Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története

A KÁPTALAN LEVÉLTÁR ÉPÜLETE 191 A földszinten helyezkedik el a külön bejáratú, boltozott kápolna, ettől délre a kettős bejáratú lépcsőház, melyből egy lakásba lehet bejutni. A déli szárny ugyancsak lakásul szolgál konyhával és 4 kisebb szobával. Az emelet 5, egymással összefüggő teremből áll, Figyelemre méltó, hogy az emeletről lépcsős átjáró nyílik a toronyba, sőt a torony keleti oldalához illesztett csigalépcsős mellékhelyiségbe is. Sajátos vonása ennek a tervnek, hogy a középkori kápolnát szinte teljes eredetiségében kívánja megőrizni. Az eredeti formákhoz való ragaszkodás (ikerablakok, keresztboltozat) a három, oltár beszerkesztése, adják ennek a tervnek történelmi értékét és zamatát. A kriptába való lejárat lehetett az egyetlen kifogás e terv ellen, mert egyedül ebben különbözik a következő 4. tervtől. A 4. terven (8. sz. kép), melyet; különben egy 44 X 49 cm nagyságú rajzlap őriz, az építmény kereken 38 m hosszú és. 10,70 m széles. Az új falazatot élesen megkülönbözteti a régi falaktól. Előbbiek piros, az utóbbiak fekete színnel vannak föltüntetve. Régi építmény tehát az alagsor mindkét hosszabb fala, valamint az építmény közepén látható pillérek. A földszinten réginek van feltüntetve a kápolna nyugati fala az ikerablakokkal együtt, továbbá a pillérek és a boltozatindítások. A rajz is, de a ceruzával rávezetett írás is azt mutatja, hogy a kriptába a keleti falon át nyílott a bejárat. (Janua ad cryptam). Az alagsorba nyíló ablakok mind új falbontások, A pince vagy raktár helyiségébe keletről egy lépcsőn, délről pedig egy nagy kapun lehetett bejutni. Az alaprajzra rávezetett írásból: Anno 1777. die 22. Maii in Capitulo visum et pix>batum. Capitulum Quinqueecclesiense, az tűnik, hogy Krammernek (aláírása a rajz jobb sarkában!) ezt a tervét a káptalan 1777. május 22-én kivitelezésre jóváhagyta. Alighanem ehhez az alaprajzhoz tartozik a 4. rajzom látható homlokzati raj,zi (4. sz. kép). Figyelemre méltó ez a rajz nemcsak azért, mert az eddigi tervek közül a legszemléletesebb és leghatásosabb, hanem azért is, mert rajta olyan apró részletek is fel vannak tüntetve, melyek az építmény múltjának kinyomozásához nagy jelentőségűek. Szerzőségét Krammer aláírása bizonyítja. A 49 X 31 cm, nagyságú rajzlapon ábrázolt építmény hossza kereken 40 m, magassága a gerincig 18,30 m, a felső párkányig 10 m, A kápolna hossza 8,60 m, magassága 4,42 m, az emelet magassága 5,58 m. A nem .zsúfolt homlokzaton copf formaelemek váltakoznak (feszton, ablaktükör, kötény), de nem nyomják el a kápolna román vonásait. Ezek érezhetően válnak ugyan el az épület többi díszítményétől, de eltérésük nem bántó. Sőt az ablakoknak íves záródása mintha alkalmazkodás volna a kápolna félköríves bejáratához. A rajz jelzi a, torony szintválasztó frizpárkányának kiindulását is. Ezáltal a rajz összevethető a Koller által közölt; kép tornyának, illetve az eredeti toroinyablakok és ajtók magasságával. A timpanonra helyezett szobrok nem zavarják az épület harmóniáját, de a tervező személyének megállapításánál annál több nehézséget okoznak. Ezek a szobrok alig lehetnek Kramn>er alkotásai, így a szobrász Sartoríra terelik a kutatás irányát. Ha a kápolna feletti szintválasztó párkány északi utolsó fríze nem, volna felébe vágott félkör, akkor a déli végen látható ugyanilyen frízt erőszakosan kettévágottnak vélnők. így azonban arról tanúskodik ez a déli vég, hogy a kápolna itt fejeződött be eredetileg is. Tehát nem délről lerövidített csonka az, amit a rajz a kápolnáról mutat. Az ikerablakok félköríves mezője határozott rokonságot árul el a, székesegyház tornyainak ikerablakaival. A rajzon látható román elemek kétségtelenné teszik, hogy Kraimmer e helyen nem csupán töredékeket talált, hanem az, egész építményszakaszt olyan állapotban, melyből könnyen lehetett az, egész kápolnát restaurálni. A 6. sz. terv (9. sz. kép) már független a toronytól. Tehát később, abban az időben készült, amikor már elejtették a torony melletti restauráció gondolatát. Ezért részletesebb ismertetésére később fogunk visszatérni. Az eddig előadottakból a következő tények rögzíthetők: 1. A Szathmáo palota újjáépítésére irányuló első tervet 1773. február 24-én mutatták be a káptalannak, de az jóváhagyásit nem, nyert. 2. A végleges tervet, melyet ugyancsak Krammer rajzolt, 1777. május 22-én fogadta el a káptalan. 3. A két terv között óriási az eltérés, ezért hihetetlen, hogy mindkettőnek egy ember a szerzője, noha mindkettőn ugyanaz a szignálás olvasható. A jóváhagyás elnyújtásának oka, két tényezőben kereshető: Klímó püspök ellenkezésében, és a terv mikénti módosításának megbeszélésében. Klímó vonakodása nem volt elvi jellegű. ö szükségképpen a székesegyház érdekeit tartotta szem, előtt, nevezetesen a Corpus Christi kápolna restaurálását, az ide tervezett