Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)
KÉPZŐMŰVÉSZET PÉCSETT 313 alkotásra több időt nyerjen, Megmutatkozott a művészeik megbecsülése a fentemlített nívódíjakon kívül abban is, hogy azokat, akik lakás és műteremgondokkal küzdöttek, újonnan épített műtermes lakásokhoz juttatta. Négy ilyen igény kielégítése után 1962-ben a III. ker. tanács a területén folyó építkezések tervmódosításával újabb tizennégy műterem, építését vette tervbe, amelyek, ha elkészülnek, valóban maradéktalanul kielégítik a pécsi művészek igényeit. Ugyanakkor — s ebben is része volt a helyi kezdeményezésnek — a kétezrelékes beruházások megbízásából most már a budapesti művészek mellett a pécsiek is része^ sültek. 1959-ben Kolbe Mihály „cementsgraffitó" frizt készített a pécsi Szülészeti Klinika előadótermének előcsarnokában, Bizse János és Soltra Elemér 1962-ben az újmecsekaljai Legényszállásihoz készített egy-egy mozaikot, Bizse János emellett falfestmény kivitelezésére kapott [megbízatást a Köztársaság téri új óvoda belső díszítéséhez. Kelle Sándor 1963ban sgraffito 'kompozícióval díszítette a Tanárképző Főiskola új épületszárnyát. Rendszeressé váltak a Képzőművészeti Alap Képcsarnokának vásárlásai is, amelyek negyedévenként vették át a munkacsoport-tagok eladásra szánt festményeit. A helyi körülmények lehetőséget adtak ahhoz, hogy a pécsi művészek a festészeti alkotás mellett iparművészeti tevékenységet, bizonyos műhelymunkát is folytassanak. Martyn Ferenc például egy éven át eljárt a Pécsi Porcelángyár festő- és formázó műhelyébe, ahol egy sor nagyszerű tálat, vázát, samott-téglára festett képet készített. Több hónapot töltött itt Lantos Ferenc is tanítványaival, a Művészeti Gimnázium diákjaival. Bizse János iskolai oktatómunkája a Művészeti Gimnáziumban az ötvös és lakatosmesterséghez kapcsolódik. Tanítják a szőnyegszövés és a kerámiaformálás, díszítés mesterségét is, amelynek művészi eredményei napjainkban kezdenek kibontakozni. A Szigetváron élő Zágon Gyula országos hírű eredményeket ért el a bábjátékban, a bábuk tervezésében és művészi kivitelezésében, Jelentős segítséget nyújt hosszú évek óta a kiállítások propagálásához, a művészek munkásságának megismeréséhez a pécsi rádió. Debitzky István, aki korábban a sajtóban megjelenő kritikáival vett részt a képzőművészeti életben, most a „Baranyai tükör" érdekes és változatos műsorát szerkeszti a rádióban. Megszólaltatja a képzőművészeket, ismerteti munkásságukat, terveiket. Szólnunk kell, hacsak néhány szóval is, a Városi Tanács Népművelési Állandó Bizottságáról, amelynek elnöki tisztét, nyolc éven át, mint tanácstag, Martyn Ferenc viselte. Az Állandó Bizottság tevékenysége igen sokirányú volt, a képzőművészeti feladatakon túl széles népművelő munkát folytatott. Szorgalmazására népszerűsítő és tudományos kiadványok jelentek meg, 29 ünnepi programok, utcaelnevezések (Leonardo, Esze Tamás, Vak Bottyán, stb.) kapcsolódtak munkásságához. E rövid áttekintés keretében mindezekről részletesebben szólani nincs lehetőségünk, csupán bepillantást kívántunk adni abba a sokoldalú, izgalmas és lelkes művészi tevékenységbe, amely a pécsi és a báránya megyei művészek dolgos hétköznapjait kitölti. Szerény névtelenségben végbevitt munkák, maradandó alkotások láttak itt napvilágot az évek során, a művészi igazságért folytatott becsületes küzdelem, letisztult eredményeként. A kiállítások áttekintése Az utolsó hat esztendőben a tárlatok száma erősein megszaporodott. Annak ellenére, hogy a Munkacsoportnak nem volt állandó, saját kiállítási terme, átmeneti megoldásokat valahogy mindig sikerült biztosítania az aktuális feladatokhoz!. így a kisebb csoportos kiállításokat a Múzeum, Káptalan utcai és Rákóczi úti termeiben, az egyéni bemutaitkozásokat a TIT és más társadalmi intézmények klubhelyiségeiben rendezhették. Kitűnő lehetőségeket nyújtott ilyen célra az: 1957ben létrehívott képcsarnoki „galéria", amely, mint képző- és iparművészeti tárgyakat árusító üzlet, évente átlagosan négy képkiállítást is rendezett. Jelentős budapesti művészek mellett (Molnár С Pál, Scholtz Erik, Gábor Marianne) a pécsi művészek is szerepeltek itt minden évben csoportos tárlatukkal és egyéni gyűjteményükkel. A legnagyobb gondot mindig az őszi nagy kiállítás, illetve az országos kiállítás elhelyezése jelentette, különösen a legutóbbi időkben, amikor sem a Járási Tanács, sem, a Hazafias Népfront nagytermét már nem lehetett igénybe venni. 1958-ban többéves munkássága eredményét, egyéni kiállításon mutatta, be a Múzeum Káptalan utcai kiállítótermeiben Cseh László, Gádor Emil, Simon Béla, Soltra Elemér és Kolbe Mihály. A megnyitók ünnepé29 Többek között: Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs, 1959. Tüskés Tibor 1 : Pécsi Múzsa, Nikelszky Géza: A pécsi Zsolnay kerámia.
