Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: A bolyi avarkori temető I.

170 PAPP LÁSZLÓ táján bezúzott lókoponya, a ló levágott fejé­nek maradványa. Szájában igen rossz meg­tartású csikózabla (IV. t. 3.). A koponya mel­lett az embercsontvázbol néhány lábujjperc­csont. A szűk lósírgödörbe a fejétől megfosztott tetemet nyakkal az ember felé irányított test­tel szorították be, lábai a has alá kerültek. A bordacsontok alatt, illetve mellett, 1—1 lapos füles, bordástalpú kengyelvas, kissé ívelten felnyomott talppal (IV. t. 4. 5.). A gerincosz­lopnál a csigolyasor két oldalán, 1—1 tégla­alapalakú, bronzlemezből készült, aranyozott, ugyancsak téglalap alakban áttört veret. Fe­lületükön domború gyöngysordíszítés fut kö­rül, sarkaikban bronzszegecsek illeszkednek (IV. t. 1. 2.). 3. sír. Lovassír, az 1. sz. sírtól D-re 2 m távolságban. Lovas és ló egy 395 cm hosszú sírgödörben, amelyből a ló kb. 190 cm-t foglal el. Az ember a Ny-i, a ló a K-i gödörrészben. Az ember fekvése Ny—K-i irányú, a ló ugyanilyen tájolású, fejét gazdájának lába fe­lé fordították (7. kép és XXIX. t. 2.). 7. kép. 3. sír A sírfenék 225—230 cm mély, a ló sírgöd­rénél kissé süllyed. Szélessége az ember sír­gödör-részénél 72 cm, a lónál 75—80 cm. — A sírtengely tájolása ÉÉNy—DDK, É-tól 60° eltéréssel. Az ember-sírgödörrészben 14 év körüli fiú csontváza. — Hossza 148 cm. — Koponyája a bal arcra fordítva, jobb karja könyökben ki­húzva, lábát kissé felpolcolták. A következő tárgyak voltak mellette. Az alsó állkapocs metszőfogain egy arany­réz ötvözetből vert, 1.3 cm átmérőjű, felis­merhetetlen bizánci érem fele része (V. t. 10. és 8. kép). — A jobb csukló közelében 2 db, a jobb medence felső szélén 1 db, a bal me­dence alatt 2 db, sima ezüstlemezből vágott, kerek övveret, rajtuk 3—3 lyuk, ezüst szege­csekkel (V. t. 1—5.). — Téglalapalakú bronz­csat az ülőcsont alsó vége fölött, tövisének vége a csatkeretre görbül (V. t, 6.). — Sima bronzlemezből görbített szíjbújtató a bal alsó kar közepe mellett (V. t, 7.). — Szí]vég bronzlemezből hajlítva (a jobb medencén), fe­lületén 8 borda fut körül (V. t. 8.). — Bronz­lemezből vágott övforgó, közepén lyuk, bronzszegeccsel, a jobb kézfej alatt (V. t. 9.). — Négyszögletes vascsat a jobb kézfej alatt (V. t. 11.). — A jobb alsó kar mellett vaskés, hegyével a váll felé fordítva. In situ h: 20.8, penge h: 16 cm (V. t. 12.). — Háromélű nyíl­csúcs, a jobboldali bordák fölött kb. 6 cm magasságban, hegye kissé felfelé irányult (V. t. 13.) — A bal mell fölött keresztben fektetve két, összerozsdásodoitt nyílcsúcs, igen rossz állapotban. Az egyik levélalakú, köpüs (V. t. 14.). — A koponya fölött 5—6 cm magasság­ban 9—12 hónapos szarvasmarha teljesen szétmállott koponyája, a sírgödör a láb felöli végén kifejlett szarvasmarha tibiadaralbja volt. Az embertestet befogadó sírgödörrész két, hosszanti oldala mellett, a gödörfaltól 8—9, egy esetben (a fejtől balra) 12 cm távolság­ban, a fejvégfaltól 35—36 cm-re kezdődően, tovább egymástól 60—57 cm távolságban, 3— 3 db, lapos 17 alakú, 16—20 cm hosszú, hegyes végű vaskapocs; közülük 5 db-nak alsó vége a sírfenék fölött 35—38 cm, a hatodik 20 cm magasságban, valamennyi megközelítőleg függőleges helyzetben, szeges végeikkel be­felé fordítva. A hetedik kapocs az ember ko­ponyáján volt, a nyolcadik a láb végén túl, a sírfenéken, víziszintesen VII. t. 1—8.). Eszerint az ember holttestét egy deszka­ládaszerű építménnyel foglalták körül, amely­nek két oldalát 3—3, két végét 1—1 vaska­pocs fogta össze. A deszkaláda szélessége nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom