Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.

270 KOVÁTS VALÉRIA „Török pince". játszó „Tüskevár" jelentőségéről, a fiatalabbak tudatában egyre inkább mint helynév maradt meg, de jelentését már alig ismerik. Sem a Sáncra, sem a Tüskevárra vonatkozóan történeti adataink nincsenek. Szájhagyomány és történeti valóság A Szigetvár körüli helynevekhez kapcsolódik a Török-temető elnevezés is, amellyel egy, a Szigetvártól északra, mintegy két km távolságra lévő kb. 50 m átmérőjű, a környezetből alig fél méter magasságban kiemelkedő, ötszögletű térséget értenek. A hagyomány szerint itt temették el az ostrom alatt elesett törököket. A Török-temető helye először Anguissola térképén fordul elő a következő szöveggel: „Ort wo der türkischer Kaiser Soliman ist gestorben." Ez a hely a későbbiek folyamán különböző nézeteknek adott alapot, s a mai napig sincs eldöntve, hogy a Török-temető elnevezés tulajdonképpen mit rejt.

32 Dr. Salamon Béla, az egykori Zrínyi Miklós Múzeum Egyesület főtitkára, 1934-ben két kutatóárkot húzott a „temető'-' területén, de közlése szerint itt semmit sem találtak. Viszont a temetőnek mondott térség mellett négy csontváz került elő, mellettük edénytöredékek voltaik. A csontvázak a török időknél korábbi kor halottainak maradványai, tehát a Salamon-féle próíbafcutatás negatív eredménnyel járt. A népi elnevezés és hiedelem pedig szilárdan él tovább, bár köztudomású volt a kutatás eredménye.

33 A néphagyoimányt negatív módon cáfolni nem lehet, ezzel szemben az tovább él és tovább terjed. A nép számára a negatív tudás nem jelent tudást, hanem ismeretlent, ahol egyedül a néphagyománynak van csak bizonyító ereje. Csak a pozitív tudás cáfolhatja meg, de ez is csak igen lassan tudja megváltoztatni a már meggyökeresedett néphagyomány fennmaradását. A „Török-temető"-höz, illetve Anguissola térkép megjelöléséhez kapcsolódik Szulejmán halálának helyével foglalkozó hagyomány is. Érdemes ennek a motívumnak az idők folyamán történt változását nyomon követni. Eszterházy Pálnak már említett leírása szerint az itteni török és bosnyák lakosság azt tartja, hogy a szultánt ágyúgolyó ölte meg, amikor az egy hársfa alatt pihent. Innen szállították Turbókra, temetkezésének helyére. A szultán halála helyét és a hársfát azóta is tiszteli a nép — mondja Eszterházy.

34 Egy 1845-ből való adat szerint Szulejmán halálának a fent elmondott módja tovább élt, de kibővült a hagyomány, illetve módosult avval, hogy Zrínyi leánya, akit a szultán fe32 A Török temető a helyi hagyomány szerint a török állam tulajdonát képezi, ennek azonban telekkönyvi nyoma nincsen. Ezt a XIX. sz. második felében Magyarországon járt török küldöttség úgy szerezte meg, — mondják, — hogy Corvinákat ajánlott fel cserébe a magyar államnak. Az 1877-ben Magyarországon járt török küldöttség valóban 35 Corvinát adott át a magyar államnak, de ez semmi képpen nem hozható kapcsolatba a szigetvári Török temetővel. Erdődi Béla: A török küldöttség látogatásának emlékkönyve. Budapest. 1877. 33 Dr. Salamon Béla szíves közlése. 34 A Török temető nem temető voltát a sajtó nem akarta tudomásul venni, s 4 „török csontváz" előkerüléséről írt. Az agyagos, homokos talajt kedvelő, dombos vidéken honos hársfa Szigetvár környékén a turbéki domboknál, vagy a vártól É-ra, ÉNy-ra a jelenleg is ligetes vidéken fordulhatott elő. Istvánffy leírásában Szigetvár 1530. évi ostrománál említ hársfa erdőt. Szerinte a várat körülvevő tó ÉNy-i partján volt hársfaerdőben helyezték el János király hadai az ágyúkat.