Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

A Baranya megyei múzeumok 1962. évi működése

387 A BARANYA MEGYEI MUZEUMOK 1962. ÉVI MŰKÖDÉSE A Janus Pannonius Múzeum 1961. évi Évkönyvében beszámoltunk a Baranya megyei múzeumok életében a tanácsi kezelésbe vétel óta eltelt idő alatt történtekről, azzal a szándékkal, hogy ezt a közlést az Évkönyv következő köteteiben egy-egy esztendőről szóló, vázlatos krónika követi. Az első, éves beszámolónkat adjuk az alábbiakban. Az 1958. július 1-től—1961. december 31. napja közt eltelt idő a megyei múzeumi szervezet kialakulásának, gazdasági megalapozásának időszaka volt, miközben mind erőteljesebbé válhatott a sajátos múzeumi tevékenység is. Ez a tevékenység ugyan igazában csak az elkövetkező esztendők, remélhetőleg teljes lendületű munkájának volt előkészítője. Célunk, a megyei tanács nyújtotta lehetőségek nyomán, elsősorban az alapos és nyugodt kutató és feldolgozó munka feltételének biztosítása volt, mindenek előtt az adott viszonyaink szerint központi jellegű pécsi múzeum megerősítésével. A mai helyzet szerint a megye területén a központi múzeumból kell ellátnunk a feladatok csaknem teljes egészét. E tekintetben jóidéig a megyei szervezet továbbfejlődése során sem várható nagymérvű változás. Viszont a pécsi múzeum tervszerű fejlesztése terén ott tartunk, hogy az egyes szakterületeken belül további, részszakosodást mutathatunk fel. A múzeum természettudományi részlegénél elkülönített munkakörökben foglalkoznak a tudománvos munkatársak a flóra, fauna, mikrobiológia tárgyköreivel. Lényegileg megosztott a régészek munkáia. főskor, népvándorláskor, középkor, a római kori feladatok ellátását egvelőre a Törtémeti Múzeum biztosítja), tárffvi és területi feladatok tekintetében megoszlóban van a nénraizömöké, elkülönített munkaterületű gondolnia van a munkásmozgalom-történetnek, a XX. sz-i művészettörténetnek. A nécsi múzeum resta ru/ráló. nrenaráló és fénvV-pr>Ó97ptí rnűhelveinek bővítésével, illetve felállításával a megyei múzeumi hálózat 25* „vidéki", kisebb egységeinek szakmai szükségleteit is jó ideig kielégíthetjük, központi működésük gazdasági tekintetében a legmegfelelőbb. Vidéki gyűjteményeink közül voltaképpen csak három (Komló, Mohács, Szigetvár) múzeum-jellegű, a többi (Siklós, Pécsvárad, a még csak csírájában lévő, fejlesztést kívánó Sellye) kiállítóhely. Ma még egyik sem állhat meg a saját lábán. A mai helyzet szerint — pl. kiállítások tekintetében, — a múzeumok gyűjteményei is jelentős kiegészítésre szorulnak, a kiállítóhelyek pedig anyagukat elsősortban, avagy csíaknem kizárólag a pécsi múzeum gyűjteményéből kapják. Berendezésük, gondozásuk is a pécsi múzeum dolgozóira hárul. Elgondolásunk szerint, ha a Janus Pannonius Múzeumot — öt gyűjteiménycsoportjával, — mind teljesebb értékű intézménnyé fejlesztjük, működésének színvonalát fokozzuk, biztosítjuk az egész megye múzeológiai ellátásának magasabb színvonalát is. Emellett azonban nem kétséges, hogy a pécsi múzeum erősödése főként Pécs város kultúrszükségleteinek kielégítésére, idegenforgalmának előnyére szolgál. Ilyen körülmények közepette — miközben gondoskodásunk az egész megyére irányul, s fejleszteni kívánjuk a kisebb múzeumokat is, — a szervezet fejlesztésének eredményei egvelőre elsősorban a pécsi múzeumnál mutatkoznak. így kezdtük meg az 1962. esztendőben, a szervezet életében első ízben élvezett beruházási hitel felhasználásval, a Janus Pannonius Múzeum régészeti gyűjteményének súlyos raktárhelvzetén enyhítő kerti raktár építését, ezzel ecvideiüleg, ugyanott, a római kori kőtár felállítását. Az elmúlt évben — egyelőre 3 helyiségből álló — új restauráló műhelyt, 3 régész számára, a régészeti-helvtörténeti kézikönyvtár elhelyezését is biztosító, dolgozóhelyet létesítettünk. A néprajzi múzeumépület valamennyi helyiségét új parketta padlóval láttuk el. Felúiítottuk a Széchenyi tér 12. sz. épület udvari homlokzatát, udvar-