Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Füzes Endre: Adatok a XVIII–XIX. századi baranyai népviselethez

ADATOK A BARANYAI NÉPVISELETEKHEZ 319 sorban állanak sokszor nagy számban az efféle czipők vagyis »klumpák«; és különös, minden tulajdonos megismeri a' magáéit" (1845. 71). Más helyen utal arra, hogy bizonyos vidékeken a magyarok is átveszik a facipő viseletet (uo. 53). A VU cikkírója szerint a németek gyakran bundával bélelik (1862). A század végére a bocskor kiszorul az álMár dolgozatunk elején hangsúlyoztuk, hogy a KJ nem foglalkozik a női viselettel. A jelentéseket beküldő szolgabírák általában röviden jellemzik a járások lakóinak öltözetét, adataik azonban legtöbbször csak a férfi viseletre vonatkoztathatók. Néhány ruhadarab említésénél, például a ködmönnél, gyanítani lehet, hogy nők is hordták, azonban ezt nem emelték ki a szolgabírák. A női viselet elemzésénél tehát csak a XIX. századi forrásokra tudunk támaszkodni. Munkánkat az a körülmény is determinálja, hogy a források zöme az Ormánsággal foglalkozik, illetve ormánsági adatokat szolgáltat. Elemzésünk ezért óhatatlanul az ormánsági női öltözet fejlődését követi, illetve szintetizáló kísérletünk az ormánsági viseletre épül. Ezért csak a más magyar vidék vagy más nemzetiség öltözetére utaló adatokat emeljük ki külön. Ismét hangsúlyozzuk, hogy csak az 1867 előtti forrásokat használjuk feldolgozásunkban, a későbbi leírásokat, és a szakszerű munkákat itt figyelmen kívül hagyjuk (vö. 7. jegyzet). Többször utalunk azonban arra, hogyan alakult tovább a női öltözet Baranyában a XIX. század második felében, a század végéig. Ez időszak kontrolijául csak a Várady monográfiát használjuk. A hajviseletről az első adatot a „Szokások és öltözetek" с kis közlésből kapjuk, amely 1806-ban jelent meg a Hazai Tudósításokban (továbbiakban: Szö. 1806). Szerzőjét nem ismerjük.

18 Megtudjuk, hogy Szava köz18 A közlemény viseletre vonatkozó része: „A Baranyai Lakósokjnak vagy mint itt hívják Polgároknak öltözetek igen együgyű, kivált az asszonyi nemnek viselete olyan, hogy mikor a legtsinosabban felöltözik pénzen vett ékességet, nem mutathatna magán, kivált nyárban 15 garasárut. Az eladó leány a maga fonásából szép ingallyakat sző magának, a szoknya helyett mosott vásznából készít olyan köntöst, mellyet ők Nagykebelnek hívnak, az alatta» levőt t. i. az Ingallyat Kiskebelnek nevezik. Kötőjét is maga szövi, mellyet itt előkötőnek hívnak, azt körülszegi 5 garasáru szatyingal. Az ingjére vesz 4 garasáru fekete cérnát a legvastagabból. Ezzel a tsipkézetét és felfelé az ujját a válláig czifrán kivarrja. talános használatból. A magyarok közül csak az ormánságiak viselik hétköznap (Várady, 1896. I. 109). Ünnepi lábbeliként még egy ideig a szerbeknél és a sokacoknál maradt meg (uo. 116 és 122). Máshol tűrött szárú csizmát hordanak (uo. 110—112). A németeknél még mindig divatos a facipő, emellett csatos cipőt és papucsot használnak (uo. 128). , ségben az eladó lány rőfnyi hosszú szalagot к vesz, „és ezt a haj fonatálja alatt a hátán leereszti". Munkácsy hangsúlyozza, hogy a Lá, nyok és az asszonyok a haj- és fejviselete különböző. A lányok zsírozott hajukat befonva 3 eresztik le a hátukon, vasárnap a fonat felső i részére piros szalagot kötnek. A hosszú hajat í a férjhezmenetelkor levágiák, és a fejre főkötő kerül (1842. 570). A lányok leeresztett l hosszú hajáról Csukás is ír (1858. 139). A Pécsvárad környéki eladó lány „hajcsapját" alul köti meg (Hölbling, 1845. 68.). A tolnai és baranyai német lányok hajviseletéről csak annyit tudunk, hogy választék nélkül hátrai fésülték (VU. 1862)! Már ez a néhány adat is igazolja, hogy a lányok hajviselete Baranyában sem tért el s az országos szokástól. A délszlávokról nincs c adatunk. z Forrásaink szerint a lányok általában fedetlen fővel jártak, a fejdíszük legfeljebb a л hajukba kötött szalagból állt. Az asszonyok ezzel szemben mindenhol fejrevalót viseltek. A leírások főkötőt és fejkendőt különböztetni nek meg. Az utóbbit általában főkötő fölé kötötték. 4 Az ormánsági főkötőröl az első leírás abban a kéziratban olvasható, amelyet valószíleg Jeremiás Sámuel vajszlói ref. lelkész 1828 :, táján írt, és amelyet Hoffmann adott közre Párta helyett a tehetősebb, vagy inkább a rá vágyóbb vesz négy szál pátutlikát, némelyik hárommal, kettővel, egyel is beéri, és ezt a haj fonatálja alatt a hátán leereszti, tsak egy réfnyi hosszúságú, nem selyem, egy réfet meg lehet venni két krajczáron, vagy legfeljebb garason. A nyakán levő gyöngy nap fényes, és azt hinné némellyikről az ember, hogy a Napkeleti tsigákbl került, mégis meg lehet minden sort venni, amint tőlük kitudakóztam, a mostani időhöz képest 4 gr-ért" — Csillag alatt még a következőt olvashatjuk: „Ezen példát (Szavából) olly reménységgel közlöm a' Hazával, hogy általa többen felgerjedvén más tájoknak leiratásokra szánják tollakat. A' miben vagy nagyobb környékek, és több helységek megegyeznek, vagy a' miben egy a' többitől mindnyájától külömbözik, az mind méltó a' figyelmességre." (Szö. 1806. 24—25.) Női viselet