Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Havranek László: A Mecsek-hegység barlangi denevérfaunája

39 A MECSEK-HEGYSÉG BARLANGI DENEVÉRFAUNÁJA HAVRANEK LÁSZLÖ Vázlat: I. Bevezetés — Történelmi áttekintés II. Jelen kutatások célja, alkalmazott kutatási módszerek III. A denevérek csoportosítása a barlangi életközösségben IV. Vizsgálati eredmények V. Egyéb gyűjtött nevezetességek VI. A Mecsek hgs-ben előforduló fajok határozókulcsa VII. összefoglalás VIII. Irodalom IX. Táblázatok I. A Mecsek hegység speleobiológiai kutatásai igen hosszú múltra tekintenek vissza. Kiváló kutatók járták e terület barlangjait, s gyűjtötték össze a felettébb érdekes faunát. A szakirodalomból elször az 1845-ben Petényi János Salamon és Frivaldszki Imre (7) gyűjtési adataira bukkanunk. Ekkor az Abaligeti-barlangban megtalálják a Miniopterus schreibersi (Kuhl), valamint a tévesen Rhinolophus clivosus Rüppel-nek határozott faj néhány példányát. 1863-ban Schmidl Adolf újabb denevért talál Abaligeten, a Myotis oxygnathus (Monticelli)-t. A Rhinolophus clivosus helyes determinálását 1900-ban Méhely Lajos (13) adja, aki megállapítja, hogy pusztán a synonimák helytelen értelmezéséről volt szó — s így a faj helyes neve : Rhinolophus ferrum-equinum (Schreber). A következő lényeges gyűjtési adat Balassa Ferenctől származik, aki 1905-ben Rhinolophus hipposideros (Bechstein)-t fog ugyancsak az Abaligeti-barlangban. Paszlavszki József (14) katalógusában megtaláljuk a mecseki denevérfauna alapvetését is. Ekkor már hét denevérfajtáról tudunk, noha nem mindegyiknek jelöli meg pontosan a lelőhelyét. így találunk csak általánosságban Pécs megjelölést, amit ilyenformán nem sorolhatunk biztosan a barlangi faunához. Hiányos ez a fajlista azért is, mert a szerző nem említi a Rhinolophus ferrumequinumot, noha Méhely (13) alapvető chiropterológiai munkájában tisztázza e fajnak abaligeti előfordulását. Kubacska András (12) barlangkutatásai során az Abaligeti-barlangot is átvizsgálta és onnan a következő fajokat jelezte: Myotis myotis (Borkhausen) Rhinolophus ferrum-equinum (Schreber) Rhinolophus hipposideros (Bechstein) Myotis daubentoni (Leisler) Miniopterus schreibersi (Kuhl) Ezek közül a Myotis daubentoni figyelemreméltó, mert ebben az évben Kubacska gyűjtésével kerül elő először. A mecseki denevérfauna 1924-ben szaporodik ismét egy taggal, mikoris Dudich Endre (4) a Mélvvöísvi kőfíÜkében Mvotis dasvcneme (Boie) jelenlétéről számol be. Bár az eddigi gyűjtések is nagymértékben előrevitték a mecseki barlangok speleobiológiai kutatását, mégis hiányosak voltak. Hiányzott a mindenre kiterjedő alapos vizsgálat. Ezt a munkát Gebhardt Antal (8, 9, 10) munkái pótolják. Gebhardt Antal gyűjt denevéreket is, továbbá a régebbi adatokat rögzíti, s így teljessé válik a barlangok életéről alkotott képünk. Az Abaligeti-barlang után a Mánfai-kőfülkében is vizsgálatokat folytat, s így a két nagyobb mecseki barlang az 1930-as években a tudományos világ előtt meglehetősen ismertté vált. 1946-ban Vértes László vezette mecseki expedíció részben újból a Mánfai-kőfülkét