Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)
312 SARKADINÉ HÁRS ÉVA tott vándorkiállításokkal s a kisebb egyéni bemutatkozásokon túl még az őszi közös seregszemlét is programjába iktatta. 1959. júniusálbain befejeződött a Szövetség újjászervezése és erősem csökkentett tagsága részvételével hamarosan közgyűlést tartott. (A Baranya megyei művészek közül ekkor egyedül Martyn Ferencet; vette fel tagjai sorába.) A szövetségi szakosztályok mellett újjáalakult a Vidéki Bizottság is, amelynek most Redő Ferenc lett a titkára, Elsődleges feladatának tekintette a vidéki munkacsoportok újjászervezését, ezért több alkalommal összehívta azok vezetőit, hogy az új alapszabály-tervezetet együtt dolgosak ki. A közös munka eredményeiként létrejött tervezet a következőkben rögzítette a munkacsoportok feladatát: „ . . . a Szövetség elvi irányításának és szervezeti rendjének megfelelően összefogni a területükön tevékenykedő művészeket, résztvenni a képzőművészeti élet fejlesztésében, valamint szakmai tanácsosai segíteni a helyi párt, állami és társadalmi szerveket". Meghatározna, hogy ki lehet a munkacsoport tagja,, mikor és hány tagú vezetőséget kell választani, hogy kell működnie az intézőbizottságnak. Külön hangsúlyozza a munkacsoportok feladatait a helyi párt, állami és társadalmi szerveikkel való kapcsolataiban. Kitér a kiállításrendezések mikéntjére, felsorolja a munkacsoportok egyéb feladatait. A Vidéki Bizottság a munkacsoportok tájékoztatására néhány oldalas „tudósítót" szerkesztett, mely alkalmanként hírt adott a vidék legfontosabb művészeti eseményeiről, beszámolt; a munkacsoportok ténykedéséről, A Szövetség irányító tevékenysége érezhetővé vált, bár a baranyai művészeti életben lényeges változást nem eredményezett. I960, őszén, a Szövetség felhívására új vezetőségválasztást tartottak, amely már nem ideiglenes jelleggel, mint a korábbi, hanem a Szövetség jóváhagyásával és megbízólevelével működhetett. Az alapszabályok értelmében a vezetőség öttagú: Kelle Sándor, Lantos Ferenc, Martyn Ferenc, Platthy György és Simon Béla, Titkárnak Lantos Ferencet választották. A Munkacsoport nevébe felvette a „Pécsi" megjelölést is, hisz a tagság nagy része a városiban él, indokolt, hogy a „Megyei" cím mellett a város neve is szerepeljen. A Szövetség útmutatásának megfelelően a Munkacsoport vezetősége igyekezett eddig is meglévő baráti és szakmai 'kapcsolatait a város különböző társadalmi és kulturális intézményeivel szorosabbra fűzni. Előadások szervezése és tartása révén bekapcsolódtak művészeink a TIT, a Hazafias Népfront, a Városi Művelődési Ház munkájába, vezették a TIT Művészeti Szakosztályát, Képzőművész köröket szerveztek és vezettek nemcsak Pécsett, hanem- Komlón, Szigetváron, Mohácson, Siklóson és Villányban is, A szocialista építéshez, a mindennapi élet eseményeihez való közelebb jutást, s az itt szerzett; élmények művészi alkotássá formálását nagymértékben elősegítette a Megyei és Városi Tanács, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, közös alapítványa. Ez több művész számára, egy-egy hónapra terjedő, átlag háromezer forintos fedezettel támogatott alkotószabadságot biztosított, amely időt valamely üzemben, vagy mezőgazdasági termelőszövetkezetben kellett élménygyűjtésre felhasználnia. Először 1961ben részesült ilyen alkotói díjban nyolc képzőművész, nevezetesen Lantos Ferenc, Simon Béla, Soltra Elemér, Cseh László, Bizse János, Erdősi András, Kelle Sándor, Toka Vendel, A következő évben már tizen élvezték a Tanácsok bizalmát; a fentielken kívül: Platthy György, Horváth Olivér, Zágon Gyula, Vincze Győző, viszont nem kerültek a díjazottak közé: Cseh László és Erdősi András. 1963-ban megváltozott a díj odaítélésének feltétele. Ezúttal nem a, várható munka előlegezett; bizalmából, hanem az eddigi művészi eredmények elismeréseként ítélte oda a Párt és a Tanácsok képviselőiből alakult bizottság a tízezer forintos nagydíjat Martyn Ferencnek, az I. díjat Kelle Sándornak (5000 Ft) a II és III. díjat Bizse Jánosnak és Vida Dezsőnek (4- és 3000 Ft). A. tanácsi segítség révén, de egyéb lehetőségek igénybevételével is az I960—61-es években többek között dolgoztaik művészeink az iregszemcsei állami Gazdaságban (Bizse János), a bánhalmi állami gazdaságban (Haraszti Pál), az alsószentmártoni tsz-ben (Simon Béla), a komlói Széintröisztnél (Lantos Ferenc), a Pécsi Hőerőműnél (Platthy György), sok festmény készült az újimecsekaljai építkezéseikről, a Pécsi környéki bányák életéről s a kapcsolatok elmélyítésére 1 több kiállítást is rendeztek az üzemek, tsz-ek dolgozóinak, az ott készült műveikből. Képzőművészeink helyzete és társadalmi megbecsülése ezekben az években egyre inkább megszilárdult. Megmutatkozott ez abban is, hogy az 1958-ban létrejött Művészeti Gimnázium és az 1959-ben a Pedagógiai Főiskolán újra megszervezett; rajz-tanszék több művésznek adott lehetőségiét arra,, hogy nevelőmunkájában is szorosan a szakmához kapcsolódjék s kedvezőbb órabeosztásával az