Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Horvát A. Olivér: Mecseki vegetációs tanulmányok. I.

34 HORVÁT A. OLIVÉR ket még jól feltüntetheti kiugró módon a Tilio-Fraxinetum. Míg a nálunk rendkívül ritka Phyllitidi-Aceretum mészköves szurdok völgyeket tárja fel a vegetációs térképen. A völgyekről jól tájékoztatnak sok eestben a tölgyesek övén belül a gyertyános tölgyesek és bükkösök, míg a gyertyános tölgyeseken belül a kiálló magasabb szirteket, — melyeknek melegebb és szárazabb a mikroklímájuk — a száraz tölgyesek indikálják. A Mecsek északi oldalán Pécs felett különösen jól látható nagy foltokban, hogy a kiálló sziklák és a kevés talaj következtében a QuercoCarpinetum carioetosumon belül Melica uniflórás szubasszociáció nagyobb kiterjedésű állományai észlelhetők. Az orográfiai viszonyokon kívül még jól tájékoztat a vegetációs térkép. 2. a földtani felépítésről, illetve a kőzettani viszonyokról. A Mecsek-hegység déli oldalán Pécs városa felett éri el a kagylós, triaszkorú mészkő a werfeni rétegeken települő szőlőket és ez a mészkő kőzet az északi oldalon kiszélesedik keleti és nyugati irányban egyaránt és itt északon terjedelmes Queroo-Carpinetum basiferens mecsekense található rajta a Fagetum silvatioae basiferens mecsekensével tarkítva. Déli oldalon Festucetum sulcataeval kevert Fraxinus ornusból és főleg Quercus pubescensből álló erdő húzódik 3 km hosszúságában. Ezzel szemben a Jakabhegy déli oldalán permi homokkövön és a pécsi mészköves Mecsektől keletre rhäti homokkövön, liaszpalán és homokos mediterrán rétegekből keletkezett talajon déli és délkeleti kitettségben Quereetum petraeae-cerris, száraz tölgyes található. Északi oldalon pedig eltekintve a kis Luzulo — Quereetum és Luzulo — Fagetum foltoktól és a még kisebb gesztenyéstől, Queroo-Carpinetum acidiferens mecsekense lelhető fel Fagetum silvaticaevel keverten. Természetesen ezek a tölgyesek déli és délkeleti oldalakon mikroklímatiikus okokból, (ami az orográfiai és hidrográfiai adottságoknak a következménye) meg vannak szakítva gyertyános tölgyes csíkokkal. A Mecsek vegetációs térképe nem tünteti fel a patakokat, mégis 3. jól leolvashatók a térképről a hidrográfiai viszonyok is, amint erre már a hegyrajzi és földtani adottságoknál is utaltam. Főleg a hegység déli oldalán, elsősorban a homokkőből keletkezett és jól szabdalt völgyekben a tölgyesek övén belül, elsősorban Pécs városától délkeletre és egy helyen a molyhos tölgyesektől nyugatra egymás után lehet látni az állandó vízzel ellátott pataikokat és a nagyobb esőzések alkalmával vizet levezető, de egyébként száraz torrenseket. Ezek a főleg száraz, kocsánytalan tölgyes erdőkön belül lehetővé teszik keskeny csíkokban a gyertyános tölgyesek és kisebb fokban a bükkösök hidegebb mikroklímát és több páratartalmat igénylő társulásainak tenyészését, keskeny csíkokban a völgyek fenekének két oldalán. Ilyen molyhos tölgyeseken belül fekvő völgyekből szdkott Pécs városának közönsége is rekkenő hőség idején esti órákban üdítő, kellemes szélfuvallatokat kapni és ezekben a völgyekben érhetők el leghamarább a Fagetalia flóraelemek a déli kitettségű Pécs városa felett. 4. Klimatikus adottságok is visszatükröződnek a vegetációs térképen. Így, a Mecsekhegység klímája északi oldalon Abaligetnél a Walter-féle diagrammal kimutathatóan a Queroo-Carpinetum croaticuméhoz hasonló, de már annak szélsőséges, szárazabb termőhelyre utaló formája. Míg Pécs felett a Misina-tetőn a molyhos tölgyes erdőben elhelyezett meteorológiai állomás klímadiagrammjainak adata szépen feltünteti az októberi erős második esőmaximumot és mindenfelé a Mecseik4környéken észlelhető első, nyáreleji esőmaximumot. Végül a Pécs városában lévő meteorológiai állomás adatai szemléltetően mutatják a némileg styeppel kevert erdős tájaik nyári aszályát, ugyancsak a Walter-féle klímadiagrammok alapján. Már két évtizeddel ezelőtt végeztem a Mecsekben mikroklíma méréseket, ezek eredményeiről annak idején közleményben számoltam be. Ezért röviden itt csak annyit említek meg, hogy a hőmérséklet napi menetében, a párologtatás és a relatív nedvesség óránlkint mért adatainak grafikonjában egyaránt nagy különbség mutatkozott meg a két állomás adatai között. Az egyik állomás déli oldalon, meredek lejtőn, mészkőből keletkezett talajon lévő bokros molyhos tölgyerdőben volt elhelyezve, míg a másik mikroklímatiikus mérőállomás a Mecsek északi oldalán gyertyános tölgyesben volt felállítva. A legtöbb meleget és szárazságot igénylő karsztbokorerdő és a nálunk klimaxban lévő gyertyános tölgyes erdők hőmennyiség, páratartalom és relatív nedvesség tekintetében nagy különbséget mutatnak ezeknek a mjkroklímatikus tényezőknek napi menetében és végösszegében egyaránt. A vegetációs térképről mindez leolvasható. A déli oldalon levő tölgyesek, elsősorban a nagy kiterjedésű kocsánytalan tölgyesek, de még jobban az Orno (—Lithospermo) -Quereetum pubescentis és ennek fokozottabban bokros jellegű és Festucetum sulcataeval mozaikszerűen keveredő Cotino-Quercetum pubescentis karsztbokorerdői szárazabb, melegebb és pá-