Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Papp László: A nagyharsányi avarkori temető. I.

114 ÎPAPP bASZLÓ 60—70 cm mélységben — embercsontvázakat bolygatott meg és ásott ki. Ezek egyike mellett ékszert, köztük egy ezüst koirang-fibulát talált. (L. alább.) Ezeket két éven át őrizgette, utóbb, Böhönyei Gizella ált. iskolai tanárnő szorgalmazására, bemutatta és eladta a pécsi múzeuminak. A vételt követő helyszíni szemlén — amikor a telek tulajdonosa már Bändel Lajos volt — megállapítottuk a következőket. Az említett házas telek mintegy 300 m távolságban fekszik a tőle északra emelkedő hegy lábától (1. kép). Udvara valamivel mar gasabban terül el, mint az előtte

1 húzódó közút szintje. Az udvar északi szegélyét egy 2,80 m magasságú, függőleges partoldal alkotja,. Ezen túl, a hegy felé menedékesen emelkedő szintű kert húzódik. A telek kertrészének északi felét 1955~b>en telepített szőlő borítja. Ennek délkeleti sarka táján kerültek elő az említett tárgyak. Az udvar löszös partoldalában, 3, az udvar járóiszintjéig mélyedő, lehasított sír foltja látszott, illetve sötétedik a mai napig is. A sírfenékből annakidején „fekete bögréket" és színes gyöngyszemeket szedtek ki, amelyek elkallódtak. "A szőlőskertet északi oldalán szintén — 1,6 —1,8 <m magasságú — löszpart szegélyezi, amelynek északi szélén dűlőút húzódik; tovább északra, a, hegy felé, az itt enyhén menedékes talajszintű dűlőben szőlőskertek, kertek váltakoznak. A ház: előtt, kelet—nyugati irányban húzódó országút szintmagassága már azonos az itt tovább, minden irányban széttáruló síkságéval, amelyből, északon, szigetként emelkedik ki a, hegy. Folyó-, vagy állóvízre manapság a környéken sehol sem. találunk. A nagyharsányi csatát ábrázoló XVII. sz. végi metszetek némelyikén, a falutól délkeletre, 1,5—2,5 kmre telhető távoliságban, néhány nagyobb tócsa víztükre látható. Az első katonai felrhérés „Collo: XI. Sectio 34." jelzésű szelvényén, a falutól keletre, délkeletre nagyobb terjedelmű, nedves mély síkot jelöl. Ezeken a helyeken is régóta mezei gazdálkodás folyik. Mivel a mondott időben a tulajdonos szőlőskertjével terjeszkedni kívánt, a pécsi múzeum az akkor veszélyeztetettnek látszó területen. Ko s s и th L. utca 2. kép. Az ásatás helyszínrajza