mérséklet: 10,4 C°. A víztócsák hőmérséklete a patakvíz hőmérsékleténél minden esetben alacsonyabb. Maximum: 10,5 C°, minimum: 6,5 C°, ingadozása különbözet: 4 C°, évi kö­zéphőmérséklet: 9,6 C°. Ügy a patakvíz, mint a víztócsiák hőmérsékletié általaiban csekély ingadozást mutat. A patákvíz februári és az állóvizek márciusi — feltűnőién alacsony — hőmérséklete a hóolvadási árnak az utóhatá­sa. A csepegő víz hőmérséklete 9—11 C° kö­zött ingadozik. Mivel feltételezhető, hogy a barlangi pa­takvíz vegyi összetétele az átlagos patakvi­zek ismert kémiai sajátosságaival nagyjában egyezik és mert a barlang állóvizeit a szerve­zetek nagyobb számban lakják, ez okból az utóbbiak vízkemizmusának megállapítása fontosabb. A barlang leghátsó szakaszának fenékszintjét elöntő tavacskából merített vízpróba vegyvizsgálata eredménye a követ­kező: , P I. II. közép­érték Mész GaO 0,170 0Д62 0,166 Maigtnézáa MgO 0,0459 0,0455 0,0457 Vasoxyd Пе^Оз nyomokban АДшшпштохуа AI2O3 nyomokban Kénsav 0,0109 0,0097 0,0103 Klór (kötött) Cl 0,060 0,060 0,060 Fóliigköitöitt szénsav C0 2 0,160 0Д160 0,160 Kovasav Sá0 2 0,0104 0,0104 0,0104 Száraz maradék 0,4066 0,4072 0,4064 Liúgösségi Wantha fok 7,27° 7,27° 7,27° Az elemzési adatokból látható, hogy a Mán­fai-barlang állóvized a közepesen lúgos, meg­lehetősen kemény vizek közé tartozik. A szá­raz maradék fő tömegét kalcium, hidrokar­bonát, klór és magnéziumoxyd, továbbá ki­sebb menyiségben kénsav és — mint meta­kovasav előforduló — Si0 2 alkotja. Ellenben a vas- és alumínium oxydja csak nyomokban van jelen.* * Mindkét barlang vizednek vegyi összetételemé vo­natkozó adatokat dr. Bartiha Andior,, vegyészmérnök­nek köszönöm. A bariangi fauna osztályozása A barlangok élettani tanulmányozásának keretében az olvasó és a barlangot látogató közönség egyaránt feleletet vár azokra a kér­désekre, hogy milyen állatok élnek a Mecsek barlangjaiban, hogy kerültek azok oda, ho­gyan, milyen eszközökkel gondoskodik róluk a természet, hogy a mi számunkra sivár, mos­toha környezetben életüket és fajukat fenn­tarthassák. Ezeknek a kérdéseknek vizsgálata különö­sen akkor tanulságos, ha az állatok élettani sajátosságait nem a környezetükből kiragad­va igyekszünk megismerni, hanem tekintet­be 1 vesszük, hogy az állat fajtársaival és más fajokkal együtt zárt keretek között, meghatá­rozott életközösségben él. A barlangi állatok között négy csoportot különböztetünk meg. 1. Barlanglakó (eutroglobiont) szervezetek, melyek kizárólag barlangokban élnek, s raj­tuk a barlangi életmódnak megfelelően több­kevesebb alaktani elváltozás is észlelhető. A barlangokban ezek a fajok a légritkábbak. 2. Barlangkedvelő (hemitroglobiont) szer­vezeteknek azokat tekintjük, amelyek ugyan­csak a barlangokban szaporodnak s életmű­ködésüket is ott fejtik ki, viszont fajtársaik a barlangon kívül, a külszínen is előfordul­nak. A barlangi életmód rajtuk szervezeti el­változást nem idéz elő, a szaporodási perió­dus megszűnése azonban ezeknél is gyakori jelenség. 3. Barlang járó (pseudotroglobiont) fajok az élővilágnak azok a tagjai, melyek nem tar­toznak állandóan a barlangi életközösséghez, hanem időszakosan, de mindenkor önként keresik fel a barlangot, vagy pedig egyébként is üregekben (bánya, pince 1 stfo.) élnek. Ezek csak kivételesen szaporodnak a barlangok­ban s a behatoló napfény határát ritkán lé­pik át, 4. Barlangi vendégek (tychotroglobiont) az olyan szervezetek, melyeknek előfordulása a

Next

/
Oldalképek
Tartalom