Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Mándoki László: Dél-Dunántúli lábbeliábrázolások a XIX. sz. elejéről
260 MÁNDOKI LÁSZLÓ repel néprajzi irodalmunkban.. Sem az Ethnographia, sem, a Néprajzi Értesítő nem emlékezik meg róla, sőt még a népi kultúra oly részletes leltárai sem adnak hírt a gatyamadzaghúzóról (vagy alkalomszerű pótlékairól), mint Fél (1941) és Vajkai (1959) munkái. Azt várnánk, hogy a pásztorművészet irodalma gazdagabb anyagot ad — de nern így van! Eredménytelen kutatásunkinak csak főbb állomásait említjük meg: a nagy összefoglaló müvekben (Malonyay 1907—1922, Ortutay 1941) éppen úgy nem találkozunk e tárgygyal, mint az egyes területek pásztorművészetét ismertető elemzésekbein (Hortobágy : Lükő 1940, Dunántúl: Manga 1961). A dunántúli faragópásztorok némelyikéről monográfia is készült (Manga 1954, Domanovszky 1955). Hogy e munkák nem említik az áltailunk vizsgálóra vett tárgyat, magyarázható azzal is, hogy éppen ezek a pásztorok nem készítettek gatyamadzaghúzót, (Ez nem feltételezés, hanem, tény, bizonyították a 76 éves ifj. Kapoli Antallal folytatott beszélgetéseink is. 2 ) Azt azonban, hogy Domanovszky összefoglalásában a faragópásztoirok készítményeinek felsorolásánál (1944, pp. 19—27), ahol pedig Madarassy csoportosítását (1934, pp. 149—151) követi, aki említi itt is a gatyamadzaghúzót (p. 150), ós hogy Mangánok, a vidéki múzeumok anyagára is támaszkodó ismertetésénél (1961) nem találkozunk véle, érthetetlen ignorálásnak kell tekintenünk, hiszen ez utóbbi szerző munkájában például a gazdag gatyamadzaghúzógyűjteménnyel rendelkező pécsi JPM egyéb pásztorművészeti alkotásai bőséggel szerepeinek. A negatívumok felsorolása után azonban lássuk végre a pozitív adatokat! E tárgy első említését szakirodalmunkban Jankónál (1902, p. 224) találjuk: a gatya „peremébe gatyamadzahúzófával vagy csonttal (ez utóbbi a libából került ki), belehúzták a fűzőmadzagot (nagy ritkán szíj út)..." Bátkynál (1906, p. 126) már mint pásztorművészeti tárgy kerül elő: „Gatyamadzaghuzó, pásztormunka, czifra, színes pecsétviaszzománczolással. Somogy vm." — ábráját is közli (37. tábla, 11. kép = p. 124), azonban csak rajzban, ezért lásd alábbi, 2. képünket is: Madarassy fentebb már idézett adatai után Hódmezővásárhely környékéről említi a gatyamadzaghúzót Kiss: „A mestergerenda alatt a tükör, régen faragott, színesre festett rá2 Bár sem ő, sem édesapja nem készített és díszített gatyamadzaghúzót, ifj. Kapoli Antal is állította, hogy sok somogyi pásztor foglalkozott e tárgy cifrázásával. mástükör, körülrakva rózsás tányérokkal. A tükörtartó szegeken felakasztva csüng az álmoskönyv, kalendárium, meg a gatyamadzaghuzó . . ." (1935, p. 266 — a ritkítás tőlünk, ML.), legutóbb pedig Füzes — Mándoki munkájában (1963, pp. 45—46) bukkant fel újra e tárgy. A néprajzi irodalom áttekintése tehát meglehetősen sovány aratást engedett, s mivel tájszótárainkban is csak egy adatot találtunk 3 — gatyamadzaghúzóu 'csont vagy f apálcika, melynek segítségével a gatyamadzagot a koréba húzzák' (Szamoshát: Csűry 1935, p. 323) — a múzeumokban őrzött tárgyi anyaghoz kell fordulnunk. Bár viszonylag gazdag anyag állott rendelkezésünkre, 4 nem látszott célszerűnek, 3 Az Űj Magyar Táj szótár kéziratos anyagában is mindössze négy adat található (ezeket Szépe György barátom szívességéből idézhetem): gatyamadzaghuzó (Martos, Komárom m.) lapos csont és fadarab a gatyamadzagnak a korcba való behúzására. — Fél Edit gyűjtése, EA 1534. gatyamadzaghuzó (Hódmezővásárhely, Csongrád m.) a lúd vagy pulyka orsócsontja, amelynek segítségével a gatyamadzag a gatyakorczba könnyen behúzható. — Erdős Jánosnak, a XIX. század első felére vonatkozó kéziratos gyűjtése, MTA Nytud. Int. A másik két adat Csűry és Kiss nyomtatásban is megjelent, általunk is hivatkozott közlése, de az utóbbihoz (ismeretlen forrás alapján) a következő értelmezést fűzi az Új Magyar Táj szótár: csontból készült tű. 4 A MNM — Néprajzi Múzeum tárgyi anyagát személyesen néztük át, az egyéb közgyűjteményekben őrzött anyagot pedig levelezés útján szereztük meg. Ezeken a helyeken kell köszönetet mondanunk annak a 41 kollégának, akitől válaszokat kaptunk. Sokan közülük nemcsak a raktári anyagot és a leltárkönyveket nézték át, hanem terepmunka árán is küldtek adatokat. Az alábbiakban csak azokat a helyeket és intézményeket, soroljuk fel, ahonnan pozitív adatokat kaptunk: Baja Türr István Múzeum Békés Békési Múzeum Cegléd Kossuth Múzeum Debrecen Déri Múzeum Dorog Dorogi Szénmedence Tájmúzeuma Győr Xántus János Múzeum Kalocsa Visky Károly Múzeum Kaposvár 1 Rippl-Rónai Múzeum Miskolc Herman Ottó Múzeum Mohács Kanizsay Dorottya Múzeum Orosháza Szántó Kovács Múzeum Szeged Móra Ferenc Múzeum Szekszárd Balogh Ádám Múzeum Széphalom Kazinczy Kert Szombathely Savaria Múzeum Tanulmányunkban az egyes tárgyakra az őrz6 múzeumok székhelyének és a leltári számnak megjelölésével hivatkozunk. A teljesség kedvéért még megjegyezzük azt is, hogy a JPM anyagára Pécs, a Néprajzi Múzeum anyagára pedig Budapest jelzettel utalunk.
