Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Papp László: A bolyi avarkori temető I.
170 PAPP LÁSZLÓ táján bezúzott lókoponya, a ló levágott fejének maradványa. Szájában igen rossz megtartású csikózabla (IV. t. 3.). A koponya mellett az embercsontvázbol néhány lábujjperccsont. A szűk lósírgödörbe a fejétől megfosztott tetemet nyakkal az ember felé irányított testtel szorították be, lábai a has alá kerültek. A bordacsontok alatt, illetve mellett, 1—1 lapos füles, bordástalpú kengyelvas, kissé ívelten felnyomott talppal (IV. t. 4. 5.). A gerincoszlopnál a csigolyasor két oldalán, 1—1 téglaalapalakú, bronzlemezből készült, aranyozott, ugyancsak téglalap alakban áttört veret. Felületükön domború gyöngysordíszítés fut körül, sarkaikban bronzszegecsek illeszkednek (IV. t. 1. 2.). 3. sír. Lovassír, az 1. sz. sírtól D-re 2 m távolságban. Lovas és ló egy 395 cm hosszú sírgödörben, amelyből a ló kb. 190 cm-t foglal el. Az ember a Ny-i, a ló a K-i gödörrészben. Az ember fekvése Ny—K-i irányú, a ló ugyanilyen tájolású, fejét gazdájának lába felé fordították (7. kép és XXIX. t. 2.). 7. kép. 3. sír A sírfenék 225—230 cm mély, a ló sírgödrénél kissé süllyed. Szélessége az ember sírgödör-részénél 72 cm, a lónál 75—80 cm. — A sírtengely tájolása ÉÉNy—DDK, É-tól 60° eltéréssel. Az ember-sírgödörrészben 14 év körüli fiú csontváza. — Hossza 148 cm. — Koponyája a bal arcra fordítva, jobb karja könyökben kihúzva, lábát kissé felpolcolták. A következő tárgyak voltak mellette. Az alsó állkapocs metszőfogain egy aranyréz ötvözetből vert, 1.3 cm átmérőjű, felismerhetetlen bizánci érem fele része (V. t. 10. és 8. kép). — A jobb csukló közelében 2 db, a jobb medence felső szélén 1 db, a bal medence alatt 2 db, sima ezüstlemezből vágott, kerek övveret, rajtuk 3—3 lyuk, ezüst szegecsekkel (V. t. 1—5.). — Téglalapalakú bronzcsat az ülőcsont alsó vége fölött, tövisének vége a csatkeretre görbül (V. t, 6.). — Sima bronzlemezből görbített szíjbújtató a bal alsó kar közepe mellett (V. t, 7.). — Szí]vég bronzlemezből hajlítva (a jobb medencén), felületén 8 borda fut körül (V. t. 8.). — Bronzlemezből vágott övforgó, közepén lyuk, bronzszegeccsel, a jobb kézfej alatt (V. t. 9.). — Négyszögletes vascsat a jobb kézfej alatt (V. t. 11.). — A jobb alsó kar mellett vaskés, hegyével a váll felé fordítva. In situ h: 20.8, penge h: 16 cm (V. t. 12.). — Háromélű nyílcsúcs, a jobboldali bordák fölött kb. 6 cm magasságban, hegye kissé felfelé irányult (V. t. 13.) — A bal mell fölött keresztben fektetve két, összerozsdásodoitt nyílcsúcs, igen rossz állapotban. Az egyik levélalakú, köpüs (V. t. 14.). — A koponya fölött 5—6 cm magasságban 9—12 hónapos szarvasmarha teljesen szétmállott koponyája, a sírgödör a láb felöli végén kifejlett szarvasmarha tibiadaralbja volt. Az embertestet befogadó sírgödörrész két, hosszanti oldala mellett, a gödörfaltól 8—9, egy esetben (a fejtől balra) 12 cm távolságban, a fejvégfaltól 35—36 cm-re kezdődően, tovább egymástól 60—57 cm távolságban, 3— 3 db, lapos 17 alakú, 16—20 cm hosszú, hegyes végű vaskapocs; közülük 5 db-nak alsó vége a sírfenék fölött 35—38 cm, a hatodik 20 cm magasságban, valamennyi megközelítőleg függőleges helyzetben, szeges végeikkel befelé fordítva. A hetedik kapocs az ember koponyáján volt, a nyolcadik a láb végén túl, a sírfenéken, víziszintesen VII. t. 1—8.). Eszerint az ember holttestét egy deszkaládaszerű építménnyel foglalták körül, amelynek két oldalát 3—3, két végét 1—1 vaskapocs fogta össze. A deszkaláda szélessége nem