Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: A bolyi avarkori temető I.

164 PAPP LÁSZLÓ 1. kép nyú volt a fekvése. Köztük 8—9 lovassír volt. Ezek mélysége 2,50 m körül járt. Csupán 1959. augusztus havában 5 lovassírt „termeltek ki" az akkordmunkában, amelyek egymástól 1—5—9 m távolságban voltak. Egyeseknek — már az ásatás során bemondott — visszaemlékezése szerint a lócsontvázak az emberi csontvázak lábvégénél feküdtek, „az embersír meghosszabbításában." Hogy közelebbről hogyan, erre nézve részletesebb felvilágosítást adni senki sem tudott. A sírok nagy részében volt valami tárgy, „olyasfélék, mint amilyenek az ásatásnál előkerültek," — mondták utóbb. Sok esetben törtek össze „fekete bögréket", de jó egynéhányat ép állapotban összeszedtek. A szóban lévő terület a környezetből alig kiemelkedő;"a temető magasságában Ny—K-i irányban mintegy 800 m szélességű, földhát nyugati peremén fekszik. A földhátat nyugatról — keletről vízerek fogják közre. A két ág déli irányban, a temetőtől 1 km távolságban, egyesül. A keleti ág alsó szakasza tóvá szélesedik, amelyet ma halastónak használnak. A földhát alsó, déli szakaszán, a felszínen, bronzkori, kelta, római kori és késő középkori településnyomok észlelhetők. Az 1960. június havában indult mentő tevékenységünk a bányaudvar északkeleti szélén húzódó, veszélyeztetett terület átkutatására szorítkozott. Itt két teljes lovassírra, a partszegély mentén pedig egy lovassír lósírgödrére akadtunk.. (1. 2. 3. sírok) Későbbi ásatás során e partszegélyen még egy csonka sír került a napvilágra, pusztán a ló csontváza. (55. sír.) A Janus Pannonius Múzeum ugyanazon évben megkezdte a temető rendszeres feltárását. Ez alkalommal az akkor még teli silógödör hozzáférhető észak-, északkeleti szélein túl 18 sírt tártunk fel, amelyek közt őskori 2. kép