Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
FülepFerenc: Adatok a pécsi székesegyház alatt húzódó csatorna kérédéséhez
A SZÉKESEGYHÁZ ALATTI CSATORNA 63 zött egy falkarcolatra is rábukkantunk: ... ACTDr ... felirattal (7. kép). Egyébként ennek az ároknak a környékéről szórványleletként I. Vialentinianus (364—375) kisbronza is előkerült 22 (4. kép). 4. kép: I. Valentinianus (364—375) kisbronza A kutató árokban lefelé haladva 65 cm mélységig belsejében zöldmázas talpastál töredéke, 23 65—125 cm között belül zöldmázas csőtalpas tál töredéke, 24 zöldmázas, csonkakúp alakú kályhaszemek töredékei 25 , barnamázas, csőtalpas tál töredéke 26 , világostéglaszínű, korongolt cserépíkorsó nyak- és fülrésze 27 , belsejében sárgamázas, zöld foltokkal díszített alacsony csotalpas tál fenéktöredéke 28 , 125—165 cm között virágcserépformájú kályhaszem töredéke 29 , 165—190 cm között zöldmázas cseréptál 30 , négyszög-előlapú, zöldmázas kályhaszem töredéke 31 , virágcserépformájú kályhaszem töredékei 32 , zöldmázas, pohár formájú kályhaszem töredéke 33 , zöldmázas, dombordíszítéses kályhacsempe előlapjának töredéke 34 , 190—210 cm között belsejében zöld- és barnamázas, virágmintás cseréptál töredéke 35 , és 250—275 cm között más leletek mellett, feketésbarna színű, érdes, korongolt cserépfazék töredékei 36 kerülték elő. Valamennyi itt felsorolt lelet kora a XVI— XVII. századra tehető. Ezek 165 cmtől lefelé a fenitemlített római falfestmény töredékekkel vegyesen fordulnák elő. Azt tételezhetjük fel tehát itt is, hogy a XVI— 22 Coh. 2 37. — RIC 15/a/X. 23 Pécs, Janus Pannonius Múzeum. 59. 54. 4. ltsz. 24 Uo. 59. 54. 34. ltsz. 23 Uo. 59. 54. 36—38. ltsz. 26 Uo. 59. 54. 40. ltsz. 27 Uo. 59. 54. 42. ltsz. — Vö. ifj. Fehér G., A pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei. Janus Pann. Múz. Évk. 1959. IX. t. 10. 28 Pécs, Janus Pannonius Múzeum. 59. 54. 12. ltsz. 29 Uo. 59. 54. 73. ltsz. 30 Uo. 59. 54. 80. ltsz. 31 Uo. 59. 54. 82. ltsz. 32 Uo. 59. 54. 84/a—c. ltsz. 33 Uo. 59. 54. 90. ltsz. 34 Uo. 59. 54. 91. ltsz. 35 Uo. 59. 54. 99. ltsz. 36 Uo. 59. 54. 109. ltsz. XVII. századig a csatorna árkának ez a szakasza is nyitva állott, feltöltődése ekkor következhetett be. Abból a tényből, hogy az árok legalább is részben (kb. 275—280 cm mélységig) nyitva állott, azt a feltevést kockáztathatjuk meg, hogy ez az árok lehetett nyugat-északnyugat felé a mai székesegyház környékén elterülő egykori római temető határa. Ezt a feltevésünket még további rendszeres ásatásokkal kell alátámasztani. Ebben a kutató árokban 445 cm mélységben megkaptuk a víz vezető csatorna tetejét és 520 cm mélységben a csatorna alját. Mindkét szakaszon azt állapítottuk meg, hogy a csatorna két párhuzamosan megépített oldallapból, az oldallapok alá előzetesen behelyezett alaplapokból és fedőlapokból áll. A csatorna teljes magassága, alap- és fedőlapjával együtt 102—104 cm volt, szélessége a nyugati szakaszon 108—114 cm, a keleti szakaszé 115 cm volt. A csatorna falának külső magassága 53—54 cm. Belső magassága 49—52 cm. A tetejét fedő kőlap vastagsága 30 cm, az alját alkotó kőlap vastagsága 20 cm. A csatorna oldalfalainak szélessége 37—44 cm volt. (I. t. 3—4.). A csatorna belső szélessége 32— —33 cm. A csatorna oldalát kövekből és téglákból bő habarccsal készített fal képezte úgy, hogy ennek a falnak a csatorna belseje felé néző oldala igen gondosan, simára volt dolgozva, míg külseje gorombán volt összerakva (I. t. 2.). Külső oldalán rendkívül sok, rendszertelenül beépített kisebb-nagyobb tégladarabot találtunk. Alja lapos kövekből állott, amelyek a leggondosabban voltak öszszeillesztve. Ezekre a kőlapokra építették rá a csatorna oldallapjait. Tetejét nagy lapos kövek alkották, amelyeknek a hosszúsága 85—120 cm között, szélessége 35—65 cm között váltakozik. A csatorna tetejére helyezett kőlapok nem voltak szorosan egymáshoz illesztve (5—6. kép), hanem a hézagokat kisebb köveikkel és tégladarabokkal töltötték ki, amelyeket itt-ott habarcs kötött össze egymással, illetve a nagyobb fedőkövekkel. A csatorna belsejét rétegesen lerakódott iszap töltötte iki (5—6. kép). Alján 4 cm vastag, sárgásszínű agyagos iszap volt, majd e fölött 0,5—1 cm vastag egyenletesen lerakódott kalcitréteg képződött, amely a csatorna oldalaihoz erősen hozzáforrt és egyenletes lerakódása azt mutatja, hogy a csatorna hosszú ideig szolgált víz továbbítására. A kalcitréteg fölött a csatornának a nyugati árokban kiásott szakaszában 21 cm, a keleti árokban kiásott szakaszában 32 cm vastag szürkésbarna, finoman lerakódott, réteges iszapot találtunk (II. t. 1.). Az iszapréteg tehát a csatornának
