Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

A MECSEKI BARLANGOK BIOLÓGIÁJA 23 257. Lycosa sp. juv. — A mánfai „Kőlyuk" előüregének sziklafaláról két fiatal, áttelelő példány került elő. 258. Anyphaena aceentuata Walch. — Jel­legzetes erdőlakó, mely a Mánfai-barlangha nyilván áttelelés céljából húzódott. A barlang előcsarnokában szél által behordott lombhul­ladékból rostáltam. 259. Clubiona terrestris Wes.tr . — Tölgye­sekben és bokrokon él. Előfordulása a követ­kező fajokkal együtt az előző fajiéval egye­zik. 260. Clubiona sp. juv. — 261. Agreoeca brunnea Bl. — A Mánfai­barlang pitvarában heverő deszkadarab alatt találtam, hová a közeledő tél elől rejtőzött. 262. Amaurobius sp. juv. — A barlang elő­csarnokában kő alól gyűjtöttem. 263. Pholcomma gibbum Westr. — Az elő­üreg sziklarészeiben él. 264. Harpactes sp. juv. — Ugyancsak a mánfai „Kőlyuk" bejáratánál fordul elő. 265. Tetragnatha sp. juv. — Az átvilágí­tott erdők, erdei tisztások, kertek lakója, ép­pen ezért áttelelése a barlangban feltűnő. Atkák — Acari 266. Eugamasus loricatus Wankel. — A Mecsek barlangjainak leggyakrabban találha­tó atkája, mely a bejárattól a leghátsó üre­gekig, guanoitelepek közelében, ritkábban fa­korhadak között él. 267. Pergamasus crassipes L. — Az Abali­geti-barlangban, a „Nagy dóm"-|ban csap­dával gyűjtöttem, a mánfai „Kőlyuk" előcsar­nokában korhadó lombhulladékból rostáltam. 268. P. theseus Bed. — A Mánfai-barlang belső üregeiben fakorhadékból került elő. Az Abaligeti-barlangbam nem találták. 269. Spinturnix vespertilionis L. — Az AbaligetiHbarlangban a Myotis oxygnathus és a M. daubentonii Leisl. denevérékről —, a Mánfai-barlangban a Miniopterus schreiber­sii Kuhl. denevérről —, mint azoknak külső parazitáját —, számos példányban gyűjtöt­tem. 270. S. psi Kolenati. — Csak a mánfai „Kő­1уик"чЬап él. 271. Linopodes motatorius L. — A Mánfai­barlang leghátsó üregében, a nedves földön korhadó fadarab alól gyűjtöttem, 272. Ixodes vespertilionis Koch. — Az AbaligetiHbarlangban a Rhinolophus ferrum — equinum Schreib, és a Myotis daubentonii Leisl. élősködője. Egész Európában elterjedt és leginkább ismeretes denevérparazita. 273. I. hexagonus Leack. — Ugyancsak az Abaligeti-barlangbain, a „Kálvária" iközelé­A Mecsek barlangjaiban élő egyik гтк rák (Niphargus molnási Méh) ben, denevérguanó mellett elhelyezett csap­dával gyűjtöttem. 247. Bdella lignicola Canestrini. — A „Fló­rián-forrás"-ból planktonhálóval egy példá­nyát gyűjtöttem, mely nyilván a forrás felett tanyázó denevérek egyikéről hullott a vízbe. Puhatestűek — Mollusca A puhatestűek állattörzsének több képvi­selője ismeretes a barlangokból. Míg azonban a szárazföldi fajok túlnyomó részben csak a barlangok bejárati szakaszaira szorítkoznak, addig a hidrafauna tagjai között valódi bar­langlakó alakok is találhatók. A barlangok­ban élő Mollusca-faunára jellemző, hogy az általában igen szegényes s az üres házak alap­ján nehezen dönthető el, hogy a talált fajok a barlang állandó életközösségéhez tartoz­nak-e, vagy a külszínről kerültek a barlan­gokba. Kagylók — Lamellibranchiata 275. Pisidium cinereum Aid. (casertanum Poli). A mánfai „Kőlyuk" legbelső üregének tócsáiban minden évszakban gyakori. Az Aba­ligeti-barlangban is él, de itt ritkább. Csigák — Gastropoda 276. Lartetia hungariea Soós. — Az АЪа­ligeti-barlang egyik sajátos, valódi barlang­lakó állata. Az apró, 2 mm magasságot alig túllépő Lartetia-k a barlang hozzáférhetetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom