Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története

A KÁPTALAN LEVÉLTÁR ÉPÜLETE m 3. Tollrajz Pécs ostromáról. 1687. ismeretlen kőmíves készített az egyházi épü­letek akkori állapotáról. A több oldalra ter­jedő műleírás a kápolnáról a következőket írja: „A déli torony mellett romok sora lát­szik, melynek alsó szintjén két kápolna, köz­tük az egyik a Boldogságos Szűz Aranyos­nak mondott kápolnája. Itt 3 oltár volt és benne a lelkészek naponként énekes misét mondtak. Boltozata most is ép, mert azt 6 kőoszlop támasztja alá. A másik kápolna bol­tozata nemrég beomlott. A épület összesen 20 öl hosszú, 4 és 2/6. öl széles. A faliak sé­rültek, egymástól szétválnak és 15 darab mázsás vasrúd volna szükséges összefogá­sukhoz." 2 3. Egy egyházi bizottság, melynek ülésén maga a püspök elnökölt, 1762. december 29­én elrendelte, hogy a székesegyház jobb ol­dalán álló falakait egészen a kápolnáig le kell hordani, de a kápolnát helyreállítva fönn kell tartani a székesegyház kellékeinek el­raktározására. 3 4. Hermanng pozsonyi mérnök térképe a szóbanforgó helyen a bejárat két oldalán 1—1 ikeraiblakos helyiséget tüntet föl. A rajzból, de a hozzáfűzött magyarázatból is (rudera intégra, quae in altum prostant: ép romok, melynek falai állnak) arra kell következtet­nünk, hogy a kápolna 1754-ben még elég jó állapotban állt. Ugyanezt tanúsítja Koller is: „Annak a ká­polnának a nevét, mely a DK toronyhoz csatlakozott és amelyet 1777-ben romboltak le, nem tudom. Azt gondolom, ez volt a Hol­tak kápolnája," 4 Kollernek, valamint az 1736. és 1752. évi leírásoknak 5 ' 6 az értesítése, hogy a kápol­na aljából csontok és sírkövek bukkantak elő, azt a gondolatot keltheti, hogy a kápolna alatt kripta is volt. Fokozza ezt a gyanút az az alaprajz is (8. kép), mely más színnel jel­zi a régi és más színnel az új falakat. Már pedig itt a kripta régi falként van föltüntet v Kétségtelen, hogy a kápolna alatt holtak voltak eltemetve. De ebből még nem követ­kezik, hogy ott kripta, temetkezés céljára ki­alakított helyiség lett volna. A holta­kat egyszerűen a kápolna padlózatába süly­lyesztették. A kápolna szintjének megállapí­tásában ugyanis nem oszthatjuk Szőnyi né­zetét: „A (mai) sekrestye és a Szathmári ká­polna szintje azonos volt." 7 Az említett homlokzati rajz ugyanis a kápolna szintjét a mai plató vonalán mutatja és nem a sekres­12»

Next

/
Oldalképek
Tartalom