Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Havranek László: A Mecsek-hegység barlangi denevérfaunája

46 MAVRANEK LÁSZLÓ szerző ugyanez év április 5-én találta meg. Elhelyezkedését tekintve a barlang belső részében, Ikeskeny falrepedésben behúzódva magánosan telelt. Mindkettő hím példány. (Földrajzi elterjedés és biotópbeosztást lásd az Abaligeti barlangnál.) MYOTIS MYOTIS (BORKHAUSEN 1797) Előforduló példányait itt is Myotis oxygnathus kolóniákból gyűjtöttem. Telelő kolóniákban négy példányt találtam, ezek hímek voltak, míg a nőstények (kettő begyűjtve) legtöbbször) magánosan fordultak elő. (Földrajzi elterjedés és biotópbeosztást lásd az Abaligeti barlangnál.) MYOTIS OXIGNATHUS (MONTICELLI 1885) A barlang domináns denevérfaja. Egyegy télen általában 100—150 példány telel itt, rendszerint két három kolóniát alkotva. A kolóniák kürtőkbe húzódnak be, így a behúzódó hideg légtömegektől meglehetősen védettek. Az itt telelő A Pécs környéki barlangok kutatása közben került elő Pécs városából egy újabb denevérfaj, mely új a Mecsek hegységre a: Barbastella barbastellus (Schreber 1774.) Az állatot Dely Mátyás a Mecsek Állat és Növénykert vezetője juttatta el hozzám. A Mecsek hegység denevér-faunájának meghatározó kulcsa I. Az orrnyergén patkóalalkú bőrkarély, nyereg és lándzsa van. Fülfediő nincs, a fogak száma: 32 A II. Az orr nyerge sima, a fülben kisebbnagyobb fülredő van. A fogak száma: 32—38 В A) Rhinolophidae a) A patkó épszélú, a nyereg oldalt középtájon befűződött, csúcsa felé szélesedő. A koponya condylobasalis hossza (CB) 20—22 mm. Az alsó kar hossza 54—58 mm RHINOLOPHUS FERRUM-EQUINUM (SCHREBER 1774) egyedek között is voltak foghíjas egyedeií is, ezekre ugyanazon törvényszerűség áll fönn mint az abaligeti példányoknál. (Elterjedési adatait lásd az Abaligeti barlangnál.) PIPISTRELLUS NATHUSII (KEYSERLING et BLASIUS 1839) A Mecsek hegységre nézve ez új denevérfajt a szerző 1962. április 5-én gyűjtötte. Annak ellenére, hogy többször tüzetesen átvizsgáltam a barlangot, több egyedet nem találtam. Földrajzi elterjedés: Közép-Európa — keleten a Fekete-tengerig és a Kukázásiig. Pseudotroglobiont. MINIOPTERUS SCHREIBERSI (KUHL 1819) Néhány telelő példánya a barlang végső szakaszában található. Nagyobb kolóniák nem figyelhetők meg, kisebb egyedszámmal előfordul telelés alkalmával. (Elterjedési adatait lásd az Abaligeti barlangnál.) Gyűjtési hely és idő: Pécs (II. sz. Sebészeti Klinika) 1961. augusztus 14. Földrajzi elterjedés: Európa és a Kaukázuson túli területek; egész Németország, dombvidékek egyes helyein gyakori. Troglocheimad. Ъ) A patkó épszélű, a nyereg fokozatosan a csúcs felé keskenyedő. Koponya CB hoszsza: 39—42 mm. RHINOLOPHUS HIPPOSIDEROS (BECHSTEIN 1800) B) Vespertilionidae 1. A fülek feltűnően hosszúak, vagy szélesek, belső szélét keskeny bőrszalag köti össze. a), A fogak száma 34 BARBASTELLA BARBASTELLUS (SCHREBER 1774) b), A fogak száma: 36; a fül igen hosszú PLECOTUS AURITUS (LINNÉ 1758) VI. V.