Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Bökönyi Sándor: A lengyeli kultúra lelőhelyeinek gerinces faunája. III.

82 BÖKÖNYI SÂNDOït Szorvasmartw- Bos faurus L - » Őstulok • Bos prim igen tus во/. *> Proumolis epiphysis szélessége ДО . + + + * M. * >û • и• * Ш • • t troxímolls toiphyiù — mélysége iû « kedésevel es a trófeavadászat előtérbenyomulásával kapcsolatos. A gímszarvas — hasonlóan a két előző vadállatfajhoz — az őskorban szintén nagy obbtestű volt, mint manapság. Nagytestű szarvasokat számos szerző írt le az őskorból, de a további korszakakból is egészen a középkorig. A testnagyság csökkenéséről, pontosabban annak lefolyásáról keveset tudunk, miután a vadászott állatok a neolithikumrézkor után egyre kisebb szerepet játszanak az ember táplálkozásában, tehát csontjaik is egyre kisebb számban fordulnak elő a régészeti lelőhelyeken. Ügy látszik, hogy ez a nagyságcsökkenés, melynek oka az erdőterület csökkenésében és a mértéktelen trófeavadászatban, tehát azokban az okokban keresendő, melyekben az őz nagyságcsökkenéséhez is vezettek, s általában a XIX. század közepéig tartott, ez időponttól kezdve viszont, a helyes vadgazdálkodás miatt újra megfigyelhető a szarvasok testnagyságának növekedése. A lengyeli kultúra lelőhelyein talált szarvasmaradványok szintén nagytestű állatokból származnak, melyek az európai neolíithikum és rézkor legnagyobb egyedei közé tartoznak, s lényegében komoly mértékben csak a romániai Trusesti szarvasai múlják őket felül. Szarvosmorho- Bos tourus L- • Őstulok- Bosprímigenius Boj. + Oi

stalls epiphysis szélessége Distal isepiphysis mélysége