Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és környékének Diptera-faunája

Thalhammer János emlékezetére. A MECSEK-HEGYSÉG ÉS KÖRNYÉKÉNEK DIPTERAFAUNÁJA GEBHARDT ANTAL Kevés olyan állatcsoportot ismerünk, melynek számtalan faja közegészségügyi és gazdasági szempontból annyi kárt okozna az embernek, mint a kétszárnyú rovarok, vagy légyfélék rendje. Közülük kerülnek ki a malária közvetlen átvivői, a hastífusz, a vérhas, a gyermekparalizis és több más, emberre és állatra egyaránt veszedelmes járvány tovahurcolói. De jelentős károkat okoznak házi állataink állandó zaklatásával és .az állati járványok (lépfene, sertésvész stb.) terjesztésével is. Gazdasági vonatkozásban azonban a legnagyobb veszedelmet a különböző növényekben élősködő kétszárnyúak jelentik, mert tömeges fellépésükkel erdő- és mezőgazdaságunk terméseredményeit jelentékeny mértékben csökkentik, vagy éppen megsemmisíthetik. Ezek között szerepelnek a lucernában, körtében, repcében fejlődő gubacsiegyek, a máklégy, a fúrólegyek közül az. ismert cseresznye- és a búzalégy, a növénylevelekben élő aknázólégy, a hagymalégy stb. Alig vannak közöttük hasznos fajok. Ilyenek pl. a különböző fürkészlegyek, melyek élősködő életmódjukkal igen sok kártékony lepkefaj túlszaporodását akadályozzák meg. Az ember szempontjából annyira káros légy veszély elleni küzdelem még napjainkban is sok kívánnivalót hagy maga után. Az eredményes harcot leginkább az nehezíti meg, hogy a legyek fejlődése, életmódja, elterjedése számos faj tekintetében tisztázatlan. „A legyekkel foglalkozó tudomány — a dipterologia — még kevéssé ismert ága az állattannak. A lepke- és bogárgyűjtök százaival szemben alig 5—6 gyűjtőnk volt, aki Magyarországon számottevő légygyűjteményt állított fel. De nemcsak nálunk van így, — világszerte aránytalanul kevés azoknak a szakembereknek száma, akik a fajokban a lepkéket többszörösen felülmúló e rovarrenddel foglalkoznak."

1 A kutatók elenyésző számára való figyelemmel fokozott elismerést érdemelnek azok 1 A. E. Brehm: Az állatok világa (I. kötet, Gerinctelenek, р. 339, 1957.) a szakemberek, akik dipterologiai kutatásokra szánták életüket és akiknek lelkes munkával felállított gyűjteményei világviszonylatban is kimagasló tudományos értéket képviselnek. Ezek közé a neves tudósok közé tartozott Thalhatmmer János, pécsi gimnáziumi tanár is, kinek évtizedeken át folytatott gyűjtései nyomán vált a Mecsek hegység és környékének Diptera-faunája ismeretessé. Thalhammer János 1847. december 19-én született a felső-ausztriai Meggendorfban. A gimnáziumot Linzben, felsőbbiskolai tanulmányait Pozsonyban és az innsbrucki egyetemen végezte. 1865. szeptember 19-én a Jézustársaság szerzeteseinek rendjébe lépett, s rendi tanulmányainak befejezése után, 1875 őszén került Kalocsára, ahol 1875—1912-ig tanított. Ebben az időben szaktárgya a rajzológeometria, matematika és a természetrajz volt, de tanított görög és francia nyelvet is. Nagyon sok — néha harminc óránál többet —, tartott hetenként. E mellett arra is tudott időt szakítani, hogy kedvenc tárgyával — a dipterologiával — foglalkozzék. Rendkívül szerette tanítványait, a magyar ifjúságot s éppen ezért — bár bölcsője nem magyar földön ringott —, a rendtartomány kettéválásának idején megmaradt a magyar provinciában. Tanári működését 1912. évtől kezdődően a pécsi — időközben megszűnt —, Pius gimnáziumban folytatta, ahol a matematika és rajzoló geometrián kívül különös szeretettel ugyancsak természetrajzot tanított. Ugyanitt ünnepelte 1926-ban tanári működésének 50. évfordulóját is. Hoszszú pedagógus pályáján, kalocsai tanár korában néha megesett, hogy egy-egy fiúnak nemcsak az atyját, hanem a nagyatyját is tanította. Mint tanárt tanítványai irányában a feltétlen türelem és odaadás, tanítványai részéről pedig a ragaszkodó szeretet jellemzik. Gyakran rándult ki velük természetrajzi kutatásokra a Mecsekbe — különösen a Zengőre, — a Duna mellékére, a virágos rétekre, ahol a botanizálás és a rovargyűjtés tudó-