Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Papp László: A nagyharsányi avarkori temető. I.

A NÁGYHARSÁNYI AVARKÓRI TEMETŐ 115 âz akkori szőlőskert közvetlen déli szomszédságában, 1959. június 23-án, ásatásba kezdett. Ekkor összesen 42 (1—42.) sír feltárására került sor (2. és 3. kép). Ezt követöen az ásatás folytatását több ízben megkíséreltük, szándékunk azonban különféle akadályokon meghiúsult. 1963. nyarán arról szereztünk tudomást, hogy az új tulajdonos, Pataki József, szőlőskertjének nyugati szakaszát kiirtotta, de a területet még abban az évben újra kívánja telepíteni. Így kezdtünk a most mondott területem munkába az év augusztus havában. Ennek eredménye itt további 25 sír volt (43—67. sírok). De ez alkalommal kutatni szándékoztunk az 1959. évi ásatás feltárt sírjai és az udvar közötti területet is. Erre csak korlátozással terülhetett sor, mivel: a telektulajdonos csak az udvar említett partvonalától mórt 5 m távolságon túl eső területen való ásatáshoz járult hozzá, tekintettel arra, hogy az udvar partszéle a hegyről rendszeresen nagy erővel lerohanó csapa,dékvízár állandó rombolásának volt amúgyis kitéve. Az ily módon rendelkezésünkre álló területen további 19 sírt (68—86. sírok) tártunk fel. Végeredményben tehát munkánknak 86 sír feltárása lett az eredménye. A kertnek át nem vizsgált, kb. 5 m széles, 25 m hosszú területén kétségtelenül további sírok — mintegy 10—12 sír — rejtőzhetnek. A kert közvetlen keleti, délkeleti szomszédságában is fiatal szőlőskert, továbbá pinceház, beépített méhes akadályozza a kutatást, éppen ott, ahol a temető sírjainak nagyobb tömegét sejthetjük. Az itt elterülő szőlőkön túl, keletre, a szabad térségben, sziklakeménységű talajban húzott próbaáirkok nyomán egyetlen, minden melléklet nélkül volt sír került napvilágra (42. sír), viszonylagosan csekély mélységből, A Kovács—Pataki-féle szőlőskert északi szegélyén túl, az ott húzódó dűlőút miatt sem lehet kiterjeszteni a kutatást, emellett itt a várható sírmélység már igen tekintélyes, 4 m körül j árhat. A szőlőskert északnyugati szélén túl még rejtőzhetik néhány sír, míg a terület délnyugati szakasza az ásatás során meddőnek bizonyult. Mindehhez hozzátehetjük, hogy amikor az udvar mai szintjét, a lösz kitermelésével, kialakították, jó egynéhány sírt semmisíthettek meg. Ezek szerint a temetőnek egy, aránylag kicsiny része korábban, a házudvar szintjének kialakításakor, elpusztult, nagyobb része beláthatatlan ideig, vagy mindörökre hozzáférhetetlen marad. A feltárt 86 sír a hajdani temetőnek mindenesetre csak hányada, hozzávetőleges számítás szerint kb. */з része. " A temető csonkasága ellenére érdemesnek tartjuk anyagának közzétételét. Ha ismeretlen is marad a temető teljes arculata,, ha a feltárható, illetve feltárt részről távolról sem mondhatjuk el, hogy arányosan képviseli az egészet, adott esetünkben, ha pusztán az ide temetkező nép egy egységének itt- és kilétéről szerzünk tudomást, ha a temető leletanyaga néhány új problémát vet fel, vagy némileg is segíti a meglévők megfejtésiét, szolgálatot teszünk a népvándorláskori régészetnek, nemkülönben a, részletkutatások felé mindinkább törekvő történetírásnak. Az alábbiakban az ásatások anyagát ismertetjük. Értélkelésére Évkönyvünk következő számában kerül sor. * * * A Kovács Ferenctől 1959. évben átvett tárgyakat az I. táblán mutatjuk be. A találó állítása szerint a leletek egy fejjel Ny-nak fekvő — a leiletanyagból következtethetően női — csontváz mellől kerültek ki, 60—70 cm mélységből. Ez a sírfenék-mélység, figyelemmel az ásatás tapasztalataira, elhihető, bár ritkábban fordul elő, a sírok többsége igen jelentős mélységűnek bizonyult. A találó csak annyit figyelt meg, hogy a beszolgáltatott tárgyak a csontváz koponya- és rnelltáján voltak. 1. Ezüst függőpár. Körátmetszetű huzalkarikáján, mint tengelyen, nagyobb, két féltekéből összetett, nyújtott gömbalakú, üreges tag illeszkedik. Ennek közepét álgranulációs kiképzésű pántocska övezi, hasonló technikájú, patkóalakú rátétek díszítik a gömb mindkét féltekéjét. Ugyanilyen technikájú szalaggyűrűcskék fogják körül a karikát, amelyek az ép állapotú függőn hármasával foglalhattak helyet. (I. tábla 1—2.) 2. Római kori gemma. Sötétlila színű achátból. Alakja ovális. Csiszolt felületén vésett, jobbra fordulva álló, előre nyújtott kezében ágat tartó, szárnyas Victoria látható. A követ ezüst foglalat veszi körül, felső részén felfüggesztésre szolgáló, (hiányos) fülecskével. (I. t. 3.) 3. Korongfibula. Ezüst lemezekből készült, korongalakú doboz. A tömör gyöngysortól szegélyezett (csonka) felső lapja voltaképpen csak egy körszalagból állott, amelynek belső széle 12 karéjos hullámvonalban futott körül, a karéjközökben vésett indadíszítés megmaradt töredéke látható. E körszalagon belül hasonlóképpen 12 karéjra tagozódó, alacsony tölcsérszerű, aranyozott lemezgyűrű mélyed az alsó lap felületéig. Ennek körvonalával határos térséget aranylemez tölti be. A lemezen trébelt technikával kialakított, álló, szembenéző, glóriás, szárnyas angyalalak látható, felemelt jobb kezében földigérő, lángpallosszerű, bal kezében gömbalakú tárgy. Az alak körül hiányos, görögbetűs felirat. Harmattá János professzor olvasata és kiegészítése szerint: jobbra: ARXANrE balra: ЛЕ BOfHQlJ A korong hátsó lapja sima felületű, amelynek áttört síkjába az (elpusztult), vasból volt tűnek tengelyét tartó, s egy másik, a tű hegyét tartó, kampós fülecs8*