Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Bándi Gábor: Adatok a Közép-Dunamedence korai és középső bronzkorának települési kérdéseihez
A KÖZÉPSŐ BRONZKOR TELEPÜLÉSI KÉRDÉSEI Ю5 3. kép. Zók-Várhegy. Ház alaprajz. cai, 19 és a Tiszaluc-dankadombi 20 lelőhelyeken a következő házformát ismerjük. A kultúra korai időszakában a házak igen nagy méretűek, általában 60 m 2-nél nagyobbak. Ez a forma valószínűleg még nagycsalád befogadására szolgálhatott. A fiatalabb fázisban az épületek mérete kisebbedik. Alapterületük ekkor már kb. 30 m 2 . A gödörlakás teljesen ismeretlen a hatvani telepeken. A házak tapasztott padló júak, felmenő faluk sövényfonatú, kívül és belül sárral tapasztott lehetett. Többségük gerendavázas alapozású. A lakástérben általában egy belső tűzhelyet találunk. 21 Az Óbéiba-pitvarosi és somogyvári csoportok esetében feltárt telepeket nem ismerünk, részletes feldolgozásuk mindmáig nem született meg. 22 19 L. Hajek., Zur relativen Chronologie des Aeneoilithikuims und der Bronzezeit in der Ostslowafceà. Kommission für das Aeneolitihikuim und die ältere Bronzezeit Nitra 1958. 59—76., 62—64. 20 Kalicz N., i. m. 617. 21 Uo. 22 Bona L, Rég. Dolg. 2. (Bp. 1960.) 49. összegezve e korabronzkori települési képet a Kárpátmedence területén, megállapíthatjuk a következőket. A keleti eredetű Okkersiros kurgánok népénél, 23 a közvetve ÉNy-ról érkező kisapostagiaknál a letelepült életmódnak tehát semmi nyomát nem ismerjük. A könnyen mozgó állattartó népek életmódja jól tükröződik a telepek hiányában. Hasonló a helyzet a nyugati harangedények népénél is. Ezt bizonyítja mindhárom nép rövid élete, majd beolvadásuk a déli kultúrák csoportjaiba. A délről érkező néphullámdk különböző ágainál láthatóan más volt a helyzet. A telepek bár nem mutatják a nyugodt történelmi körülmények között élő népek kifejezetten földművelő életmódját, mégis bizonyos egyhelyben lakás maradandó határozott bizonyítékai. Az i. e. 1900 táján bekövetkező történelmi változás során megmozduló anatóliai állattartó-földműves kultúrák É-felé irányuló nyomása, láncszerűen lökte Török-Thrácia, Bulgária és a nyugat balkáni térség népeit a Kárpátmedencébje. 24 E zavaros időkben, új ismeretlen területekre érkező déli elemek bizonytalan életkörülményei nem is engedhették meg a hosszas egyhelyben lakást, tellek kialakulását. E népeknél ezt csak alátámasztja az állattartás jelentős súlya is. Az egyrétegű telepek így a hosszú ideig mozgásban lévő, több kisebb csoportban érkező, határozottan állattartó-földműves életmódú népek lakóhelyei voltak. Mindezeken túlmenően tehát az egyes kultúrák telepei alapján a történelmi mozgás fő lépéseit és irányait is meghatározhatjuk. A Tiszántúl keleti területeire érkező zóki csoportoknál a telepek még futólagosak, házaik putrilakások. (Makói és nyírségi csoport.) A kultúra legtávolabbi ÉK-i részein, ahol az egymás után érkező néphullámok már kevésbé éreztették hatásukat, megjelennek a többrétegű tellek s a föld feletti tapasztott padlójú házak is. Hozzájárulhatott ehhez a keletről besodródó földműves népelemek megérkezése is. (Az anyagi műveltség viszont az egész kultúra keletmagyarországi területein egységes. 25 ) A dunántúli Vucedol-zóki csoport esetében kedvezőbb helyzetet találunk. A nyugatbalkáni térséget kisebb mértékben érintő déli hatás, a vucedoli népesség lassú É—ÉNy-i elmozdulását eredményezte, mely épp a tele2i Kalicz N., i. m. I. Okkersiros fejezet. Kőszegi F., Arch. Ént. 89/1962/15. 8Í J. Mellaart., A. J. A. 62/1956/9—35. Bóna L, Rég. Dolg. 2. (Bp. 1960.) 47. 25 Kalicz N., im. Zóki kultúra с fejezet.
