Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Füzes Endre: A Janus Pannonius Múzeum fa ivópoharai

334 ' FÜZES ENDRE 23. kép 24. kép Ián levő mező vésett és feketével spanyolozott, vonalkázott szalaggal keretezett. Azon belül pirossal és feketével spanyolozott, geometrikus mintával, középen kerek virágmintával díszített (24. kép). A száj alatti két mezőt pirossal spanyolozott, cikcakkos véset díszíti. Alján körben ugyanolyan vonalkázott szalagdísz és geometrikus minta. Füle lapos, élein legömbölyített, felfelé nyújtott félkör alakú. Két áttöret díszíti. Egyik felül van, ez hosszúkás, ívelt. A másik kerek. Mindkettőt, valamint a fül szélét is pirossal és feketével spanyolozott, vonalkázott szalag keretezi. — Kopott, repedt, a spanyolozás hiányos. Készítője, a készítés helye és ideje ismeretlen. Gyűjtője ismeretlen. 52.610.1 — Ismeretlen. — Ismeretlen. — H: 145 mm, Ä: 56 mm, M: 117 mm. Keményfából faragott. Csészéje lapított, elliptikus metszetű, széles talppal és mélyen kivágott csőrös szájjal. A csőr alatt két sarkított mezőt képeztek ki, amely a talpig ér. A szegélyét mindkét oldalon a fülre is átfutó, majd alul visszatérő apró geometrikus mintákkal kitöltött szalag díszíti. Azon belül mindkét oldalon pirossal, a talpán feketével spanyolozott geometrikus minták. Füle és a csésze között szelid az átmenet. Füle magasra nyújtott, félkaréjos. ívelt áttörés és a csésze díszítéséhez hasonló geometrikus minták, valamint egy ötágú csillag díszíti (25. kép). — Felülete sárgára lakkozott. Kissé kopott. Készítője, a készítés helye és ideje ismeretlen. Gyűjtője ismeretlen. * Gyűjteményünkről összefoglalóan az alábbiakat állapíthatjuk meg: Anyag. — Ivópoharaink anyaga túlnyomórészt (15 db) keményfa, ezek között legtöbb a bükkfa. Három készült gyökérből, ezek egyszerűbb kivitelűek. Ugyancsak hármat faragtak puhafából, ezek is kevéssé díszítettek. Forma. — Bátky megállapítása szerint az Európa-szerte elterjedt pásztor ivópoharak két alapforma változatai: a nyeles kanálé és a füles poháré. A Néprajzi Múzeum anyagát ismertető tanulmányában négy formaváltozatot különít el, mindegyik változat a fenti két alapforma egyikére megy visza. Az egyes csoportokat területileg is különválasztja. Ebben a tekintetben múzeumunk gyűjteményeit — Bátky felbontását szem előtt tartva — három csoportra osztottuk. Az első csoportba a kissé nyomott, elliptikus metszetű, mélyen bevágott szájú, keskenytalppal megformált ivópoharakat soroltuk, amelyeknek a füllel ellentétes oldalon kiemelkedő függőleges peremük, bordájuk van, Jellemzőjük még a félkaréjos nagy, lapos fül, amelynek magassága általában meghaladja a csésze magasságát 14 edény, tehát gyűjteményünk kétharmada ide sorolható. A csészék alakja gyakran szívidomhoz hasonló (6., 11., 12. kép). E formaváltozatok közül kiemelkednek azok a poharak, amelyeknek a füllel ellentétes oldalon hegyesre kifaragott „csőrös" szájuk van (13., 21., 25. kép). Bátky ezt a csoportot, különösen a „csőrös" szájú edényeket a Dráván túlról, délszláv területről származtatja, de feltételezi, hogy igazi hazájuk Boszniában és Dalmáciában volt. Szerinte délszláv közvetítéssel kerültek Dél-Dunántúlra. Minthogy ivópoharaink zöme ebbe a csoportba tartozik, igazoltnak látszik Bátky fenti feltevése, bár ép-