Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és környékének Diptera-faunája

8 GEBHARDT ANTAL Rózsah. = Rózsahegy S. A. U. = Sátoraljaújhely Sil. = Silesia Simont. = Simontornya Styr. = Styria Székesf. = Székesfehérvár Temesv. = Temesvár Thür. = Thüringia Travn. = Travnik Trsylv. = Transsylvania Vill. = Villány DIPTERA — KÉTSZÁRNYÜAK Elnevezésük rendkívül találó, mert valamennyi rovarcsoport közül egyedül a— szúnyogokat is magába foglaló —, légyféléknek van két szárnyuk. A második szárnypárt csak dobszerű csökevén v jelzi. Vannak azonban közöttük szárnyatlan és elcsökevényesedett szárnyú fajok is. Ezek részben rendkívül erős viharok által látogatott szigeteken (ilyen pl. a Kerguelán-sziget), vagy a felhőkbe nyúló alpesek magas régióiban élnek. Àz előbbieket éppen szárnytalanságuk védi meg az elsodortatás veszélyétől, mert ha szárnyukat használnák, a szélvihar azonnal a tengerbe sodorná őket. A kétszárnyúak fejlődésük közben teljes átalakuláson mennek keresztül, ami azt jelenti, hogy a petéből kel ki a lárva, mely átalakul bábbá, s abból fejlődik ki a légy, illetőleg a szúnyog. Mint minden gyorsan repülő rovarnak, a kétszárnyúaknak is jól fejlett látószesrveikre van szükségük. Feltűnően nagy, összetett szemük mellett a fajok túlnyomó többsége három pontszemet is hord a fejtetőn. Élelmüket nyaló-szívó, vagy szúró-szívó szájrészeikkel szerzik. A fajok kisebb része ragadozó, vérszívó, — nagyobb részük növényi nedvekből, vagy virágporból él. Lárváik általában bomló növényi anyagokból táplálkoznak, mások élő- és korhadó levelekben ún. aknákat fúrnak, vagy rágásaikkal, fertőzésükkel sarjasztott gubacsokban fejlődnek. Számos fajuk — különösen a fürkészlegyek, — élősködő életmódot folytatnak, amennyiben petéiket a mező- és erdőgazdaságra egyaránt káros, élő hernyókba rakják, s ezért hasznosak. Viszont a bagócsfélék házi állatok bőre alatt élősködő lárvái rendkívül nagy ipari kárt okozhatnak. A kétszárnyúak három nagy csoportba tartoznak: 1. Szúnyogalkatúak (Nematocera), 2. Légyalkatúak (Brachycera), 3. Bábtojó legyek (Pupipara). Az utóbbi csoport tagjai valamennyien paraziták: méhen, madáron, denevéren, lovon, szarvasmarhán, juhon és szarvas-féléken élnek. Első csoport: Nematocera — Szúnyogalkatúak Ebbe a csoportba a szúnyogtermetű kétszárnyúak tartoznak. Légyhez hasonló állat — amilyen pl. a „bársonylégy", — csak kivételesen akad köztük. A szúnyogalkatúak teste legtöbbször karcsú, lábuk hosszú és vékony. Szabadon mozgatható fejükön sok ízből álló, rendszerint hosszú csápok ülnek, de ha rövidek, akkor is háromnál több ízből állanak. Túlnyomóan vízben fejlődő lárváiknak szervezetileg elkülönült fején csápok, állkapocspárok és általában szemek is vannak, viszont az igazi legyek lárváin nem lehet külön fejrészt megkülönböztetni. A kifejlődött szúnyogok és rokonaik rendszerint vizek közelében, vagy nedves, árnyékos terepeken élnek. Phryneidae (Amsopodidae, Rhypiphidae) — Ablakszúnyogok Lárváik rothadó növényi anyagokban, burgonyában, karórépában, tehéntrágyában fejlődnek. Phryne Meig. (Anisopus Meig., Rhyphus Latr.) fenestralis Scoo. fuscata Fbr. (Sil., Bosn.) Mycetobia Meig. pallipes Meig. Bibiomdae — Bársony szúnyog ok („Bársonylegyek") Elnevezésük arra vezethető vissza, hogy testük, de különösen feltűnő nagy szemük bársonyszerűen pihé.4. Külső megjelenésükben a legyekre emlélkeztetnek. A család leggyakoribb képviselője a márciusi bársonyszúnyog (Bibio marci L.), mely tavasszal lombos erdőkben, kertekben néha megszámlálhatatlan töimejgbe csoportosul. Lárváik a talajban korhadó növényi termékekben és lótrágyában élnek. Néha egészséges gyökereket is megtámadnak s ebben az estben károsak is lehetnek. Penthetria Meig. holosericea Meig. Dilophus Meig. humeralis Ztt. (Villach, Insbr.) vulgaris Meig. (Villach)