Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

10 GEBHARDT ANTAL lisztafaj, továbbá sok ősrovar- és atkaféle cso­portosul. A barlangokban igen sok a penész­gomba, mely a gombaevő szervezeteket gyűj­ti egybe. Ezek közül különösen néhány rabló­csiga-faj, bogarak, légylárva, ősrovar, atka említhető. A mennyezetet, a leghátsó üregek­ig helyenként nagy számban a denevérek: kü­lönböző fajai lepik el, ezek viszont a bennük élősködő parazitáiknak adnak letelepedésre kedvező alkalmat. A vízi szervezetek egyrészt kövek alatt, il­letőleg oldalain, másrészt a fövenyben élnek. Kő alatti életmódot folytatnak; például a vak Egysejtűek — Protozoa A barlangokból előkerült egysejtűek túl­nyomó többsége olyan fajokat képvisel, me^ lyek a külszínen is mindenütt előfordulnak s csak a gyölkérlábúak (Rhizopoda) között is­merünk néhány nemet (Difflugia, Trinaema), amelyek kizárólag föld alatti életmódot foly­tatnak. Az állatvilág eme legapróbb képvise­lőinek a barlangokban való elterjedése nem lehet meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a barlangok bejárati nyílásain át a szél —, a sziklarepedéseken és hozzáférhetetlen gara­tokon keresztül pedig az esővíz, hólé ezeknek a mikroszkopikus lényeknek tömegeit szál­líthatja a barlangokba anélkül, hogy életké­pességük a behuroolás alatt, vagy a barlang­ban veszélyeztetve volna. A Mecsek barlangjaiból ismert protozoonok kizárólag a csillós véglények (Ciliata) osztá­lyába tartoznak s valamennyien a külszínen is élnek. Csillós egysejtűek — Ciliata 1. Trichodina Steini Clap, et Lachm. — A Polycelis felina Dal. örvényféreg parazitája. 2. Urocentrum turbo Ehrenberg. — A bar­lang végén elterülő tavacskából vett iszap­próbából került elő. 3. Oxytricha sp.? Egyetlen példány alapján faji hovatartozása nem volt megállapítható. Előfordulása az előbbi fajéval egyező. Mindhárom faj az Abaligeti barlangban él. Férgek — Vermes örvényférgek — Turbellaria A hegyi örvényférgek hazánk számos cser­melyéből ismeretesek. Legtöbb esetben a rákok is, melyeknek a Mecsek barlangjaiból ma már több faját ismerjük. A fövenyben élő szervezetek jelentékenyebb része a barlangok állóvizeiből kerül elő. Ezek közé tartoznak: az egyszemű, evezőlábú rákok (Cyclopidae), a kagylós rákok (Ostracoda), valamint szá­mos giliszta-faij és különböző lárvák. Itt ta­láljuk egyik barlangi csigának, valamint a külszínen is élő csigák üres héjának sokasá­gát, mely utóbbiakat az olvadó hólé, heves záporeső vízsodra a barlangok hozzáférhetet­len üregein át, a föld felszínéről, nagyobb távolságokról hozza magával. Polycelis felina Dalyell (P. oornuta Johnson) és a P. nigra F. Müll, fajok együtt szoktak él­ni ,s eddigi ismereteink szerint Magyarorszá­gon a Mecsek hegység az egyetlen terület, ahol a Polycelis egyedül, más fajtárs nélkül fordul elő (6. p. 40.) Érdekes jelenség, hogy míg az Abaligeti barlangban csak a külszí­nen is elterjedt P. felina Dal. él és abban ős­honos örvényférgek nem fordulnak elő, ad­dig a Mániái barlangból az említett faj hiány­zik s azt itt két őshonos faj helyettesíti. 4. Polycelis felina Dalyell — Az Abaligeti barlang patakjának gyorsabb folyású részein, kövek alatt, a barlangon kívül is feltalálható. A barlang bejáratán át, a patak sodrával szemben nyomul a barlang üregébe, ahol — mint a faj legtávolabbi előfordulását —, a bejárattól 240 méterre, a ,,Püggöny"-nél ész­leltem. Ragadozó életmódot folytat s táplálé­ka a patak planktonja (véglények, apró rá­kok, férgek, rovarálca stb.) 5. P. Tóthi Méhely — Egyes példányait sohasem a Mánfaá-barlang tócsáinak iszap­jából, hanem az állóvizet vékony kalcium­karbonát-hártyával borító felszínéről gyűj­tiötteim, ahol a faj jellegzetes kígyózó mozgás­sal kúszik tápláléka után. 6. Dendrocoeilides pannonicus Méhely. — Ugyancsak a mánfai ,,Kőlyuk"-ban él. A tel­jesen kinyújtott állat 12 mm, hosszú és 3 mm széles, teljesen vak és hófehér. Csonttal, hús­sal csalizíott vízicsapdával a felső barlang tó­csáiból könnyen gyűjthető. Mindkét utóbbi faj a Mánfai-barlang ende­mikus állata. Húrférgek — Nematomarpha 7. Gordius aquaíticus Dey. — A mánfai ,,Kőlyuk" forrásában szórványosan fordul elő. A Mecsek hegységben a felszíni forrásokban Faunisztikai rész

Next

/
Oldalképek
Tartalom