Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Füzes Endre: Adatok a XVIII–XIX. századi baranyai népviselethez

ADATOK A BARANYAI NÉPVISELETEKHEZ 323 Újabban előkerült adataink megerősítik a fenti megállapításokat. Az öltözetek elemzése során több ízben rámutattunk a szegénységet, az elmaradottságot igazoló tényekre. Arra azonban nem vállalkozhattunk, hogy a baranyai népek viseletét más vidékek népi öltözetével szinkronba állítsuk. Kresz utal arra, hogy Baranyában a XIX. század elején kevés olyan város volt, amely a viselet fejlődését előmozdította volna. Ilyen parasztvárosok valóban nem voltak Baranyában, mint az alföldiek, amelyek több évszázadon keresztül befolyásolták a tágabb környék népi öltözködését, kultúráját. Pécs nem is tölthette be ezt az irányító szerepet, mert sokkal magasabb kultúrszintet képviselt, mint a hegyek közé eldugott vagy a vizek közé szorított kis falvak, melyek népe anyagi okok miatt sem tudta volna követni a polgárosultabb Pécset az öltözködésben. A KJ néhány adata azonban arra enged következtetni, hogy némi kapcsolat mégis volt a városok (Pécs, Mohács, Siklós, Eszék) és környékük között: a posztó-, szűr- és bőr ruhákat ugyanis e városokban vette meg a járások népe. A XIX. század közepéig csak ebben a vonatkozásban fedezhető fel ez a kapcsolat. A népi öltözet ekkor kezdődő átalakulásában, a gyári anyagok elterjesztésében azonban már kétségtelenül nagyobb szerepe volt a városoknak. Jól érzékelteti ezt Hölbling könyve (1845), de méginkább Várady összefoglalása (1896). Elemzésünk során felvetődött a kérdés: új adatainkból tudunk-e olyan következtetéseket levonni, amelyek alapján a megye népeit, illetve etnikus csoportjait pontosabban el tudjuk határolni. A németek és délszlávok elkülönítése, nyelvük és kultúrájuk sok sajátos jegye miatt eddig sem okozott nehézséget. Más a helyzet az Ormánsággal, amelynek határait máig sem sikerült pontosan rögzíteni. Legutóbb Kodolányi foglalkozott e problémával. Megállapította, hogy a ,,biklá"-t vagy ,,kebél"-t a megye más részében is viselték, ezért etnikumot jelző szerepét nem fogadhatjuk el (1958a. 11—12). Részletesen elemezte a baranyai női ingeket is, de nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy besorolható-e az ormánsági ing azok közé az etnikus specifikumok közé, amelyek alapján az Ormánságot körülhatárolhatjuk (uo. 12). Felhasználható viszont szerinte a „bunda" (ködmön), amelyet hímzett díszítése különít el a megye más részében használatos, azonos szabású bőrujjastól (uo. 13). Hiányos adataink alapján nem tudunk e kérdésekhez közvetlenül hozzászólni. A korai adatok nem szólnak semmit a díszítésről, ebből talán arra következtethetünk, hogy a díszítés alapján történő elhatárolás csak a XIX. század közepétől lehetséges. Kodolányi dolgozata egy másik kérdést is felvet: ,, . . . a későbbi ormánsági jelzővel megkülönböztetett etnikai csoport egykor, már a XIX. század előtt nem lehetett-e nagyobb terület népét összefogó etnikai egység?" E gondolat továbbvitelét, illetve tisztázását talán elősegíti a feltehetően Jeremiás Sámueltől származó kézirat egy-két részlete, amelyet XIX. század eleji hiteles forrásnak fogadhatunk el. A szerző az egyik jegyzetben így ír: „A Jegy ruhákon való alku tsak olyakor szakasztya el, nagyon ritkán a' Személlyeket egymástól, mikor a Leány Külföldi, és azt kivánnya hogy néki ollyan viseletet engedjenek meg a' millyent Szülötte — földjén viselnek, mivel ezt nagyon ritkán nyerheti meg" (Hoffmann, 1954. 520). Ez az adat egyebek mellett arra is rámutat, hogy az Ormánságba más vidékről — „külföldről" — is hoztak feleséget, ahol a viselet különbözött az ormánságitól. Az anyakönyvek korai adatainak áttanulmányozása kulcsot adhat ahhoz, hogy ezeket a más viseletű községeket, vagyis az Ormánság házasodási területét pontosan megállapíthassuk. A kézirat más helyén a szerző arra utal, hogy „ . .. valahány Falu' majd annyiféle kivált az Asszonyi öltözet" (uo. 520). Az utolsó jegyzetben pedig azt hangsúlyozza, hogy a szokás leírásánál a kis különbségeket figyelmen kívül hagyta: „ . .. nem is lehet minden Falubeli különös szokást le írni, mert így majd minden Falura, más Lakodalmi értekezést kellene írni" (uo. 529). Mindkét megjegyzés arra mutat, hogy a viselet és bizonyos szokások tekintetében a XIX. század elején az egyes községek közt is különbségek voltak. Ez valószínűleg csak a felső ruhákra terjedt ki, ugyanis megjegyzése előtt ezeket sorolja fel. Mégis mindkét adat arra figyelmeztet, hogy a XIX. század eleji egységes kultúrájú ormánsági etnikum hipotézisét csak nagyszámú megdönthetetlen adat alapján tudjuk igazolni vagy elvetni. A baranyai viseletek története vizsgálata még korántsem fejeződött be. Az egyes vidékek korábbi öltözetének meghatározása, szinkronba állítása csak alapos levéltári és régészeti kutatás alapján végezhető el. A levéltárakban levő iratok, cselédszerződések, úriszéki perek aktái, közgyűlési jegyzőkönyvek, rendeletek, körözések, a céhek és örökösödési perek iratanyaga, leltárak, a nagybirtokok gazdasági iratai még sok-sok 21*