Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Sarkadiné Hárs Éva: Lüszterfényű kerámiák és a Zsolnay eosinmázas edények

LÜSZTERFÉNYÜ KERÁMIÁK 375 felfedése után is még számos rejtéllyel, nem várt buktatóval lepte meg a kísérletező mestert. A siker számtalan összetevője: az alapanyag milyensége, a máz olvadási hőfoka, a fémsó, a redukáló tűz — mind pontos együtthatásban kell, hogy kifejtse tulajdonságát, s ennek eredménye, a többszöri égetést is figyelembevéve, előre úgyszólván kiszámíthatatlan. Ebből következik, hogy bármekkora sikerre és elismerésre számíthatott is mindig a lüszterfényű kerámia, művelése mégsem terjedt el széles körben soha. Azt a művészt, aki eljutott e mesterség titkáig, a megismerés izgató vágya és a művészet szeretete fűtötte. A nagy szaktudást igénylő, sok kockázattal, balsikerrel járó, költséges technika csak szépségével, művészi becsével fizette meg — s fizeti meg ma is —• a ráfordított munkát. A kiváló középkori keramikus mester Giorgio Andreoli nagyszerű hagyománya azonban nemcsak Gubbióban él tovább. Mégcsak nem is Itáliában, hanem Magyarország egyik városában, Pécsett született újjá nagyszerű pompájában a XIX. század végén Gubbió híres fémfényű lüsztermáza. Zsolnay Vilmos, a pécsi kerámiagyár kiváló tehetségű alapítója új életre keltette Giorgio mester rubinvörös mázát és a technikát továbbfejlesztve, gazdag változatokban készültek üzemében a sokszínben ragyogó, művészi kerámiák. E máz keletkezésének indítékát kutatva, nem érdektelen megvizsgálni, miféle előképek, mely műhelyek hatása érvényesülhetett a pécsi Zsolnay gyárban? Az első kerámiák formáit, díszítési motívumait a budapesti, a bécsi múzeumok anyaga, valamint a dunántúli ásatások során felszínre

1 keirülrt bronzkori 'edények sugallták. Ez volt az ún. „Pannónia stíl", mellyel egyidejűleg mind formában, mánd díszítésben, itt-ott már érvényesült Kína és Japán befolyása is. Zsolnay Vilmos naturalisztikus, ritkábban geometrikus motívumokat alkalmazott, saját tervezésű munkáin. Mindkét leánya az üzem tervezőművészié: Júlia kezdetben ia gazdag fantáziájú perzsa díszítésmódot követte, majd később áttért a könnyed, naturalisztikus kínai és japán modorra. Teréz is néha el-el kalandozott Kelet fellé, de mindig visszatért kedves kincsestárához, a kimeríthetetlen gazdagságú magyar népi motívumokhoz, E korai szakasz igen teheséges, fiatal művésze, Klein Ármin, a reneszánsz embere. Mégpedig kifejezetten az olasz reneszánszé. Bármi legyen is, amit rajzolt, vagy mintázott — kezdve a budapesti Politechnikum homlokzatát díszítő, nagyméretű figurális reliefeknél, egészen a kobald rajzú, bűbájos tányérkákig, mi több, a magyar paraszti életből merített témákig — mindennek van valami sajátosan olasz reneszánsz íze, hatása. Ám közvetlen olasz befolyásnak ez mégsem nevezhető, inkább csak a reneszánsz művészet szeretetének, mély átélésének szubjektív megnyilatkozása jut érvényre Klein művészetében. Az 1885-ös években látott napvilágot az ún. „hispano-moresco" sorozat, E préselt arabeszkes díszítésű tányérok, talpastálak, vázák Sikorsky Tádé művészeti vezetése alatt készültek. Ugyanebben az időben kerültek kivitelre a kivágott, arabeszkes vázák, tálak és lámpák, csaknem kivétel nélkül zöld és arany színben. 1888-ban Zsolnay Miklós kisázsiai és egyiptomi (Kairó) útjairól remek lüsztermázas edénytöredékeket, perzsa csempéket hozott magával, melyek alapján a pécsi gyárban is készült egy sorozat közelikeleti modorú falburkoló lap. Mindezek magastűzü mázzal bevont porcelánfajanszok,

12 melyek anyagát, a máz öszszetételének arányát maga Zsolnay Vilmos kísérletezte ki. Már a 80-as évek végén foglalkoztatta az irizáló lüsztermáz titka, ám az ekkor készült, magas hőfokon égetett. ún. „lüszter" edények még nem színtjátszóak. 1891. szeptemberében Wartha Vince, a budapesti Műegyetem nagytudású professzora Zsolnay Vilmos vendégeként néhány napot Pécsett töltött. Warthának igen szép kerámiagyűjteménye volt s őt is izgatta az ősi, redukált máz előállításának módja. Elhatározták, hogy kísérleteiket ezután együtt folytatják s elért eredményeikről kölcsönösen értesítik egymást. Ezt az első találkozást több levélváltás követte, majd 1892 nyarán Wartha hosszabb időt töltött Zsolnaynál. A pécsi gyár technikai adottságai, Zsolnay Vilmos gyakorlati tudása, tapasztalata Wartha Vince számára is megkönnyítette az elméleti kutatások realizálását. Már az első találkozás után is arról ír levelében, hogy mily sokat tanult Zsolnaytól. Kísérleteiket együtt végezték, kis hordozható vaskályhában égették a próbadarabokat s a gyár fedett teraszán vizsgálták, vitatták az elért eredményt, Ezután még egy teljes év telt el, kutatással, munkával telve. Wartha analizálta a modern és régi perzsa mázakat, kutatta a különböző fémoxidok használatának lehetőségét. Ugyanakkor Zsolnay Vilmos a Wartha által analizált „recepteket" a gyakorlatban is megvalósította. Ezeket a próbadarabokat, mint a közös munka eredményeit, azután elküldte Warthának. Ezenközben, a gyakorlati munka 12 Kevert, finomított fehéresszürke agyagáru földpátos mázzal, 1100 С fok felett égetve.