Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

A MECSEK HEGYSÉG BARLANGJAINAK BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA GEBHARDT ANTAL Mint minden tudományos munkát, a barlangkutatást is kezdetben az adatgyűjtés, a lészietismeretek felhalmozása vezette be. A biológiai kutatómunka csaknem kizárólag a faunisztikai eredmények: összefoglalására 'korlátozódott s mint ilyen, a leíró rendszertan érdekeit szolgálta. A főcél annak megállapítására irányult: milyen állatok élnek a barlangokban? Ezeknek a vizsgálatoknak jelentősége a tudományos rendszertanban igen nagy, mert az a kísérleti alapon nyugvó oknyomozáshoz elengedhetetlen anyagot szolgáltatott. A Mecsek barlangjaiban az állattani kutatások ugyanezzel a célkitűzéssel kezdődtek. Míg azonban az Abaligeti-barlangban a faunisztikai vizsgálatiok 1845. évre vezethetők vissza, addig a Mánfai^barlang biológiai feltárására irányuló munlka csak 1922-ben indult meg. Ettől kezdve — hosszabb-rövidebb megszakításokkal — mindkét barlangot a kutatók hosszú sora kereste fel s vizsgálataik eredményeként megállapításit nyert, hogy a Mecsek barlangjait — amelyekből a kutatások Az Ahaligeti-barlang egy még nem teljesen kifejlődött, részben bejárható, részben hozzáférhetetlen föld alatti vízgyűjtő üreghálózat, mely 219,5 m tengerszint magasságban, a 311 m magas Abaligeti-togy lábánál nyílik. A barlang bejárata 2 m magas és ugyanolyan széles, nyílása északra tekint. Rajta patak folyik keresztül, mely a barlang bejárható végét jelző tavacskából ered, s melyet ^cevésvizű források és vízerek táplálnak. A barlang hozzáférhető része egy főfolyosóból és két mellékágból áll. A főfolyosó hossza — az időközi feltárások eredményeként —, ma már eléri a fél kilométert, átlagosan 5 m. magas és 2 m széles. Az első, vagy bal oldali mellékág 40 m, a második, vagy jobb oldali mellékág 68 m hosszú. Utóbbi rendkívül keskeny és alacsony, nehezen kutatható s kezdeti szakaszaiban csak denevérek voltak ismeretesek —, több száz állatfaj népesíti be. A két barlang élővilága, illetőleg azoknak hozzáférhetősége azonban veszélyeztetve van. Az Abaligeti-barlangban a korhadó faanyag eltávolítása, a fahidafcnak és korlátoknak betonihidakkal és vaskoriatokkal való kicserélése, a sorozatos robbantások, a villanyvilágítás bevezetése, a látogatók tízezres tömegeinek zavaró hatása és sok: más egyéb emberi beavatkozás —, a Mánfai-barlangnak vízvezeték céljára történt igénybevétele, a barlangi paták elzárása stb., mind olyan tényező, mely az állatvilág létfeltételeit alapjában módosítja, illetőleg támadja meg. A mecseki barlangok biológiai kutatásának részeredményeit feltüntető tanulmányok a kereskedelmi forgalomból részben kifogytak, részben külföldön, de

1 mindenesetre szétszórtan, következésképpen nehezen hozzáférhető módon jelentek: meg, úgyhogy a barlangi faunaállomány egybefoglalása és az újabb vizsgálati eredményekkel való kiegészítése a hivatkozott okoknál fogva időszerűvé vált. összefüggésben van a barlangtól légvonalban 690 m távolságban nyíló — 25 m távolságig bejárható, azontúl hozzáférhetetlen -— vízgyűjtő ággal („Töröfcpinoe"). A barlang hálózata és vízgyűjtő rendszere a környező felszín formáival (völgyek, beszakadások, töbrök stb.) teljes összhangban áll. A barlangot alkotó üreg a Mecseik hegység elíkarsztosodott kagylómész kőzetében jött létre. Bár a cseppkőfcépződés jelentéktelen, annak nyomaival mégis mindenütt találkozunk. A talaj anyaga túlnyomóan sárgás színű homok, vagy lösszerű barlangi sár, melyben itt-ott kavicshordalék és kevés mésztufa van beágyazva, Végső szakaszának sziklafalait nagy területen vékony, fekete bevonat borítja, mely a megejtett vizsgálatok szerint túlnyomóan mangánt és kevés vasat tartalKörnyezeti tényezők ..