Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Papp László: Dombay János munkássága

DOMBAY JÁNOS MUNKÁSSÁGA 199 Később, a Janus Pannonius Múzeum 1959. évi Évkönyvében jelent meg a „Próbaásatás a villanykövesdi kőrézkori lakótelepen" c. beszámolója. (57—73. o. -f- 14 táblakép. Pécs 1960.) Kitűnik ebből, hogy Villánykövesden a zengővánkonyihoz és a Pécsvárad—aranyhegyihez mindenben hasonló település nyomaira akadt, amelynek jellemzője a gödörlakásrendszer, ahol a ,,vérrokon páros családokból" (?) álló nagyobb családi közösségek mindegyike a maga lakása mellé temetkezett, s amelynek anyagi kultúrája azonos a másik két telepével. A település rendje, formája, közte és a temetkezés közötti szoros kapcsolat, az itt feltárt 28 zsugorított sír mellékletei nyomán, illetve a három telep részleges feltárásának eddigi eredményei alapján megállapítja, hogy az általa észlelt jelenségek az egész lengyeli kultúrára érvényesek. Mi több, a közlemény megjelenését megelőző 1959. évben a pécsváradi Aranyhegyen végzett, élete utolsó ásatása eredményének figyelembevételével kimondja azt is, hogy ,,a lengyeli kultúra életformája itt a mi területünkön a további fejlődésnek is lényeges alkotó elemévé vált." * A vidéki múzeumok állami kezelésbe vételének ideiétől végbement általános megerősödés, a kialakult rend, a kutató, gyűjtő és feldolgozó munkában bekövetkezett rendszeresség a legtöbb múzeum életében jelentős változást hozott, de érezhető volt, hogy a változás nem ért el a végső mozzanatáig. Alkotmányunk szelleme és általános rendelkezéseiből is következik, hogy a múzeumok, mint más művelődési, egészségügyi, stb. intézményeink, előbb-utóbb kikerülnek a központi kezelésből s az egészséges decentralizálás folyamatában a tanácsok kezelésébe jutnak. Ez a folyamat legelőbb Baranya megyében ért el a megvalósulásig. Nem véletlen, hogy a gyűjtemények jelen, tékenysege, változatossága, rendje, a kedvező személyi adottságok következtében az éveken át vajúdó kérdés itt öltött első ízben testet. Ehhez, természetesen, mind e feltételeken kívül, elengedhetetlenül szükséges volt a terheket vállaló Baranya megyei tanács vezetőségének kultúrérzéke, felismerése annak, hogy a múzeumok mily jelentős feladatot tölthetnek be a természeti kincsek, történeti értékek, társadalmi valóság feltárásánál. A megye területén működő múzeumokat 1958. július 1. napjával adta át a Művelődésügyi Minisztérium a megyei tanács általános igazgatási és gazdasági gondozásába, megtartván a minisztérium, szakmai felügyeleti hatáskörét. Ugyanekkor Dombay Jánost kinevezték a megye területén működő múzeumok összességéből alakított Baranya Megyei Regionális Múzeumi Szervezet igazgatójává, a szervezetbe tartozó Janus Pannonius Múzeum igazgatói tisztéségében való megerősítése mellett. Az új szervezet vezetői tisztének követelményei megkétszerezték Dombay János igazgatási és gazdasági, ugyanúgy szűkebb szakmai feladatait. Elsősorban a személyi ellátottságot igyekszik biztosítani, kiegészíteni. A szervezet egymás után gyarapodik tudományos, gazdasági, technikai munkaerőkkel, teremőrökkel. Három év alatt a szervezet dolgozóinak létszáma 28 főről 41 főre emelkedik. A megfiatalításra váró öreg pécsi múzeumépületek rendre megújulnak, felszerelésük, berendezésük bővül, gazdagodik. De távolabb is kell tekintenie. Mohács, Szigetvár, Komló, Siklós, majd Pécsvárad, Sellye múzeumai, kiállításai mind átalakulóban, vagy még csupán születőben vannak, külön-külön sajátos követelményekkel, általában megfelelő épületek, helyiségek, berendezések, stb. híján. A tudományos munka erőteljesebben egészül ki régészeti kutatásokkal is: ha ő maga ritkán juthat ki a „terepre", lehetőséget teremt arra, hogy a Történeti Múzeum szakemberei megyei támogatással folytassanak Pécsett s a megyében római kori kutatásokat, a pécsi múzeum régésze megkezdie népvándorláskori, középkori, rövidesen Mohácshoz érő feltárásait. ö maga is nekilendül, amikor az igazgatási és gazdasági terhek enyhülését érzi. Utolsó ásatásán, 1959 nyarán, őszén közel három hónapot tölt el a Pécsvárad—Aranyhegyen. Frissen érkezik vissza, felüdülés volt számára a rég nem élvezett külső munka, mondogatja. A megyei tanács helyettest is állít mellé, hogy idejének minél nagyobb részét kutatásainak, a begyűjtött, de fel nem dolgozott anyagának szentelhesse. Munkásságának elismeréseként 1960 tavaszán a Baranya Megyei Múzeumi "Szervezet főigazgatóiának nevezik ki s, nem első ízben, kormánykitüntetést kap. Ekkorra már befejeződött Dombay János elindulási helyének, a pécsváradi vár egy részének műemléki helyreállítása, az altemplom eljut oda, ahol negyedszázada Dombay látni kívánta. Az altemplom előtti helyiségekbe kiállítás kerül, anyagát Dombay Pécsvárad-