Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története

A KÁPTALAN LEVÉLTAR ÉPÜLETE 187 romokban álló épület helyreállítását a székesegyház költségein, a levéltár és káptalani gyűlések céljaira.

33 E terv következiménye'ként készült el 1735-ben a már ismert műleírás, melyben a megbízott kőmívesmester egy önálló fejezetben írta le az épület állapotát és állította össze a helyreállítás költségeit. Ez utóbbiak 2 415 forintra rúgtak, öszszehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy ugyanez a mester ugyanekkor az egyházi épületek helyreállítására irányuló összes költségeiből (49 203 Ft) a székesegyházra 30 193, a kanonoki házakra 3537, az akkor még csak 12 növendékre tervezett papneveldére 8357 Ft-ot irányzott elő. Az említett műleírás Communis domus Capitularis cum Conservatorio cím alatt foglalta össze mondanivalóit az épületekről, A cím szerint tehát ekkor az épületnek kettős rendeltetést szántak. Később azonban módosult ez a terv, mert 1762-ben arról értesülünk, hogy most már egyedül a kápolnát kívánták raktárnak fölhasználni, a többi rész lebontandó. A középkori kápolna ilyen felhasználása részben megütközést kelt, részben új problémát vet föl: olyan állapotban volt 1762-ben a kápolna, hogy csak raktárul szolgálhatott tovább? És miért kellett a restaurálásnak olyan hosszú ideig késnie? Meggyőződéssel valljuk, hogy a kápolna Az 1762-ben fölvetődött gondolat időközben módosult. Tizenegy évvel később mint a káptalani levéltár és könyvtár terve bukkant föl az újjáépítés eszméje és a helyreállítás ebben a köntösben lépett a megvalósulás útjára. Sajnos, a jegyzőkönyvek adósak maradtak annak közlésével, ki készítette el az első tervet ós milyen volt az. Rendelkezésünkre áll ugyan 6 alap-, illetve homlokzati rajz,

34 melyek közül négyet Krammer János pécsi kőmívesmester szignált, azonban kétséges, hogy az 1773. február 24^én bemutatott tervet Krammer készítettedé és az első terv azonos-e a birtokunkban lévő tervek valamelyikével.

35 Mivel Krammer neve szerepel legtöbbször az építkezés folyamán, valószínű, hogy az 1773. évi terv is az ő munkája. Sőt talán abbén sem tévedünk nagyot, ha az 5. számú képen ábrázolt tervet az 1773. évivel azonosnak tartjuk. Igaz ugyan, hogy ez a rajz feltűnően elüt Krammer többi terveitől, de éppen a nagy különbség miatt tartjuk azi első, 1773. évi tervnek. Bár a megfelelő homlokzati rajz 1762-ben nem volt olyan romos állapotban, hogy csak raktárnak lett volna alkalmas. Hiszen még 1754-ben is Hermianng vázlatán határozottan fel vannak tüntetve az ikerablakok. Tehát a kápolna legalább az ablakokig ép volt. Továbbá az 1777. évi tervrajzot sem lehet megérteni, ha nem fogadjuk el, hogy akkor látható volt még annyi románkori elem, melyek alapján a kápolna helyreállítása nem volt nehéz feladat. Viszont ha arra gondolunk, hogy 1735-ben milyen állapotban volt a székesegyház (északi kápolnák bedőlve), akkor nyugodtan föltételezhetjük, hogy 1762-ben csak ideiglenesen akarták a kápolnát raktárként használni. A száraz tények ismerete magyarázza meg a helyreállítási munkálatok késését. Radonay Mátyás (1687—1702) püspökségének legfeljebb első két évében lakhatott a püspöki székházban. Nesselrod Ferenc (1703—32) visszakapta ugyan a várat, de anyagi erejét a székház állékonyságának biztosítása, a püspöki székház helyreállítása, az egyházmegye síziervezése vette igénybe. I. Lipót király ugyan 1703-ban elvben visszaadta az egyháznak korábbi birtokait, azonban a birtokok rendezése csak 1736-ban következett be. Az alkotó kedvű Klimó György püspök csak az ínséges évek után foglalta el székét (1752—1777) és csak ő alatt merülhetett föl az épület helyre^ állítása, akkor sem a legsürgősebb feladatok között. hiányzik, az alaprajzból is nyilvánvaló, hogy jellegzetesen barokk alkotás. Traditio kényszerítette a tervezőt, hogy a kápolnát; a régi helyre, a torony mellé illessze

1

, de a tervező egyéniségének, illetve a korszellemnek tulajdonítjuk, hogy a régi kápolnát barokk ízű, kör alaprajzú kápolnával cserélte föl. A vonatkozó jegyzőkönyv arról tudósít, hogy az első terv nem nyerte el illetékesek tetszését. Nem, ismerjük ugyan, a sürgetett módosítások természetiét, de tagadhatatlan, ez a terv nem vette figyelembe az újjáépítésnek fő indokát, a középkori kápolna megőrzését. Látszik Krammer gondolt a régi kápolnára, hisz ugyanarra a helyre rakta, de terve! nem helyreállítás, ezért valóban indokolt volt, hogy elvessék. A kifogások a terv ellen súlyosak lehettek és ez volt az oka annak, hogy a végleges terv csak 1777. május 22-én nyert jóváhagyást. Mielőtt az építkezés további menetét elemeznők, vegyük szemügyre a rendelkezésünkre álló egykorú tervrajzokat, A káptalani levéltár az épülettel kapcsola3. A káptalani levéltár