Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászok 1905. évi sztrájkja és következményei

210 BÖRSY KÁROLY nyugodtan hozzáteihetjük, egyúttal a kormány intencióinak is messzemenően megfelelt. November közepére hirdették meg Pécsett a Baranya megyei Függetlenségi Párt alakuló gyűlését, melyre Apponyi Albert utazott Pécsre. Párthívei nov. 11-én, szombaton estére díszes fogadtatást készítettek elő számára a pályaudvaron. Az ünnepélyes fogadtatás azonban kudarcba fulladt, mert a munkásság hevesen tüntetett a párt és illusztris vezérférfia ellen. A koalíció pécsi szócsöve, dr. Egry Béla képviselő főszerkesztősége alatt megjelenő Pécsi Közlöny drámaivá kolorizált hangon számolt be a történtekről. Tudósításának szenvedélyes hangja bizonyítja, hogy minden tárgyilagosságot nélkülöz és nyilvánvalóan túloz, színez és bizonnyal ferdít is. Minthogy éppen ez a hangnem a későbbi események kirobbantásában jelentős szerepet játszik, álljon itt ízelítőül e beszámoló néhány mondata: „Botokkal, köveikkel támadtak a socialisták bestiális ordítások között; és hogy teljesen méltók legyenek önmagukhoz, vitriollal, ammóniákkal, borszesszel öntözték arcon a polgárokat, A fejetlenség és zűrzavar teljes volt. A mocskos csürhe teljesen leszorította a függetlenségieket. A verekedés pedig egyre folyt."

18 A rendező bizottság 280 lovasból álló bandériummal is kedveskedni akart a magas vendégeknek. Ám: ,,A szép bandérium nemso'kára siralmas képet mutatott. A nemzeti színű lobogó, a kivont kardok újólag felingerelték a socialista csürhét és kőzáporral fogadták a bandériumot." — írja a lap.

19 A Pécsi Közlöny következő száma „Reflexiók" című névtelen vezércikkében ismét foglalkozik a szombat esti eseményekkel. Nem idézzük, csak néhány kifejezését, mint pl. „söpredék", „veszett kutya módjára", „néhány pimasz, hitvány ripők" — és így tovább végig a cikken. Jellemző, hogy a létm,inimumért küzdő és kétségbeesésében még a szalmaszálba is kapaszkodó munkásság csak ilyen és hasonló jelzőket kaphatott a koalíció pécsi lapjától. Ami a 'koalíció sajtójának hangnemét Шеti, ugyanez volt a helyzet szinte országos viszonylatban is. Ha nem is volt mindig és mindenhol ilyen éles, de a kíméletlen csipkelődésekben, rosszindulatú rágalmazásokban a fővárosi koalíciós lapok sem szűkölködtek. A válaszok és viszont-válaszok azonban egyre élesedtek olyannyira, hogy a szo18 Pécsi Közlöny, 1905. nov. 14. 19 Uo. cialißta munkásság, amely a koalíció lapjait is előállította, — megelégelte, hogy önmagát gyalázó sajtótermékeket nyomtasson, December 3-án „a fővárosi hírlapszedők elhatározták, hogy nem lesznek a koalíciós rágalmazok kész szol gai, s beszüntetik a munkát minden olyan nyomdában, amely koalíciós lapot állít elő. E határozatot végrehajtották."

20 Sajtó nélkül egyetlen párt sem képes működni, mert az újság jelenti a legközvetlenebb kapcsolatot a tömegekkel, — s ezt nagyon jól tudták a koalíció vezetői is. Ezért aztán néhány napi tusakodás után, fogcsikorgatva bár, de „ . . . a koalíciós lapok jó része beadta derekát s a sztrájkbizottság előtt ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy pártunk ellen folytatott küzdelmében nem, hágja át a tisztesség

1 határait, s ha van elvi kifogása az ált. választói jog ellen, azokat nem rágalmak formájában fogja feltálalni."

21 A fővárosi koalíciós lapok megfékezését célzó nyomdászsztrájk vidékre is kiterjedt és hasonló munkabeszüntetésekre került sor Kassán, Kolozsvárott, Nagyváradon, Kecskeméten és Marosvásárhelyen is. Alig egy hét múlt el, — s Pécs is követte a példát, amely végül is súlyos konfliktusra, vezetett. A Pécsi Közlöny, mely bár lapfejében a „Független politikai napilap" megjelölést használta, egyáltalán nem volt független, amint az eddigiekből is megállapítható. A lapot a Lyceum nyomdáiban állították elő, melynek bérlője ekkor Madarász Béla volt, a Pécsre származott híres Madarász család sarja. Atyja, ifj. Madarász Endre rendkívül haladó szellemű nyomdász volt, az első pécsi szervezett munkásegylet, a Pécsi Nyomdász Egyesület megalapítója és korán bekövetkezett haláláig első elnöke. Sajnos fia nem sokat örökölt ebből a haladó gondolkodásból és atyja emlékéhez méltatlan magatartása volt egyik kiváltója a későbbi eseményeknek, Már huzamosabb ideje felmerült a bizalmi rendszer bevezetése és az árszabály aláírásának kérdése Madarász és a nyomdászok között, annál is inkább, mert ez időben a többi pécsi nyomda már elfogadta, a szervezett nyomdászok ezen alapvető követelését, — azonban Madarász hajthatatlan maradt és mereven elzárkózott előle. A munkásság követelte jogait s mivel ismét csak elutasítás volt a válasz, december 11-én, hétfőn délben a nyomda dolgozói letették a munkát és sztrájkba léptek. Madarászt nem érte váratlanul a sztrájk, bizonyos mértékben felké20 MMTVD. 382. s köv. o. 220. sz. 21 Uo. 386. o. 221. sz.