Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Füzes Endre: Adatok a XVIII–XIX. századi baranyai népviselethez
309 ADATOK A XVIII—XIX. SZÁZADI BARANYAI NÉPVISELETEKHEZ FÜZES ENDRE A magyar népviseleteik történeti kutatása alig néhány évtizedes múltra tekint vissza és mintegy a kutatás első szakaszának lezárását jelenti Kresz összefoglaló munkája (1956), amelyben az addig ismert és feltárt, elsősorban a tágabb értelemben vett reformkor idejéből származó forrásokat adta közre tudományos feldolgozásában. Tanulmányában megrajzolja a magyar népviseletek történeti alakulását a XVIII— XIX. század fordulójától a kiegyezésig, tehát — mint írja — „a néprajzi gyűjtéssel ma még elérhető korszak közvetlen előzményeiről ad képet" (uo. 9). Feldolgozza a Baranyára vonatkozó adatokat és forrásokat is, könyvében azonban csak a magyar viselettel foglalkozik, ezért csak a magyarságra vonatkozó forrásokat közli, holott Baranyában már a XVII. század elejétől számolni kell a délszláv és német népességgel is. A viseletükre vonatkozó történeti adatokat országosan újabb kutatásnak kell feltárni és közreadni. A népi öltözködésre vonatkozó különböző jellegű és értékű forrásokat ugyancsak Kresz elemezte összefoglalóan (1956, 15—22.), ezek azonban zömmel a XIX. századból származnak. A XVIII. századból hiányoznak a leíró jellegű népismertető leírások, e kor népviseletének rekonstruálása — ha hézagosan is — csak a levéltárakban őrzött, itt-ott megbújó adatok alapján végezhető el. E hatalmas anyag kitűnő forrásértékére és feldolgozásának módszerére Győrffy mutatott rá (1937) 1 . Levéltári források alapján rekonstruálta a Nagykunság (1937), Papp a régi Kecskemét (1930), Zoltay pedig a XVI—XVIII. századi Debrecen viseletét (1938). Célszerű lenne a dunántúli levéltárak anyagát ebből a szempontból is alaposan megvizsgálni, mert erről a területről eddig nem rendelkezünk XVIII. századi viseleti leírással vagy adattal. Jelen dolgozatunkban a pécsi levéltárból előkerült, XVIII. századi viseleti adatokat tartalmazó iratot közlünk. Az irat adatai és az 1 Az okleveles anyag feldolgozását Palotay is szorgalmazta (1948. 5). ezideig közölt egyéb adatok, valamint a Kresz (1956) által nem publikált vagy azóta előkerült források alapján megkíséreljük vázolni a baranyai népviseletek, egyes ruhadarabok történeti fejlődését, alakulását a XVIII. század végétől a kiegyezésig. Az újabban előkerült források közül a fontosabbakat teljes szövegükben, a többit kivonatosan közöljük a feldolgozás során. A XVIII. század végétől származó iratunk, amely Pécs Város Közgyűlési Jegyzőkönyvéből került elő, 2 határozottan közigazgatási jellegű. Előzményei minden bizonnyal összefüggenek a II. József által kezdeményezett és szorgalmazott iparosítással, közvetlenül pedig a posztóipar fejlesztésével (Kresz, 1956. 60.). Bár II. József csak 1784-ben tiltotta meg a külföldi posztók behozatalát, intézkedését nagyarányú, a monarchia egészére kiterjedő piackutatásnak kellett megelőznie. A Királyi Helytartótanács 1780-ban leiratot intézett a szabad városokhoz és megyékhez, amelyben tájékoztatást kért az ott használt posztók minőségéről, mennyiségéről és azok eredetéről. A leirat tartalma kiderül Pécs város és Baranya megye jelentéséből, amelyet 1781. március 12-én kelteztek. A város közgyűlésén hagyták jóvá, ezért másolata a közgyűlés jegyzőkönyvébe is bekerült. Rövid bevezető után tartalmazza a szolgabírák jelentését, a végén pedig minőség szerint összegezi a Pécsett és Baranyában évenkint használt posztófajtákat, A helytartótanács kifejezetten a kék színű karasia posztó iránt érdeklődött. A jegyzőkönyv összegezi az évente felhasznált karasia posztó mennyiségét, és megállapítja, hogy Pécsett és Baranyában kevesen keresik. Megtudjuk belőle azt is, hogy abban az időben Pécsett nem volt posztóverő műhely, csupán Pécsváradon, a pécsi mesterek is ezt használták. Ilyen műhely felállítását Pécsett is javasolja a Tettye patak mentén. Arra is rámutat, hogy a „köznép" által használt posz2 Jelzete: Pécs Város Jegyzőkönyvei, 1781 No 585 7 2 .
