Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Mándoki László: Pásztor „faragóiskola”

ORMÁNSÁGI FEJFÁK 293 Ha majd több temető anyaga áll rendelkezésre, vagy esetleg az összesé, akkor lesz teljes, illetve tökéletes a kép. A második tényezőnél (oldalnézetbeli tagozottság) is a tagolatlan, vagy csak kevésbé tagolt hasáb a leggyakoribb (elsősorban A, majd G és K). A harmadik tényező esetében a fejfavégződés döntő többségben simán lekerekített (6 illetve 7). Ennyiből — és mert a többi temetőben is nagyjából ez a helyzet — megállapíthatjuk, hogy Ormánság temetőire jellemző a tagolatlan, vagy csak kevéssé tagolt hasáb alakú fejfa (IV, V, VI, tip.) Ezeken kívül a tagoltabb, művészibb formák is előfordulnak, különösen egyes temetőkben, Ezek együtt adják meg az ormánsági temetőknek az igazi jellegzetességét. A régebbről megmaradt fejfák majdnem mind sokkal díszesebbek, mint a maiak, a fenti megállapításaink tehát csak a mára vonatkoztathatók. Képeinken néhány jellegzetesebb fejfát mutattunk be.