Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Tóth Tibor: A bogádi későrómai temető (Paleoantropológiai vázlat)

142 TÔTH TIBOR embertani összetételét az europoid nagyrasz különböző (mediterrán, protoeuropoid, stb.) típuselemei alkották. Az arcalaposság méreteinek átlagolt értékei szerint a bogádi férficsoport jelentősen megegyezik az interoisai és csákvári leletekkel, azonban a legszembetűnőbb hasonlóság a bogádi későrómaikori és az Azov-melléki szarmata leletek vonatkozó adatai között konstatálható. (III. tábl.) Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a martina program adatai szerint is a dél-alföldi (Hódmezővásárhely—Fehértópart) szarmatakori leletek bogádiakkal való jelentős egyezését állapítottuk meg. (II. tábl.). Néhány megjegyzés Jelen tanulmányban minimális számú leletanyag embertani értékelését kíséreltük meg, miáltal a következtetések lehetőségei rendkívül korlátozottak. Bár egy korábbi munkánkban (1958) az arclaposság analízisének rasszdiagnosztikai fontosságát a mongoloid típuselemek elhatárolása szempontjából hangsúlyoztuk, ugyanakkor rámutattunk az arcprofilanalizis teljesen europoid leleteken való alkalmazásának szükségességére is. Ennek megfelelően jártunk el a jelen munka folyamán s figyelmet érdemel az a tény, hogy a martini program szerint kapott eredmények, lényegében teljesen megegyeznek az arcprofilanalizis folyamán kialakult észrevételekkel. Ezek reálisaknak tekinthetők, mert nem az, egész későrómaikori bogádi populációra vonatkoznak, hanem csak az említett populáció egy részére. Mindenekelőtt kétségtelen a bogádi leletek europoid jellege. Bár a kisszámúság miatt az etnikai hovatartozásról konkrétan nem lehet beszélni, mégsem tekinthető egyoldalúnak az, hogy a dél-alföldi szarmatakori leletekkel való hasonlóságra hívjuk fel a figyelmet. Álláspontunkat igazolja egyrészt az Azovmelléki szarmata leletekkel mutatkozó (arclaposság szerinti) hasonlóság, másrészt az, a helyes régészeti koncepció (Mócsi, 1954), amelynek megfelelően a dunamedencei római provinciák etnikai története nem elemezhető széleskörűen a szarmaták és az egyes provinciák népessége közötti kapcsolatokra vonatkozó történeti és régészeti adatok figyelembevétele nélkül. Megjegyezzük, hogy mivel a bogádi leletcsoport (kisszámú, az adatbeli hasonlóságok ellenére tartózkodunk a pontosabb etnikai megjelöléstől. Az egyes fennmaradó esetleges részletproblémáktól függetlenül elismerhető, hogy a bogádi későrómaikori leletek értékes adalékot képeznek Pannónia népességének embertanához.