Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig
A PÉCSVIDÉKI BÁNYÁSZOK ÉLETE 241 október 18-án készített jelentés már nevén nevezi a veszedelmet: „Bizalmas értesülés szerint Komlón, az ottani bányamunkások közül többen magánházaknál a moszkvai rádióállomás híreit hallgatják. Több olyan kijelentés is elhangzott a rádióból vett értesülések alapján (Bokányi), hogy nem a szociáldemokraták teremtik meg a munkásság számára az igazi jólétet, hanem az oroszországi állapotokat kellene itt is meghonosítani." 25 Bizonyos, hogy nemcsak a komlói, hanem a pécsvidéki bányászok közül is számosan hallgattak a moszkvai rádió öntudatra ébresztő és bátorító előadásait. Az egyre türel. metlenebbé váló kizsákmányolás elleni tiltakozás váltja ki a rendszer uralma alatt kirobbanó, legvéresebb pécs vidéki sztrájkot. , .1937 február 18-án nagyszabású sztrájk zaj" lik le a pécsvidéki bányákban, öt nappal ennek befejezése után, február 23-án azt jelentik az újságok, hogy a Vasasi Thommen-akna 265 bányásza este 10 órakor nem jött fel az aknából, mert úgy döntött, földalatti éhségsztrájkot rendez. Február 24-én a sztrájkolok hozzátartozói és a felszínen maradt bányászok közül is sokan, kb. 600 főnyi csoport a város felé indult, hogy a tárgyalások megkezdését követeljék. A vonuló tömegben „Kenyeret, több kenyeret!" — „Le a kapitalistákkal!" — kiáltások hangzottak. A szabolcsi csendőrőrs a szabolcsi temető mellett feltartóztatta a tömeget, majd belelőtt. A csendőrsortűz következtében a helyszínen meghaltak: Keller János, Hegedűs Mihály és Feitig Imre bányászok. Feitignek és Hegedűsnek 4—4 gyermeka maradt árván. Még kilenc munkás szenvedett kisebb-nagyobb sebesülést. 26 Ez a sztrájk 26-án ért véget és 66 óráig tartott. Az éhező bányászcsaládok számára élelmiszert gyűjtő kocsi az 1937-es sztrájk idején, Meszes-telepen. Gyűjtötte: Spruzsina Ferenc. 25 A bányászok élete. .., 216. 1. 23 Babies, i. m. 229—232. 1. 16 J- P« Múzeum Megtorlásként 146 munkásnak mondott fel az igazgatóság. Az elbocsátottak legnagyobb része a nyíltan kommunista munkások sorából került ki. Közülük 127 családos voit, a családokban összesen 202 gyermekkel. Erre megmozdultak a többi bányák is és március 1-én sztrájkba kezdtek. Március 3-án már közel ezer bányász sztrájkolt. A sztrájk elhúzódott március 17-ig, az előzővel együtt összesen 23 napig tartott. A hatósági nyomás miatt a sztrájk eredménytelen maradt. Az elbocsátottak egy része az ország más bányáiba, más része pedig idegen országokba kivándorolt. Kivándorlók a hajón, az 1937-es sztrájk után. A véres kimenetelű éhségsztrájkban részt vett 279 személy ellen lefolytatott törvényszéki tárgyaláson, amelyen Bózsa János IX. és Kuppi István vádlottakait 2 hónapi, Márk Győző és Steckel György vádlottakat 2 hónapi és 15 napi, Szauerwein József vádlottat 3 hónapi, Wirth Aladár vádlottat 1 hónapi fogházbüntetéssel, Hudacsek Jánosaié szül. Kalmár Annát és társait pedig 1 hónaptól 8 napig terjedő elzárással büntettek, — az ítéletben a bíróság is kénytelen volt elismerni, hogy ,,a bányaímunkásság legnehezebb munkát végzi, különösein Vasason, a m. kir. Bányakapitányság vezetőj ének megállapítása szerint az ország legveszélyesebb kőszénbányájában, a föld alatt, folyton egészségtelen helyen, rossz levegőben, vizes talajon meggörnyedve, néha hanyatt fekve, életveszélynek is kitéve dolgozik és emiatt úgyszólván valamennyi idő előtt válik rokkanttá .. " 21 Hogy miként éltek a bányászok ezekben az években, arra nézve idézünk egy 1933 július 4-én, a magyar képviselőháziban elhangziott szoc. dem. képviselői felszólalásból: 27 Párttörténeti Intézet Archívuma. Pécsi Ügyészség. 1937. IV. — 444.
