Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Füzes Endre: Adatok a XVIII–XIX. századi baranyai népviselethez

ADATOK A BARANYAI NÉPVISELETEKHEZ 315 139). Nem tudjuk kik hordták és milyen lehetett a „selyem kalap", amelynek neve a sellyei egyesült céh 1844—1868 között írt remekjegyzékében maradt ránk (Kodolányi, 1957a. 347).

u Valószínűleg mesterségbeli terminussal van dolgunk, amellyel egy bizonyos formájú és anyagú kalapot jelöltek. Neve szélesebb körben nem terjedt el. A századvégi leírásokból sokkal tarkább kép tárul elénk. A milléneumra készült monográfia (Várady, 1896. I.) tájankint és nemzetiségenkint írja le a viseletet. Eszerint az Ormánságban nyáron posztó kalapot, télen báránybői sapkát (109), a hegyháti magyarok fekete posztó kalapot (110), a Pécsvárad környéki magyarok fekete pörge kalapot (110), a dunamelléki magyarok „óriási, öblös, nagy karimájú kalap"-ot viseltek. A megye belsejében fekete posztó kalap, télen báránybőr kucsma (116), a németeknél „széles peremű, fekete posztókalap" és báránybőr sapka (128) volt divatos. A mellékelt ábrázolások alapján az azonosítás is elvégezhető. A KJ aránylag bőven foglalkozik a férfi vászonviselettel, talán éppen azért, hogy a jobb módot és magasabb kultúrszintet feltételező posztóviselettel szembeállítsa. Adatai szerint a mohácsi járásban a szegényebb magyarok és szerbek télen is gatyában jártak.

12 A szentlőrinci járásban enyhébb időszakban háziszőtt kendervászon ruhát, a pécsi járásban vászonból készült öltözéket és gatyát viseltek a magyarok. A németek a baranyavári járásban durvább szövésű vászon gatyát, a mohácsi járásban saját készítésű vászon ruhát hordtak. A Hegyháton nyáron a magyarok, horvátok és szerbek ruházata egyaránt vászon ingből és gatyából állt. A ruhadarabok szabására egyik jelentés sem utal. A Mánfa község térképét díszítő ábrázolás erről is nyújt némi tájékoztatást. A férfialak gyaníthatóan vászonból való, hosszúderekú ingének keskeny gallérja és csuklóig érő szűk ujja van. Gatyája hosszú és szűk, vége rojtozott (Kodolányi, 1957. 91). A bőköziek télen-nyáron ingben és középbőségű rojtos gatyában jártak (Munkácsy, 1842. 569.) és a század derekán is ez az általános öltözet. A Pécsvárad környéki katolikus magyaroknál az ing ujja és a gatya szára két11 Közli Mándoki is (1962. 72). 12 Az eredeti latin ternimus: ,perisoma' — ,perizoma' jelentése Calepinus szótárában: „Gattia, berne, also ing" (Melich, 1912. 234), Szenczi Molnár-nál: „Gatya, börhe, alsó iitig" (1708, 977), Pápai Páriznál: „Gatya, Börhe, Alsó ing" (1801. I. 460). Szövegünkben minden bizonnyal csak ,gatya' értelemben fordul elő. oldalt hímzett, a fiataloknál vörös, kék és fekete, az idősebbeknél fehér gyapjúfonállal (Hölbling 1845. 68). Megtudjuk azt is Hölbling-től, hogy a délszlávok és magyarok megyeszerte télen is inget és gatyát viselnek. A magyarok a hideg ellen két gatyával védekeznek (uo. 93—94.) Ebben az időben Pécsett is ing és gatya a hétköznapi viselet (Patkovics 1846. 184). A 13 hosszúhetényi szökött honvéd közül 8 gatyában járt (Kresz, 1956. 180). Csukás 1858-ban ír az ormánságiak nem túl bő, gombolt ujjú ingéről, gatyáról nem tesz említést (1858. 139). A németek szűk, rövid gatyát, un. „Pistolahosen"~t viseltek a század derekán, erről egyértelműen írnak a források (Hölbling, 1845. 92;Hass, 1845. 53; VU. 1862). Ugyanilyen gatyájuk volt a XVIII. század végén a bácskai telepeseknek (Schilling, 1929. 156). és a XIX. század közepén a szuloki németeknek is (Molnár, 1857. 217). Feltehető, hogy ennek a jellegzetes ruhadarabnak a szabása összefüggött a beköltözés idején viselt térdnadrággal, ,.Kniehose"-val (Schilling, 1929. 155). Ki kell még emelni a leírásokból a vászonból varrt tarisznyát, amelyet forrásaink mindig úgy emlegetnek, mint a baranyai viselet szoros tartozékát. A KJ hegyháti tudósítója szerint a férfiak a bal oldalukon viselték. Ugyanezt figyelhetjük meg a mánfai ábrázolás férfialakján (Kodolányi, 1957, 91). Kedvelt volt Vajszló környékén (Hoffmann, 1954. 520.) és a Bőközben is (Munkácsy, 1842. 569). Ügy látszik a 40-es években kezdett kimenni a divatból, mert Hölbling már azt írja, hogy a magyarok posztómellényt viselnek, „melly a régen igen kedvelt kis tarisznya helyébe lépett. . ." (1845. 93). Ugyanitt jegyzetben utal korábbi közkedveltségére. Forrásaink azt igazolják, hogy a vászonviselet alapvető jelentőségű volt a XVIII. század végén és a XIX. század elején. Több szerző kiemeli a baranyai asszonyok vászonszövő munkáját, akik piacra is dolgoztak (Munkácsy, 1842. 569). A vászon jelentősége később sem csökkent, a gyári anyagok csak az ünnepi öltözetben kaptak helyet. A hétköznapi férfi öltözet anyaga a XIX. század végéig

13 sőt helyenkint az első világháborúig a házivászon maradt. A posztóviseletről a KJ adatai alapján a következő képet kapjuk. A baranyavári járásban a magyarok és horvátok fehér posztó nadrágot hordanak, amit az eszéki vásáron szereznek be. A szerbek ugyanakkor kék színű (posztó) öltözetben járnak, ők a piacon 13 Vö. Várady, 1896. I. 109—128,