Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Sarkadiné Hárs Éva: Lüszterfényű kerámiák és a Zsolnay eosinmázas edények

LÜSZTERFÉNYÜ KERÁMIÁK ÉS A ZSÔLNAY EOSINMÁZAS EDÉNYEK SARKADINÉ, HÁRS ÉVA Az ember használati tárgyai között az agyagedények ősidők óta fontos szerepet töltenek be. Már az ősember legkezdetlegesebb eszközei mellett ott találjuk a kézzel formált tálakat, csuprokat, ösztönös vágy vezette az embert azután e primitív edények díszítésére s előbb az ujjával nyomkodva tette változatossá a felületet, majd vonalkák bekarcolásával, mészbetettel alakította ki a kultikus, vagy dekoratív rajzot. Az agyagedények festéséig, a porózus felület mázzal való fedéséig hosszú volt a fejlődés útja. Az ókori görögöknél, rómaiaknál, Babylonban és Asszíriában már művészi fokon élt az agyagművesség. Az ún. keleti kultúra népei: a mohamedán perzsák, arabok, mórok színes, dekoratív, síkornamentikával díszítették edényeiket. A fémfénnyel irizáló, lüszteres máz már a XI. században megjelent, a Közelkeleten. Dr. Sarre német tudós 1895—98-ban végzett ásatásai hoztak felszínre lüszterfényű, színtjátszó perzsa cserépmaradványokat, a mai Kairo területién. Ugyancsak az ő gyűjtésének eredményei s e technika ismeretének bizonyítékai a berlini iparművészeti múzeumban őrzött, 1262-es évszámmal jelzett falburkoló lapok.

1 A Janus Pannonius Múzeum iparművészeti gyűjteménye több lüsztermázas edénytöredéket őriz, melyek Zsolnay Miklós Kisázsiában, 1887—88-ban végzett gyűjtéséből származnak. Egyik ilyen töredék felületét halványkék alapon vörösben irizáló, zöld, sugarasan elosztott, körívekkel díszített, átlátszó máz fedi. Hátoldalán is a belső oldalával megegyező lüsztermáz. A bécsi Kunsthalle 1962 februárjában rendezett „500 Jahre Egyptische Kunst" с. kiállításán két érdekes, XI. századinak datált lüsztermázas tál vonta magára a figyelmünket, mely a korai közelkeleti lüsztermázas tálaik szép példája. E kerámiák érdekessége, hogy figurális ábrázolás, sakálra emlékeztető, hosszúfülű állat díszíti közepüket. Egyik tálon az állat körül leveles indadísz, a másikon a figura mellett jobbrólbalról egy-egy korsó, míg a peremén isméti Vö. Ráth György: Az Iparművészet Könyve II. 532. o. lődő, stilizált arabeszk. Mindkettőt sárgásfehér alapon zöldesbairna irizáló rnaz fedi.

2 A majolikakészítés és a lüszter máz technikáját az arabok honosították meg Spanyolországban. 1235-ben Spanyolország arab uralom alá került s ettől kezdve, a letelepült mórok révén e nagy népszerűségnek örvendő technika itt fejlődött tovább. A mohamedán művészek, kik e „hispano-moresco" néven ismert kerámiákat készítették, Granada meghódítása után kivándoroltak s csak a Baleári szigeteken élt még egy ideig mesterségük. Az olasz keramikusok a Mallorca szigetén élő móroktól tanulták a „majolika" készítés és a fémfényű máz titkát. Az itt élő mohamedán mestereknek már a X. században fejlett kerámiaiparuk volt. A sziget 1230—1285-ig olasz fennhatóság alatt lévén, élénk kereskedelmi és művészeti kapcsolat alakult ki közöttük s a hispano-moresco stílus Szicília közvetítésével eljutott az olasz kerámiaműhelyekbe is. E majolikák jellemző sajátsága az aranyzöld fényben irizáló, fémfényű máz, amelyet többnyire ónmázon alkalmaztak. Csontszínű alapon, szinte kivétel nélkül sárgás-drapp festéssel készültek e gazdagon díszített, a stílus jellegét híven megtartó, mégis változatos tálak, vázák. Ez utóbbiaknál leggyakoribb az öblös, lefelé szűkülő, körteforma test, nagy nyakrésszel, jellegzetes széles, csipkés szélű fülekkel. A növényi dekor többnyire stilizált levelekből, indákból áll és sávokban elhatárolva, önmagát ismételve fut körül az edény felületén. E vázák egy jellemző, szép példányát őrzi a palermói Nemzeti Múzeum gyűjteménye. A XIII. századból származó,

3 egy méternél magasabb, igen 2 500 Jahre egyptische Kunst. Katalog No 319. 320. 3 Származási helye: Masara del Valló, őrzési h.: Palermo, Galleria Nazionale di Sicilia, Palazzo Abbatelli. Ugyanitt három XV—

XVI. századi hispanomoresco tál. Az olasz múzeumok gyűjteményeinek igen gazdag hisp. moresco a|nyaga van. így a siracusai Museo Pal. Bellomo, a római Pal. Venezia, a bolognai Museo Civico, a nápolyi Museo di Capo di Monte, a faenzai kerámia múzeum, számos lüszterfényű, a spanyotl^mór stílus jellegzetes formakincsét megtartó kerámiát őriz, a XIII—

XVIII. századból. 24 J. P. Múzevun