Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren

199 UJABB KUTATÁSOK A MOHÁCSI CSATATÉREN PAPP LÁSZLÓ I í I | A Jánus Pannonius Múzeum 1960. évi Évkönyvében tájékoztatást adtam arról a sok évtizedes történeti, utóbb ebbe kapcsolódó régészeti kutatásról, amelynek célja a nagy temető helyének tüzetes megállapítása, a csata mozzanatainak a széles mohácsi síkság térségébe való beillesztése volt, s amely 1960. év őszén az első két tömegsír feltárásához vezetett.

1 ; Számbavettem és mérlegeltem a magyar és külföldi, az utóbbiak között elsősorban a török kútfők anyagát, hogy azt az 1959. évben megkezdett, levéltári dokumentumokra is támaszkodó, régészeti kutatások számára hasznosíthassam. Dolgozatomban bizonyítani igyekeztem, hogy a csata belső küzdőtere helyének körülhatárolása szempontjából döntő jelentőségű községet Brodarics István tévesen nevezte meg. Rámutattam arra, hogy a középkori Földvár községet nem a síkság nyugati szélén, hanem éppen ellenkező oldalán, a mai Törökdomb közvetlen szomszédságában, a Sátorhelyi Állami Gazdaság Űjistálló nevet viselő üzemegységének majorsági udvarterületén kell keresni. Az ebben a vonatkozásban egyelőre a terepjárások; felszíni észleleteire s az Országos Levéltárban fellelhető XVIII sz.-i térképekre támaszkodó feltevésemet igazolta az Űjistálló területén 1961. év nyarán végzett ásatás, amiről alább lesz szó. Földvár falu helyének tisztázása után azonban változatlanul fennmarad a kérdés: hol állott a Brodarics által téves névmegjelöléssel, de ügydöntő jelentőséggel megörökített falu? S megállapítandó lett az is, hogy mi volt ennek a falunak a neve. Az 1961. és 1962. évi további terepjárások eredményei nyomán megkezdett ásatás az előbbi kérdésre talán végleges választ ad. A község helyét — minden jel szerint — sikerült megtalálnom. Nevét — amint ezt korábbi dolgozatomban érintettem — a középkori 1 Papp László: A mohácsi csatahely kutatása. J. P. M. 1960. Évkönyve és különnyomat. Pécs. 1961. Merse községével lehet azonosítanunk, bár erre nézve eléggé szerény értékű bizonyítékok állanak rendelkezésünkre. Az elmúlt két év folyamán kutatásokat végeztem a magyar harcrendállásnak és a belső küzdőtér nyugati szélének feltételezett térségein, így a Borza majortól északra, a Nagynyárád felől érkező Felső Borzaág kanyarulatával átölelt 7. sz. művelési tábla egyes részein, az Alsó Borza (szabályozásakor megszüntetett) hajdani kanyarulatvonala és a Borza vizét ma levezető Malomárok között, továbbá ez utóbbi kutatási helytől délre, a Malomárok és a Borza majortól Majs község felé vivő földút közötti térségen. Az utóbbi kutatások célja tömegsírok felderítése volt. 1961. évben 45 000 m

2-nyi, 1962. évben 50 000 m

2-nyi területet kutattunk át. Tömegsírokra azonban, a jelzett területeken, nem találtunk. Számbavéve, hogy a küzdelem 2,5—3 millió m

2-nyi területen folyhatott, az eddig átkutatott terület elenyészően kicsinynek tekinthető. A tömegsírkutatásnál részben a hagyományos kézi munkaerővel dolgoztunk. Néhány napon át, kísérletképpen, a Pécsi Vízügyi Igazgatóságtól bérelt árokásógépet is munkába állítottunk. Ez az eszköz a kutatás céljaira alkalmasnak bizonyult ugyan, de — az előzetes számításokkal szemben — költségesnek mutatkozott. Utóbb a tömegsírkutatáshoz Masszi Dénesnek, a Pécsi Bányaipari Tröszt geofizikus mérnökének a bányaművelésnél bevált újítása alapján készített, a talajrétegződés-változásokat elektromos ellenálláshatások nyomán jelző műszerét is felhasználtuk. Földvár A Sátorhelyi Állami Gazdaság 'Űjistálló nevű majorja nagykiterjedésű udvarának keleti szélén —északról délre vonuló sorban — 90 m hosszúságon belül, hat silógödör húzódik (1. kép 1—6.). A három felső hengerdeden mélyed a földbe, átmérőjük 8—8 m. Tőlük délre egy 5,5x11 m-es, téglaalakban lemélye-