Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig

224 SZABÓ GYULA egy Tuagánvállalkozó, aki 1907-ben bekapcsolja vállalkozásába a Magyar Általános Hitelbank-ot, létrehozva így a rövidéletű Dunántúli Kőszénbánya Részvénytársaságot. 1909-ben ugyanis a kincstár vásárolta meg a komlói bányát.

2 Kik voltak a,z első bányamunkások? Honnét jöttek? Miként irányították életük folyását a nagyrészt idegenben élő s minél nagyobb profitra törekvő, mohó és könyörteler bánvarészvényesek? Hálával tartozunk annak a cikkírónak, aki ugyan a DGT urai iránti loyalitástól áthatva, s a szegény bányásznépről leplezetlen lenézéssel nyilatkozva, egészében mégis igen tanulságos képet fest az egyik pécsi tanügyi újságban. A cikk „Pécsbá.nya múltja és jelene nevelészeti, ipar-, gazdaság- és szépészeti szempontból"

3 címet viseli s akaratlanul is leleplezi a DGT-nalk, a Monarchia akkor leghatalmasabb tőkésvállalatának valóban ,,bányagyarmati" igazgatási módszereit. Idézzük a cikk leglényegesebb részeit. „Néhány év előtt (1854—8-ig) vett az I. szab. cs. к, Dunagőzhaiótársulat 500 П holdnyi területet 1 millió pftért Pécs sz. k. városától s későbben pár száz holdat más magánosoktól , hol a gazdag s 1—8 lábnyi széles s egymás alatt több rétegben eltemetett fekete kőszenet üzlete előmozdítására, főleg pedig a gőzhajók kazánjai fűtésének födözésére aknázni kezdé. Az első bányafőnök Laurer Flórián úr távozta után a nagy olvasottságú, tiroli származású és a selmeezi akadémiánál kiképzett vallásos szakférfiú, tek. Schroll József úr vévé át a keletkező bányagyarmat kormányát. Az ő terve szerént s vezetése alatt építtetett a. legtöbb aknaház, a telepi utczák ház-sorai, a körülbelül 2000 ölnyi távolságú s 25,000 pftba került vízvezetés, a gesztenyeparkok rendezése, szépítése és a coaks-kemenczék. Maguk a földfölötti épületek több mint 200,000 pftba kerültek, ide nem értve a gépeket és az üzlethez szükséges beszereléseket." „A pécsi bányák megnyitása alkalmával felhívásokat intézett a főnökség a birodalmi bányaközségekhez az ideköltözésre. E felhívás következtében hazánk felső vidékű Zólyom-, Liptó-, Bars-, Szepes- s Hontmegyék lakóinak többjei az ottani csekély kereset 2 Kún Lajos: Egy baranyai falu földműves és bányásznépének szociális hygiénéje. (Pécs, 1937., 14. 1.) 3 KALAUZ a nevelés és oktatás terén. (Pécs, 1865. október 13., II. évf. 2. sz.) miatt jövedelmezőbb alkalmazást keresve, ide költözének s napról napra növekedvén az üzlet, hazánk, majdnem minden megyéjéből, de főleg az osztrák-birodalom minden tartományából, valamint Porosz-, Szász- s Bajorországokból, de még Baden s Mecklenburg nagyherczegségeikből is sietett ide több kenyérkereső munkás annyira : hogy jelenleg 1?Щ munkás éiiel nappal felváltva 6 aknában dolgozik s évenkint 4 millió mázsa kőszenet hoz ki a föld

0

zínre, melyből mindennarjra 10000 mázsánál több iő s értéke helvben félmillió o. é. forint. A tisztség é=. munkások fizetésére havonMnt 30- egész 40.000 ft. fordíttatik, a beszereléseik és építkezések folytonosan tartanak s így jelenleg aligha van haszna a társaságnak e vállalatból. A z öt ház-sorú főgyarmaton kívül van még három kisebb és a hegyekben elszórt gyarmata s 100 házban 1500 lakónak ad menhelyet, kik közöl vallásra nézve 1430 katholikus, 66 ágostai s reform. és a város területén 4 héber, 260 házaspárral, nyelvre nézve pedig valami 200 magyar, 600 német s 700 különféle éjszaki s déli szláv ajkú." ,,Az ide sereglett munkás nép első telepítvénye nagyobbrészt szegénységén s egy sereg gyermeken kívül egyebet mitisem hozott ide magával s többnyire csak azok, akiket a nyomor, meghiúsult reményeik vagy pedig tévelyeik száműztek hazájukból, menekültek a kenyérkeresetek legnehezebbikéhez, ad triremes vei metalla, a bányákba. Nem csuda tehát, ha gyarmatunk inkább Romulus Rómájához, mint egy rendezett s békés családú községhez hasonlított. A bűnök durvább nemei, az engedetlenség, feslettség, könnyelműség, iszákosság, vallástalanság, lopás, egymás elleni agyarkodás- s verekedések valának naponkinti tünemények. Azért főfeladat vala a népet rendes és családi élethez szoktatni s így új hazájához lekötni, mit lakházak építése s abbeli elrendezése által gondoltak kivihetni, hogy minden ház két bejárással s konyhával két-két szobára legyen felosztva, ahol négy családnak; ha pedig a családok számos tagból állanának, kettőnek legyen helye; az altisztek számára fél, a főtiszteknek pedig egy egész ház jutott, míg minden házhoz 400 • kert, udvar, melléképületek, takaréktűzhely s tüzelő anyag is adatott s arra nézve is volt gondoskodva, hogy egy nyelvű s egy vallású családok minél tömöttebben egymás mellett lakhassanak, ezáltal a nyelv- és a valláskülönbség miatt többször előforduló súrlódásokat akarván a bányahatóság megszüntetni.'

1 „Mivel a munkás nép s főleg a mi népünk csak máról holnapra él, hogy azt takarékos-