Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren

216 PAPP LÁSZLÓ A csatát megelőző órákban s az ütközet megindultakor a falu mögötti dombsor valamelyik kimagasló pontján állott a szultán s szűkebb környezete, ebben Dselálzáde Musztafa és Lufti pasa, a szultán két tudós történetírója, a csata eseményeinek közvetlen szemlélője és megörökítője. Innen figyelték a magyar sereg megindulását, támadását, a falu előtt felállított török ágyúsor és puskás janicsársereg pusztító tüzelését. Szűkebb szempontjainkból nincsen döntő jelentősége annak, hogy a falunak mi volt a neve. Jelentős önmagában az a tény, hogy Brodarics falujának helyét pontosan meg tudjuk jelölni s innen kiindulva, szilárdabb alapot adhatunk a további kutatásoknak, illetve következtetéseknek és megállapításoknak. Kutatások a csatasík belső térségein Brodarics István leírása szerint a magyar sereg a csata napjának kora reggeli óráiban a Mohácstól délre fél mérföldnyire (kb. 3,5 km) felállított táborából indult ki, haladt délnek s mintegy mérföldnyi (7—7,5 km) távolságra Mohácstól állott csatasorba. Ennek alapján Gyalókay Jenő lényegileg helyesen vázolta fel a csata megkezdésére várakozó magyar csapatok harcállását.

16 A kútfőadalékok s közvetlen terepismereteink egybevetése alapján — amint erre futólag már rámutattunk — a magyar harcrendek helyét a Sátorhelyi Állami Gazdaság S 6—7—8—9—10 sz. művelési tábláira kell tennünk és a Gyalókay által feltüntetett harcrendállások irányát kissé délnyugatra kell fordítanunk. E vonatkozásban különösen az S 7 és S 9 parcellákat, azaz a Borza kanyarulat fölötti térséget kell figyelembe vennünk, amelyen, majd tovább a Borzán, a támadó magyar sereg feltétlenül áthaladt s ahol, a csata későbbi fejleményei során — küzdelmek is lezaj lódhattak. A történeti adalékok s a terepviszonyok egybevetése nyomán arra kell következtetnünk, hogy a Borzától délre, délnyugatra, a mai Malomárok vonala táján mehetett végbe az első harcrend seregrészeinek és a török lovasságnak összecsapása. Itt kezdődhetett s folyhatott tovább délre, délnyugatra az ellenség üldözése kb. 1 km-nyi további mélységben, a török tüzérség máig sern ismert vonaláig. 16 Gyalókay Jenő im. A Majstól jövő, a síkságon előbb északkeletre, majd délre, utóbb keletre kanyarodó alsó Borzaág vizét a múlt század végén terelték az iákkor és ott nyílegyenesen keletnek tartó árokba. A Borza alatti térségen korábban, így a csata idején is csak növényzettől tarkított, egyébként zavartalan síkság képét mutatta, ahol mindenek előtt kereshetjük a csata földben rejtőző emlékeit. Az 1961. augusztus havában indult ásatások során az $

6 és 7, részben frissen felszántott, nagyobb részben huzamosabb idő óta töretlen művelési táblák álltak rendelkezésünkre. De csaknem korlátlanul dolgozhattunk a Malomárok és a tőle északra mintegy 250 m távolságban húzódó, a Borzamajortól nyugat felé vivő földút közötti térségen is. Ez alkalommal az emberi munka és az idő megtakarítása céljából, végeztünk kísérletet, a Pécsi Vízügyi Igazgatóságtól bérelt árokásó géppel. Tömegsírkutatás céljaira a gép alkalmasnak mutatkozott, Földmarkoló kanalának szélessége 63 cm, a mélybehatolási lehetősége, igényeink határain belül, tetszés szerinti. Céljainknak az 1 m mélység felelt meg s a gép így végezte munkáját. A kísérlet-jellegű kutatást az S

7 parcella délkeleti sarkán kezdtük meg, a Borzamajor nagy istállóépületének északkeleti sarkától északi irányban 163 m távolságban kijelölt ponttól. Itt négy, egyenkint — az útszélhez igazodóan — 75—110—120—175 m hosszúságú, észak-déli irányú vonalat jelöltünk ki a gép mozgásának számiára, egymástól 4—4 m távolságban, (A későbbiek során ezt a távolságot növeltük.) Az egyes vonalakon váltakozva 2 és 3 m távolságokat cövekeltünk ki. A gép, a kezdőhelytől távolodva, minden második szakaszt „ásta meg", az említett 1 m mélységig. Az árokásás menetét, a kiemelt földet, a talajrétegeződéseket és változásokat a munkát irányító régész s két, ásóval-lapáttal felszerelt munkás, szüntelenül figyelemmel kísérte, bármiféle, számbaveendő jelenség esetén a gép működését csaknem másodpercnyi idő alatt leállíthatta. A kitermelt földet a gép tetszés szerinti oldalra dobta s az egyes árokszakaszok kimélyítését, az ároknak és tartalmának megvizsgálása után, nyomban visszakotorta. Az ekként sakktáblaszerűen átvizsgált első ároktömb árkaiban a talaj 50—60 cm