Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Sarkadiné Hárs Éva: Lüszterfényű kerámiák és a Zsolnay eosinmázas edények

LÜSZTERFÉNYŰ KERÁMIÁK 37 Í 3. —3—3/a. Jegyestiálak. (4. sz. ábra). Három nyíllal átszúrt szív felett gyűrűs férfikéz kulcsolódik össze egy női kézzel. A női ujjakon két gyűrűt látunk. A kezek alatt lángnyelvek, a tál peremén sugarasan váltakozó, stilizált rügy és bimbó motívum

6

. Ugyanez az ábrázolás többször is megjelenik, így egy XVI. századi, gubbiónak 6 Robinson Soulages gyűjteményéből. Catalogue of Italian maiolica. No 440, 149. old. 4. Disztál, Deruta, 1510. tulajdonított tálon.

7 A sziélesperemű tál középrésze, melyen a szimbolikus ábrázolás helyet kapott, kidomborodó. Máza sárgásdrapp, lilásvörösen színtjátszó. Hátoldalán írott nagy Z betű, a mester kézjegye. A gubbiói majolikaműhely működése visszanyúlik a XIV. századig, 1348-ból maradtak fenn errevonatlkozó dokumentumok.

8 A fent leírt kézfogós motívum derutai és gubbiói előfordulása is alátámasztja azt a korábbi feltevést, miszerint az irizáló, lüsztermáz Gubbióba a közeli Derutából került át

9

. Legkiválóbb mestere Giorgio Andreoli, „Mastro Giorgio", aki magas művészi színvonalon készítette figurális festésű tálait. A derutai gyöngy házszínű lüsztert továbbfejlesztette, s felfedezte a rézlüsztert, Négyféle irizáló mázt sikerült előállítania: rubino, riverbero, cangiante és madreperla elnevezéssel váltak ezek ismertté. Híre eljutott a távolibb vidékek műhelyeihez is, s mivel a kortársak Giorgio mester titkát ellesni nem tudták, hozzá hordták, tálaikat, hogy azokat színt játszó, aranyfényű mázával ékesítse. Ezért e tárgyakon gyakran kettős jelzést találunk: a tálat készítő mester mázba égetett jelét és Mastro Giorgio irizáló kézjegyét. A gubbiói mester működését máig fennmaradt munkáiból kitűnően értékelhetjük. 7 Firenze, Bargello (Museo Nationale) gyűjt. 1848. Itsz. 8 Nagy olasz enciklopédia, XVII. 177. old. 9 Ráth György: Az iparművészet könyve, II. 536—537. o. 24*